Mit tudhat egy iskolás a drogokról?
A hazai drogprevenció hervadó állapotáról eddig csak fantáziáltam, egy mostani eset azonban míves képzeletemen is túltett. A színhely Debrecen egyik elit gimnáziuma, ahol egy "hivatalos személy" próbálta a fiatalság figyelmét ráirányítani a nagy magyar drog-valóságra. Drogháború fekete-fehérben, "anyagozó hülyegyerekek" és spanglizáson elcsúszott életutak negyvenöt percbe zsuppolva. Az eset talán szegregált, de példaértékű.
„A drogos hülyegyerekek"
A kortalan arcú előadó - aki a tizenéves argó és a (fél)szakmai zsargon között egyensúlyozva próbálta dilettantizmusát leplezni - már antréjával súlyosan megalapozta a hangulatot: "A drogost onnan könnyű megismerni, hogy pupillája mindig (sic!) tág". (Börtönbe az összes szerelemtől kitágult tekintetű hajadonnal!) Ezután a seriffek drogkonferenciáján ülő Hunter S. Thompsonná vedlettem, aki csak azért nem hullik atomjaira azon nyomban a röhögéstől, mert a következő perc újabb gyöngyszemeket tartogathat. Előadónk bár többször hangsúlyozta, hogy évtizedek óta "drogos nyomozó", heroinistával még nem találkozhatott... (Heroin használatakor egyébként a pupilla tűhegynyire szűkül).
Már ekkor leesett, hogy az ártalomcsökkentés (harm reduction) szelleme távolról sem legyintette meg nyomozónkat. Egy szót sem ejtett arról, hogy a pszichotróp- és kábítószerek használatakor milyen (mellék)hatások léphetnek fel, és ezeket hogyan lehet elkerülni, vagy mérsékelni. A cérna a következő sommás bölcsességnél szakadt: "Gyakran védekeznek a drogos hülyegyerekek azzal, hogy a kábítószert nem maguk vették be, hanem belekeverték az italukba. Mi ezt persze sosem hisszük el, úgyhogy erre ne hivatkozzatok." A fogyasztók nem túl hízelgő minősítésén angolosan túllendültem, az italba keverés azonban kiverte a biztosítékot.
Tovább >>