Egyetemi tanulmányait az ELTE-n és a Lenin Intézetben végezte.
1957-60 között a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadójaként, eközben 1958-tól 1960-ig a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusaként is dolgozott. 1960-tól 1963-ig az ELTE Jogtudományi Karán büntetőjogi tanszékén aspiráns, 1963-67 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem I. Sz. Gyermekklinika pszichológiai osztályának tudományos munkatársa, 1967-80 között főmunkatársa volt.

1980-tól tizenkét évig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) docenseként, majd egyetemi tanáraként az orvospszichológiai oktatási csoportot vezette, dolgozott klinikai gyermekpszichológusként, pszichoterapeutaként. Szervezte a hazai klinikai gyermekpszichológiát, ide értve az egyetemeken kívüli tanfolyamokat is, nagy szerepet játszott a magyar klinikai pszichológusok nemzedékeinek szakmai fejlődésében. 1974-90 között szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemlét, tagja volt az MTA Pszichológiai Bizottságának, az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága pszichológiai szakbizottságának. Amikor 1992-ben nyugdíjba vonult, lemondott minden hazai közéleti funkciójáról.

1992-94 között az izraeli Bar-Ilan Egyetem vendégprofesszora volt, hazatérése után 1996-ig Horn Gyula miniszterelnök személyes tanácsadója volt. Az ELTE-n, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Rabbiképzőben és a MÚOSZ Újságíró Iskoláján tanított. 1986-1994 között a Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság Végrehajtó Bizottsági tagja volt.

A pszichológiai tudományok kandidátusa tudományos fokozatot 1969-ben szerezte meg. 2006-ban Demény Pál-emlékéremmel tüntették ki.

Szakterületén igen sokat publikált, főbb művei: A kriminális személyiségzavar kialakulása, Személyiségünk titkai (Ranschburg Jenővel, A belső utak könyve, Az orvosi pszichológia alapkérdései, A valláspszichológia néhány fontos kérdéséről.

Popper Péter eredetileg szépírónak készült, versírással is próbálkozott, de évtizedeken át csak az asztalfióknak dolgozott. Barátja, Gera György író halála után - akinek tanácsát végrendeletszerűnek érezte - feloldotta magát önkéntes publikálási tilalma alól, s elküldte esszéinek kéziratát a Magvető Kiadónak.

Ettől kezdve szépirodalmi művei és esszéi is megjelentek, ismertebb a Színes pokol, a Hogyan öljük meg magunkat?, az Istenek órája, a Fáj-e meghalni?, A tigris és a majom, "Részemről mondjunk mancsot", Várj amíg eljön az órád - Rekviem Indiáért, A megszakadt kapcsolatok tragikuma. 2009-ben Hordaléktalajon címmel megjelent kötetében verseket, színdarabokat, novellákat és naplójegyzeteket gyűjtött össze. Színdarabot is írt Isten komédiásai, Útvesztő, Kék balett címmel, ezeket be is mutatták.

Popper Péter hosszú időn keresztül különböző alternatív gyógymódokkal és az ázsiai pszichológiák magyarországi népszerűsítésével is foglakozott. Olvasóival, közönségével megismertette más kultúrák gondolkodását, vallását. Hivatásának tekintette a pszichológia, a valláspszichológia tudományának népszerűsítését. Rádiós és televíziós szerepléseivel, előadásaival, tanfolyamaival és könyveivel sokat tett azért, hogy a magyar média, a magyar társadalom megértse a modern élet feszültségeinek lehetséges kezelési módjait, azt, hogy a pszichológiának mekkora szerepe van az ember mentális egészségének alakításában. Kivételes személyisége számtalan emberre hatott, művei, szavai, gondolatai a legmélyebb emberi érzéseket érintették, az élet legalapvetőbb kérdéseit járták körbe humorral, közérthetően, az olvasóval, hallgatóval közösen.

Popper Péter hosszú betegség után 2010. április 16-án halt meg.

Kép: szegedma.hu