- A több évtizedes sportmúlt és az érdeklődés töltette ki velem a jelentkezési lapokat - mondja Varga Tamás, egy sikeres pénzügyi cég főmunkatársa. Egy véletlenül felfedezett újsághirdetés hatására jelentkeztem. Nem volt elhanyagolható szempont, hogy a tanfolyamon olyan tudást szerezhetek, amely közel áll egyetlen igazi szenvedélyemhez: a sporthoz, másrészt pedig alkotó, gyógyító munka.

A tanfolyam gyakorlati tanára, Gubicska Istvánné huszonhét éve vonja gyúrpadra a sportolókat, gyógypadra a betegeket. Mielőtt az egyik exkluzív budapesti szállodába került volna masszőrnek, a Honvéd sportolóinak, előtte pedig a Regőczy-Sallai jégtánc párosnak volt hivatalos gyúrója. Véleménye szerint, mint sok másban, úgy az egészségkultuszban is elmaradt a magyar társadalom a keleti népektől. A masszírozás tudományát már a mi időszámításunk előtt három évezreddel említik kínai leírások. A keleti tanok és a kínai filozófia egyik nagyon fontos egysége a betegségeket megelőző gyógyító masszázs.

- Hazánkban még nincs ilyen szerepe - mondja, majd mutatja: szakmájához képest nagyon kicsi a keze. - De erős - folytatja -, hiszen a szakma alapkövetelménye a markos kéz. A nyugati kultúra a masszázs használatában is előbbre tart nálunk, bár a napjainkban kialakuló menedzserréteg már igényli ezt. A masszírozás országunkban gyógyászati segédtevékenységnek minősül. Ami abból a szempontból jó, hogy az egészségügyi vezetés tudatában szerepel, de rossz a meghatározás, mert csak segéd és nem önállónak elismert gyógyító ág. Holott a masszírozás legfontosabb feladata a betegség megelőzés. Ahogy a sportolóknál a gyúrásnak sérülésmegelőző funkciója van, akként a gyógyászatban is elképzelhető a masszírozás önálló, egészségőrző megjelenése.

A gyógymasszázs azonban káros is lehet, ha kevesebb alkalommal történik meg, mint ahány kezelést az orvos rendelt. A masszázs ugyanis az emberi szervezetben anyagcsere-folyamatokat indít el, és a további simítás vagy épp dörzsölés elmaradása nagyobb kárral jár, mintha az el sem kezdődött volna. A masszőr szerint a szakma presztízse alacsony, pedig a sok beteg miatt lenne igény munkájukra. Ám véleménye szerint, ez már csak akkor fog megváltozni, ha a hagyományos gyógymódok mellett, vagy talán esetenként helyette önálló létjogosultságot szerez. Mind az egészségügyben, mind a közgondolkodásban. Ennek legrövidebb útja az lesz, ha főiskolán oktatják.