A 18. század közepén látnokok és szellemidézők foglalkoztak az embert körülvevő mágnesességgel, és a 19. század végén a teozófia (egy ezotérikus mozgalom) az aura energiamezők létezésére épült.

Az energiamező csak a szakképzett aura gyógyítók számára látható és a szivárvány színeiben jelenik meg.

Az aura láthatóvá tételéhez ma elsősorban a Kirlian fototechnikát alkalmazzák. Az eltérések testi vagy lelki megbetegedésekre hívják fel a figyelmet. Az „aura hibák” terápia mindenekelőtt az energiaátvitelen alapul. Az aura gyógyító a kezeit néhány centiméterrel a „csakrák” (Sanskr. = örvény), az ún. energiabemeneti helyek fölé helyezi és így hagyja beáramlani a kozmikus energiát az aurába. Esetleg sor kerülhet az aura masszírozására ill. mágnesekkel vagy kristályokkal történő kezelésére. Egyes finomabb típusú gyógymódok, mint pl. a Bach féle virágterápia is hatással lehetnek az aurára. A vizualizálások, mint egy „világitóoszlop” kell, hogy védelmet nyújtsanak a külső rossz befolyások és betegségek kialakulásával szemben. Ha az aura nem ép, az minden esetben valamilyen betegségre utal.

Tudományos körökben az aura létezését nem ismerik el.