Dr. Tamasi József belgyógyász szakorvos azonban nem úszhatta meg rövid válaszokkal, amikor a szelíd állapotfelmérő módszerekről faggattam.

Tagadhatatlan, hogy jó ideje rendkívül nagy népszerűségnek örvendenek a különböző régi és új komplementer állapotfelmérő vizsgálatok. Mára már az is bebizonyosodott, hogy nem átmeneti divathullám sarkallja az embereket arra, hogy igénybe vegyék ezeket a módszereket, hanem annál jóval nyomósabb okok.

Beszédes test

– A különböző természetgyógyászati módszerek több ezer éves történelmében mindenhol "fülön csíphetők" az egymástól jelentősen eltérő – ám minden esetben a beteg hogylétét firtató – vizsgálati módszerek – mondja elöljáróban Tamasi doktor. – Az ember pulzusának, nyelvének, arcának, kezének, mozgásának, hangulati jellemzőinek megfigyelése lényeges információkat szolgáltat a hozzáértő számára az érintett egészségi állapotáról, betegségéről és a különféle kórokra való hajlamáról. A natúrmedicinában alkalmazott állapotfelmérő módszerek egy része a terápiához kapcsolódik, és a kezelés szakszerű elvégzésének feltétele – pl. a kínai diagnosztikai módszerek, a manuális diagnosztika stb. Másik részük viszont önálló technika, a betegről alkotott teljesebb kép kialakítása érdekében érdemes elvégezni. Ilyen például a Voll-féle vizsgálat és az iridológia is.

ideál: Ez jelentheti azt, hogy az állapotfelmérő módszerek adott esetben akár helyettesíthetik is a modern orvoslás bevett – olykor kellemetlen – kémiai, fizikai és fizikális diagnosztizáló vizsgálatait?

– Semmiképpen! Az állapotfelmérés eredményei ugyanis a beteg funkcionális állapotát tükrözik, nem válthatják ki, és nem is helyettesíthetik a nyugati orvoslás eljárásait. Ugyanakkor kiegészíthetik, megerősíthetik annak eredményeit! Tehát, mondjuk, a távol-keleti diagnosztizáló módszerek, a Voll-, vagy a BETA-teszt, a talp- és az íriszdiagnosztika, avagy éppen a hőtérképes állapotfelmérés nem pótolhatja a szokásos labor-, röntgen-, izotópos stb. vizsgálatokat, ám kiegészíthetik azokat, láthatóvá tehetik esetleges vakfoltjaikat.

A türelmetlenek hajlamosabbak allergiára?

ideál: Többféle állapotfelmérő módszer neve elhangzott már. Rendszerbe lehet ezeket foglalni?

– A konvencionális orvosi diagnosztikán túli vizsgálómódszereket négy nagy csoportra oszthatjuk.

• Az állapotfelmérő vizsgálatok – ájurvédikus, kínai, tibeti, manuális, homeopátiás, reflexdiagnosztika, Mayr-féle, mikrobiológiai, bioenergetikai – a szervezet aktuális állapotáról, mennyiségi és minőségi jellemzőiről árulkodnak.
• A regulációs tesztek – a neurálterápia, a kineziológiai tesztek, a Voll-féle, Mayr-féle dermográfiás és a biorezonanciás vizsgálatok során a vizsgáló valamilyen természetes ingert (fizikait, elektromost) közöl a vizsgált szervezetével, majd az erre érkező válaszokat elemzi tovább.
• A pszichológiai vizsgálatok olyan személyiség-, karakter- és tipizálástesztekből állnak, amelyek eredményeinek ismeretében következtetni lehet a vizsgált személy általános személyiségjegyeire, gondolkodásmódjára.  Ez pedig összefügghet a testi jellegzetességekkel is. Így például, aki agresszív, hajlamosabb gyulladásra, a türelmetlenek allergiára, a túlzottan ragaszkodóknak székrekedéssel kell számolniuk, a "rágódósok" gyomorpanaszokkal és az izgulósok hasmenéssel kell, hogy néha megküzdjenek.
• Az ezoterikus tesztek tartoznak a negyedik nagy csoportba, ezek tudományosan nem magyarázhatóak.

A több biztosabb!

A szelíd állapotfelmérő módszerek általában kevésbé biztos információkat szolgáltatnak, ezért közülük 2–5 különböző módszert is érdemes egymással párhuzamosan elvégeztetni. Így azután információik megerősítik egymást, és segítik az orvost a helyes diagnózis, illetve a terápiás terv felállításában.

Melyiket válasszam?

ideál: Kérem, hogy mutassa be a legnépszerűbb vizsgálatokat a "terülj, terülj, asztalkámról"!

Voll-teszt: az ismert akupunktúrás pontokra ingeráramot bocsátanak, s közben egy speciális műszerrel mérik a szövetek vezetőképességét. Ezzel az adott pontokhoz és meridiánhoz tartozó szervek funkcionális állapotáról és szabályozhatóságáról kapunk képet.

A mérések során egy 0–100-ig terjedő skálán ábrázolják az adott pontokhoz tartozó áramerőséget, ez normál esetben 9,1 mA, ami a skálán az 50-es értéknek felel meg. A normálértékek 50–60 közt találhatóak. A 60–90 közötti értékek általában akut gyulladás, irritáció, túlműködés jelzői, a 90–100 körüli értékek pedig súlyos akut gyulladást, erőteljes salakanyag-túlterhelést vagy allergiás folyamatot jeleznek. Ha a mutató 40–50 között áll meg, akkor az adott szerv alulműködését, strukturális elváltozását jelzi, ha pedig 40 alatt, akkor komolyabb sejtszintű károsodását lehet feltételezni.

Összességében a Voll-teszt belső szerveink funkciójáról, szabályzómechanizmusairól ad tájékoztatást. Ám a strukturális elváltozások gyanúját is felveti, és sok ötletet adhat a hozzáértő számára a további vizsgálatokhoz, illetve a terápiás terv felállításához.

ideál: A Voll-tesztnek melyek a "vakfoltjai"?

– A Voll-tesztből vagy más hasonló regulációs tesztből – Bicom, Mora, Vega, Nelson…– sem lehet diagnózist felállítani. Inkább a szervezet vitalitásáról, az egyes szervek alul, vagy túlműködéséről, terheltségéről tájékoztat. Tehát pl. daganat, magas vérnyomás, epekő, gombásodás, bakteriális vagy vírusos fertőzés stb. megállapítására vagy kizárására nem használható.

Íriszdiagnosztika: noha a 19. században élt Péczeli Ignác nevéhez fűződik az íriszvizsgálat, már Hippokratész is több helyen hivatkozik a szivárványhártyában látható változásokra, s a belőlük levonható következtetésekre. Péczeli teóriája szerint az íriszben található idegrostok számtalan agysejttel és gerincvelői idegsejttel állnak szoros kapcsolatban, így a szivárványhártyán számos információ leképződik a többi szervről. Az íriszt képző keskeny vonalak szélessége, vonala, a köztük levő sávok alakja, azok deformációja is arra utal, hogy az adott zónához tartozó szervvel valami nincs rendben. Az írisz színe, a benne lerakódott pigmentek és felhőszerű foltok, vagy a pupilla körüli gyűrű színe, vastagsága és vonala sok mindent elárul a hozzáértőnek. Így az írisz képes tükrözni az egyes betegségekre való hajlamot ("kövesedésre, meszesedésre", "megfázásra, gyulladásokra", "keringési zavarokra", "labilis idegrendszeri tevékenységre" hajlamos típus), a krónikus betegségek (pl. epebetegség, érelmeszesedés) nyomát és egyes funkcionális panaszokat is.

Már a tünetek megjelenése előtt elárulják a kezdődő bajt

A "kiegészítő" vizsgálatok óriási előnye, hogy gyakran már a strukturális vagy funkcionális elváltozások előtt tükrözik, az orvos tudomására hozzák a szervezetünkben végbemenő változásokat, eltéréseket. Jelzik például az immungyengeséget, a fertőzésre való hajlamot, a szövetekben lévő túlzott salakanyag-felhalmozódást, az alulműködő vagy túlterhelt szerveket és a szervezet gyenge pontjait. Pedig gyakran ezek az elváltozások a laborleletekben nem okoznak elváltozást, és tünettel sem járnak, így hosszú ideig akár teljesen "némák" maradnak!

Aki még időben szeretné megtudni, melyek szervezete érzékenyebb pontjai, min kell(ene) változtatnia, vagy mit kell(ene) alaposabban megvizsgáltatnia, annak évente egyszer feltétlenül érdemes elvégeztetnie 2-3-féle szelíd állapotfelmérőeljárást!

ideál: És miről nem tud tájékoztatást nyújtani?

– Nem tud precíz képet adni a daganatokról, a leukémiáról, a vesék állapotáról, a polipról – s még sorolhatnám.

Talpreflexológia: az amerikai masszőrnő, Eunice D. Ingham a múlt század elején a következő teóriát állította fel: a lábon – elsősorban a talpakon – minden szervünknek megtalálható a reflexzónája. Ezek állapota kiválóan tükrözi, hogy mi zajlik le a hozzá tartozó szervekben! Ha például, a máj gyengébben működik vagy beteg, akkor a májzóna nyomásra, masszázsra érzékeny. A fájdalmat többnyire az érintett területen felhalmozódott kristályos anyagcsere-hulladékok – salakok – okozzák.

Tehát a lábon található szervzónák is az idegrostok révén kommunikálnak a hozzájuk rendelt belső szervekkel. Így azok strukturális és működésbeli eltérése kitapintható, érzékelhető, és masszázzsal befolyásolható, mert ettől a vér- és nyirokkeringés aktiválódik, felgyorsul a salakanyagok elszállítása. Az idegrostokon át a vegetatív idegrendszerre is lehet hatni.

ideál: Mire jó és mire nem a talpreflex-diagnosztika?

– Egzakt klinikai diagnózis felállítására ez a módszer sem alkalmas. Viszont jelzi, hogy melyik szervben van éppen valamilyen akut, esetleg krónikus funkcionális vagy strukturális zavar.

Azt viszont nem képes "megmondani", hogy amit tapintunk, az krónikus elváltozás része-e, avagy teljesen friss folyamat, esetleg az adott szerv túlterhelésének köszönhető. Tehát a talpreflexológia általános, tájékoztató jellegű információkat nyújt, és az orvost segíti a tünetet még nem okozó elváltozások felismerésében.

BETA-teszt – pH-vizsgálat: Prof. Vincent olyan biokémiai és biofizikai vizsgálómódszert fejlesztett ki, melynek segítségével a betegségek, elváltozások számára kedvező miliőt – táptalajt – lehet megítélni. Ez az eljárás a betegségek korai állapotának, az arra való hajlam megállapításának egyik kiváló módja. A teszt során vérből, vizeletből és nyálból végeznek 3 célzott mérést, majd a kapott értékekből komplikált matematikai és fizikai ismereteken alapuló számítógépes program segítségével meghatározzák, hogy milyen a páciens betegségre való hajlama, melyek a legfontosabb rizikófaktorai, milyen további vizsgálat(ok) és kezelés(ek) ajánlott(ak). A BETA-teszt képes megítélni a szervezet ellenálló képességét, a trombózisra, a bakteriális, vírusos és gombás betegségekre való hajlamot, a vizsgált személy energetikai állapotát, vagyis regenerációs erejét és a biológiai – sejtszintű – korát.

ideál: Gondolom, hogy sokoldalúsága ellenére sem lehet egyértelmű diagnózist nyerni ezzel az eljárással sem...

– Így igaz, viszont fontos szerepet tölt be a megelőző állapotfelmérő módszerek között, hiszen a szövetek sav-bázis háztartásának felborulása talaján jön létre a legtöbb krónikus betegség! Nem véletlen hát, hogy a BETA-teszt amerikai változatát a mai napig is használják az asztronauták egészségi állapotának felméréséhez.

Csontsűrűség-vizsgálat: az alkaron elvégezhető szűrővizsgálat rendkívül alacsony sugárterhelés mellett, és rövid idő alatt képet nyújt arról, hogy a vizsgált személynek számolnia kell-e a csontritkulással.

ideál: Életkorunk előrehaladtával ennek a lehetőségével valamennyien szembekerülünk!

– Sajnos, ma már nem csak az időseket, hanem a fiatalokat és a középkorúakat is korán érintheti a csontritkulás. Az egészségtelen életmód, környezetünk szennyezettsége sajnálatos módon odáig vezetett, hogy ma már egyre több fiatalnál diagnosztizálják az orvosok ezt a betegséget. Éppen ezért minden 30 év felettinek azt javasolnám, hogy időnként nézesse meg az alkarját, menjen el csontsűrűség-vizsgálatra (különösen vonatkozik ez a teljesítménysportolókra). Így a még idejében észrevett elváltozás hatásosan kezelhető, a kóros folyamat pedig megfelelő kezeléssel visszafordítható.

Kineziológia: az izomtesztet legelőször Kendal és Wandsworth fejlesztették ki, az izomerő mérésére. Ám később a kineziológusok a szervezet általános állapotának megítélésére is elkezdték használni, mert rájöttek, hogy a betegségek, a szervek funkciós vagy strukturális elváltozásai, a pszichés problémák és azok kiváltói módosítják – csökkentik – az izomerőt. Az izom tesztelésével tehát a szakember rákapcsolódhat a test bonyolult kommunikációs rendszerére, sőt megítélheti a testi-lelki egyensúlyzavar okát is. Ha a teszt során a vizsgált páciens izomereje megmarad, a hozzá tartozó meridiánon belül szabad és normális az energiakeringés, ha az izomerő gyengül, az izom reszket, akkor energiablokk áll fenn. Normális energiakeringés mellett az izom akár többször egymás után, gyengülés nélkül, állandó erővel képes a nyomásnak ellenállni.

ideál: Miről árulkodnak a kívülálló számára "szkanderezésnek" tűnő tesztelés eredményei?

– Egyes izmok tesztelésével pontosan kideríthető a hozzájuk tartozó meridiánokban zajló energiakeringés. A meridiánok energiablokkja a csatlakozó szervekben energiahiányt, illetve a blokk felett energiapangást idéz elő. Így azok működése zavart lesz. Például a nagy mellizom erejének csökkenése a gyomor-meridián energetikai zavarára és pszichés eredetű allergiára, allergiakészségre, asztmára enged következtetni. Egyértelmű klinikai diagnózist felállítani a kineziológiai teszttel sem lehet, viszont az egyes betegségekre való hajlamot, azok eredetét indirekt módon gyakran nagyon hamar ki lehet deríteni a segítségével.

Dióhéjban ennyit az alternatív állapotfelmérő módszerekről!

Végül még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a bemutatott eljárások nem helyettesítik a labor- vagy a röntgenvizsgálatokat. Ugyanakkor óriási előnyük, hogy a hozzáértőket olyan információkhoz juttatják, amellyel a gyógyító számára könnyebbé válik páciense állapotának megítélése, illetve az egyes tünetek közötti összefüggések megértése. Ráadásul sokszor már a betegségek kialakulása előtt megtudható, hogy mire érdemes az érintettnek odafigyelnie, mit kell változtatnia életmódján azért, hogy megőrizhesse legdrágább kincsét, az egészségét.

ideál: Köszönöm az interjút!

Czellér T. Erika

Megdöbbentő!

A betegségek 70%-át diagnosztizálni lehet már az alapos kikérdezést követően is! A kórokok fennmaradó 30%-ának megállapításához van csak szükség az egyéb – labor-, röntgen-, izotópos stb. – vizsgálatokra.

Érdekes

Az állapotfelmérő tesztek egy része arra is kiválóan használható, hogy bizonyos idő elteltével ellenőrizhessük, mit értünk el megreformált életmódunkkal, a javasolt kezelésekkel, készítményekkel. Ám a kontrollal feltétlenül célszerű legalább 3-4 hónapot várnunk, mivel a legtöbb élettani folyamat ennél rövidebb idő alatt nem képes az eredményt tükrözni.