Beavatkozások szülési szövődményeknél
Ha a vajúdás vagy a szülés során komplikáció lép fel, különböző beavatkozásokat lehet végezni: szülésmegindítás, fogóműtét vagy vákuum-extrakció, esetleg császármetszés.
InforMed Hírek20 InforMed | Sándor, K
A szülésindukció a szülés művi megindítása. A vajúdás erősítésére ugyanazokat a technikákat és gyógyszereket használjuk, mint a szülésmegindításhoz, de a vajúdás spontán megindulása után.
Szülésindukciót rendszerint csak akkor alkalmaznak, ha az anyának szülészeti problémája van, vagy ha akár az anya, akár a magzat állapota nem megfelelő. Ha a terhesség lefolyása megfelelő, ritkán van szükség szülésindításra, kivéve ha az anya nem tud a szülés megindulásakor időben a kórházba menni. Ilyen esetekben a szülés várható időpontja (terminus) előtt kevéssel már felveszik az anyát a kórházba. A dátum pontos meghatározása nagyon fontos, ennek érdekében az orvos végezhet amniocentézist a magzat érettségének meghatározására, mielőtt a szülést megindítaná.
A szülést rendszerint oxytocinnal indítják meg, ami egy, a méh összehúzódását erősítő hormon. Intra-vénásan adják infúziós pumpával, így a beadott szer mennyisége pontosan kontrollálható. A szülésindítás és a vajúdás során a magzat szívfrekvenciáját elektronikusan monitorozzák.
Ha a méh összehúzódásai nem elegendők a magzatnak a szülőcsatornán való átjuttatásához, a vajúdást oxytocinnal lehet erősíteni. Ugyanakkor, ha a nő még a szülés bevezető szakaszában van - amikor a méhnyak még nem teljesen simult el, és az összehúzódások még szabálytalanok - a pihenés, sétálás és a bátorítás hatékonyabb, mint a vajúdás erősítése.
Néha a szülő nő összehúzódásai túl erősek, vagy túl gyakoriak, esetleg mindkettő. Ez az állapot, melyet hipertóniás diszfunkcionális vajúdásnak hívnak, nehezen kontrollálható. Ha ezeket az összehúzódásokat oxytocin adása váltotta ki, a szer adása azonnal felfüggesztendő. Az anyát vissza kell helyezni és fájdalomcsillapítót kell adni neki. Terbutalin vagy ritodrin, amelyek csökkentik az összehúzódásokat, szintén adhatók.
Fogó és szívófogóA fogók fémből készült sebészi eszközök, a harapófogóhoz hasonlóak, lekerekített végekkel, melyek illeszkednek a magzat fejére. A szívófogó egy gumiszerű anyagból (Silastic) készült sapka, vákuummal összekötve, amelyet a hüvelyen keresztül a magzat fejére illesztenek.
A fogókat a kitolási szak megkönnyítésére, vagy a magzat fejének vezetésére használják bizonyos esetekben. Akkor van rá szükség, ha a magzati distressz fenyeget, ha rendellenes fekvésben van, vagy ha a szülés elhúzódik. A szülés olykor az érzéstelenítés miatt húzódik el, ami gátolja az anyát az elégséges préselésben. Minden ilyen esetben az orvos dönt a fogó használatáról vagy a császármetszésről. Ha fogóval próbálkoznak, de ez túl kockázatosnak bizonyul (az orvos már nem húzhatja a magzatot nagyobb erővel biztonságosan), császármetszést végeznek.
A fogó alternatívája a szívófogó, amelyet szívás segítségével erősítenek a magzat fejére. Ezzel az eszközzel a magzat óvatosan kihúzható.
A fogó megnyomhatja a magzat arcát, vagy megsértheti az anya hüvelyét. A szívófogó megsértheti a magzat fejbőrét. Ezek a sérülések azonban ritkák.
CsászármetszésA császármetszés a magzat sebészi világrahozatala, az anya hasfalának és méhének megnyitása útján.
Az orvos akkor dönt emellett az eljárás mellett, ha úgy gondolja, hogy ez biztonságosabb a hüvelyi szülésnél az anya, a magzat, vagy mindkettő számára. Az Egyesült Államokban a szülések 22%-a császármetszéssel történik. Az eljárásban részt vesz a szülész, az altatóorvos, nővérek, az újszülöttkori betegségek specialistája (neonatológus) vagy valaki, aki szükség esetén újra tudja éleszteni az újszülöttet. A császármetszés biztonságát garantálja a megfelelő érzéstelenítés, az intravénás szerek és antibiotikumok alkalmazhatósága és a vérátömlesztés lehetősége. Az anya minél előbbi felkelése a műtét után csökkenti a pulmonális embólia kockázatát, amikor a lábban vagy a medencében kialakuló vérrög a tüdőbe jut, és ott elzár egy artériát. A császármetszés azonban nagyobb szülés utáni fájdalommal jár, mint a hüvelyi szülés, és a kórházi benntartózkodás is hosszabb.
A metszés történhet a méh felső részén (klasszikus metszés), vagy az alsó részen (alsó szegmens metszés). A klasszikus metszést rendszerint csak akkor alkalmazzák, amikor a méhlepény rendellenesen helyezkedik el (a rendellenesség neve elölfekvő lepény, placenta prévia)s, vagy amikor a magzat harántfekvésben helyezkedik el. A vérveszteség nagyobb, mint az alsó szegmens metszésnél, mert a felső rész vérellátása gazdagabb. A metszés utáni heg itt gyengébb, így nagyobb a megnyílás esélye a következő terhességek során. Az alsó szegmens metszés lehet függőleges vagy vízszintes. A legtöbb esetben vízszintes metszést alkalmaznak. A függőleges metszést rendszerint akkor alkalmazzák, ha a magzat rendellenesen helyezkedik el.
Rendszerint csak az a császármetszésen átesett nő választhat, hogy hüvelyi úton történjen-e a következő szülés, vagy császármetszéssel, akinek az előző terhesség során alsó szegmens metszése volt; a hüvelyi szülés az ilyen esetek háromnegyed részében sikeres. Mindenesetre a hüvelyi szülésnek is olyan intézetben kell történnie, ahol a császármetszés kivitelezéséhez szükséges feltételek megvannak, mert a szülés alatt csekély mértékben ugyan, de fennáll a méh-heg szétnyílásának a veszélye.
2009-02-03 11:51:46