Hirdetés
7. A gyilkos torokgyík
Anyai nagymamám ötödik gyermeke, Antónia (Antóka) 1920-ban született. A két nagyfiú és két lány után Antóka lett Édesanyja szemefénye, aki azonban 7 éves korában súlyosan megbetegedett, torokgyíkot kapott. A ragályos betegség nevét onnan kapta, hogy a diftéria baktérium és toxinja a torokképletek nyálkahártyáján álhártyás gyulladást okoz. A toxin a nyirokutak mentén felszívódik, és a szerveket is megtámadja. A lepedék az összes garatképletre ráterjed, s az áldozat gyakorlatilag megfullad.
Nagyapám nem sajnálta a maradék pénzét, és Antókának gyönyörű síremléket csináltatott, arcmását márványból kifaragtatta. A síremlék ma is feltűnik visszafogott szépségével a jászapáti temetőben. Azóta ez a sír szolgál Nagyapám és Nagymamám végső nyughelyéül is.
Szinte hihetetlen, de a diftéria elleni védőoltás Antóka halála után 1 évvel, 1928-ban vált elérhetővé Magyarországon, 1938-tól pedig kötelező lett. A szamárköhögés és a tetanusz elleni oltóanyaggal kapcsoltan a Di-Per-Te védőoltást 1954-ben fejlesztették ki és tették szintén kötelezővé hazánkban. Így ma már nem halnak meg gyerekek torokgyíkban.
Tudomásom van róla, hogy a közelmúltban egy anya megtagadta gyermeke beoltását. Neki ajánlom írásomat.
2011-06-02 12:26:33