Hirdetés
Emlékezés Kenedi Istvánra (1908-1977)
Dr. Kenedi István 1908. április 27-én polgári családban Budapesten született. Eredetileg Klein-nek hívták. A Berzsenyi Dániel gimnáziumban, 1926-ban kitűnően érettségizett és így a numerus clausus ellenére is felvették a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol 1932-ben summa cum laude eredménnyel orvossá avatták.
Első munkahelye a Szent István kórház röntgen osztálya volt, ahol négy évet töltött. 1936 és 1937 között az Apponyi Klinika röntgen osztályán kapott munkát, azonban 1938-tól kezdve csupán díjtalan gyakornokként vették vissza a Szent István kórház röntgen osztályára, ahol 1943-ig tevékenykedett.
1943-ban megszégyenítő és nehéz munkaszolgálatos hónapok kezdődtek. Szerencsésen vészelte át a háborút, és a felszabadulás meghozta számára a szakmai és tudományos munkája kibontakozásának előfeltételeit.
1945-től 1950-ig a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetében (MABI) EKG rendelő főorvosként dolgozott.
1951-ben rövid tanfolyam elvégzése után a katonaorvosi pályát élethivatásául választotta. Hivatásos tiszt lett és ettől fogva a Központi Katonai Kórházban és Rendelőintézetben dolgozott. Megszervezte az első kardiológiai osztályt nagy általános belgyógyászati osztályt vezetett, majd megalapozta a Központi Kórház belgyógyászati intenzív terápiás osztályát.
1958-ban védte meg kandidátusi értekezését, és 1971-ben az orvostudományok doktora lett.
Több külföldi kongresszuson és tanulmányúton vett részt. Munkássága a belgyógyászat jelentős területeit felölelte, főleg az idegrendszer és a szív betegségei foglalkoztatták.
Tudományos közleményeinek száma meghaladta a 150-et, amelyek hazai és külföldi lapokban jelentek meg. A „Honvédorvos”-ban elsősorban a fiatalkori kardiológia problémáival foglalkozott: a szívzörejek értékelése a katonai alkalmasság szempontjából, a szervezett szívhibák, valamint a csapatorvos elektrokardiográfiai ismeretének bővítése álltak közleményeinek középpontjában.
Fejezeteket írt a „Csapatorvos Kézikönyvébe” gyakorlati EKG-atlaszt mellékelve. Kenedi István társszerző volt a következő könyvekben: Kristóf Sándor - Gilló Ferenc: Népbetegségek alakulása fiatal férfilakosságunknál (Budapest, 1955); Rózsahegyi István: A munkaköri alkalmasság orvosi elbírálásának irányelvei (Budapest, 1960); Braun Pál: Ritka kórképek (Budapest, 1968); Magyar Imre: Belbetegségek elkülönítő diagnózisa (Budapest, 1977). „Az üzemorvos kézikönyve” című munkát ő szerkesztette (Budapest, 1947).
Dr. Emed Alexander
Haifa, Israel
1943-ban megszégyenítő és nehéz munkaszolgálatos hónapok kezdődtek. Szerencsésen vészelte át a háborút, és a felszabadulás meghozta számára a szakmai és tudományos munkája kibontakozásának előfeltételeit.
1945-től 1950-ig a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetében (MABI) EKG rendelő főorvosként dolgozott.
1951-ben rövid tanfolyam elvégzése után a katonaorvosi pályát élethivatásául választotta. Hivatásos tiszt lett és ettől fogva a Központi Katonai Kórházban és Rendelőintézetben dolgozott. Megszervezte az első kardiológiai osztályt nagy általános belgyógyászati osztályt vezetett, majd megalapozta a Központi Kórház belgyógyászati intenzív terápiás osztályát.
1958-ban védte meg kandidátusi értekezését, és 1971-ben az orvostudományok doktora lett.
Több külföldi kongresszuson és tanulmányúton vett részt. Munkássága a belgyógyászat jelentős területeit felölelte, főleg az idegrendszer és a szív betegségei foglalkoztatták.
Tudományos közleményeinek száma meghaladta a 150-et, amelyek hazai és külföldi lapokban jelentek meg. A „Honvédorvos”-ban elsősorban a fiatalkori kardiológia problémáival foglalkozott: a szívzörejek értékelése a katonai alkalmasság szempontjából, a szervezett szívhibák, valamint a csapatorvos elektrokardiográfiai ismeretének bővítése álltak közleményeinek középpontjában.
Fejezeteket írt a „Csapatorvos Kézikönyvébe” gyakorlati EKG-atlaszt mellékelve. Kenedi István társszerző volt a következő könyvekben: Kristóf Sándor - Gilló Ferenc: Népbetegségek alakulása fiatal férfilakosságunknál (Budapest, 1955); Rózsahegyi István: A munkaköri alkalmasság orvosi elbírálásának irányelvei (Budapest, 1960); Braun Pál: Ritka kórképek (Budapest, 1968); Magyar Imre: Belbetegségek elkülönítő diagnózisa (Budapest, 1977). „Az üzemorvos kézikönyve” című munkát ő szerkesztette (Budapest, 1947).
Dr. Emed Alexander
Haifa, Israel
2008-03-09 10:48:53