Hirdetés

Hagyományos kínai orvoslás

Gyűjtőfogalom, a Kínában több mint 3000 éve hagyományként továbbadott népi orvoslással kapcsolatos egészségügyi- és gyógykezelési ismeretek kifejezése. A hagyományos kínai orvoslás a következőkből tevődik össze: gyógynövény terápia, akupunktúra, Tuina, Qi Gong és táplálkozástan.

hagyományos kínai orvoslás, HKO |

Wellness ABC 2006 ;   InforMed | Kotsis, J.

Az első írások, melyek a kínai orvosok gyakorlati tapasztalatairól számolnak be, több mint 3000 évre tekintenek vissza. A hagyományos gyógyítás, bár sokféle betegség esetében eredményes volt, de a súlyosabb betegségekkel és járványokkal szemben eredménytelennek bizonyult. Mivel a kínai filozófia számára a sebészeti célokat szolgáló nyugati anatómiai ismeretek ismeretlenek voltak, a hagyományos gyógyászat egyre inkább elvesztette jelentőségét és a nyugati orvoslás egyre nagyobb befolyást nyert. Csak az 1950-es években élt át a hagyományos kínai orvoslás említésre méltó fellendülést – a kommunista uralom a hagyományos kínai orvoslást, mint nemzeti kultúrterméket támogatta. A hagyományos kínai orvoslást a következőkkel egészítették ki: akupunktúra és akupresszúra, gyógynövénykúra, moxibustió, kiropraktika, masszázs (Tuina-masszázs), meditációs és mozgástechnikák (tai chi, Qi gong) és az Öt Elem táplálkozás.

Napjainkban a hagyományos kínai orvoslást a fenti kiegészítő módszerekkel együtt az orvostudományi ismeretek mellett tanítják és alkalmazzák is Kínában. Az egymástól eltérő gondolkodásmód miatt eddig még nem volt, és ma sem lehetséges a két gyógyítási rendszert egységessé formálni. Az összes gyógyintézménynek csupán egy tized része hagyományorientált.

A nyugati kultúrakör számára idegen a távol-keleti gyógyítási módszerben az, ahogy az embert látják: Az embert elválaszthatatlan test-lélek-egységnek tekintik. A bajokat soha nem ettől az egységtől elválasztva szemlélik, hanem mindig ebben a testi-lelki összefüggésben kezelik. A kínai gyógyítás alapja az a felfogás, hogy az egészség szempontjából nem a szervek, csontok, izmok és idegek hibátlan működése a fontos, hanem az „Qi” életenergia szabad és akadálymentes áramlása. Az e mögött álló élet- és egészségfelfogás a következőképpen foglalható össze:

Az ember két erő váltakozásában él. Ezek az ún. Yin és Yang. A Yang az aktív összetevő, ami a létezőt átalakítja, a Yin pedig a passzív, a nyugvó alap. A nemeket tekintve a Yin erősebben nőiesnek, míg a Yang erősebben férfiasnak tekinthető, bár mindkettő erőinek állandó váltakozásában van. A Yin és Yang harmonikus összjátéka egy harmadik erőt hoz létre, és ez egészséges Qi.

Ez az energia ún. meridián pályákon áramlik a testben vagy a test felszínén. Egy egészséges testben az energia akadálytalanul és egyenletesen áramlik. Ez azt jelenti, hogy a két poláris erő, a „Yin” és a „Yang” egyensúlyban vannak. A harmóniában mindig akkor áll be zavar, ha a kettő közül az egyik erő hosszabb távon túlsúlyban van. Az egészség ill. a betegség nem állapotok, hanem egy folyamat fázisai, melyet energiaáramlásnak neveznek. Zavar vagy betegség csak az energiaáramlás legyengülése vagy elzáródása esetén alakul ki. Az ilyen zavarok oka sokféle lehet, a stressztől kezdve a helytelen táplálkozáson át egészen a sérülésekig vagy éghajlati változásokig. A kezelés célja tehát az energiaegyensúly visszaállítása. Onnan, ahol egy elzáródás van, elvezetik az energiát és oda vezetik, ahol hiányzik az energia. A külső testi tünetek csak tájékoztatásul szolgálnak, és arra utalnak, hogy a testben mely energiapályákban állt be zavar.

A gyógyítási módszerekben a gyógynövények állnak a középpontban. A hagyományos kínai orvoslás mintegy 4000 gyógynövényt használ, melyek között sok növény van, de találhatók közöttük állati termékek (szárított mérgező állatok, pl. skorpiók, mint görcsoldó szer, hüllő tea, egy szárított gekkóból készült főzet asztma ellen, összeaprított százlábú reuma ellen stb.), valamint ásványok is.

Számos természetgyógyászati módszer, mely tudományosan (még) kétséges, feltehetőleg azonban hatásos, az által, hogy erősíti a szervezet szabályozását (öngyógyító erők). Ezt, ahogy ebben az esetben is, egy gyógyító inger segítségével - pl. akupunktúra, akupresszúra vagy moxibustió (= gyógynövények elégetése a bőrön) – érik el, melyet a kezelés folyamán általában fokoznak. Amikor az inger egy betegségtünettel találkozik, felléphet egy ún. kezdeti rosszabbodás. A szabályozó rendszer ekkor átfordul a másik irányba és az ingert egy ellenszabályozás követi, mely elősegíti a gyógyulást. Ez az ellenszabályozás azonban csak egy helyesen adagolt ingererősség esetén következik be. Túl erős inger esetén ismét elzáródik.
hagyományos kínai orvoslás, HKO

2006-03-09 18:20:13

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop