Hirdetés

Hit, remény, bizalom - Pozitív gondolkodás a Bibliában

A pozitív, avagy az optimista gondolkodás olyan életfelfogás, mely mindent a lehető legjobb oldaláról néz, és határozottan igent mond az életre. A Bibliában is nyomára bukkanhatunk!

biblia, hit, remény |

Ideál - Reforméletmód magazin 2006 ;18(8):5-7   Celsus Kft. | Mihalec, G.

Az optimistán vagy pozitívan gondolkodó ember mindig a dolgok jó oldalát nézi, és ezt a szemléletét a jövőre is kivetíti. Elvárásai vannak a jövőjével kapcsolatban, határozott célokat fogalmaz meg magának, és a jelenben úgy él, hogy a céljait biztosan elérhesse. Olyan tisztán látja maga előtt a terveit, mintha azok már be is teljesedtek volna, és ez tartást ad számára a jelen útvesztőjében.

Túllátni a jelenen

Ha a pozitív gondolkodás alatt valami ilyesmit értünk, akkor máris ahhoz a fogalomhoz értünk, amit a Biblia hitnek nevez. Az Újszövetség a hitet a következő szavakkal definiálja: „A hit pedig a réméit dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid. 11,1) A hit tehát olyan életfelfogás, amely túllát a jelenen és az érzékelhető valóságon. Ez a perspektivikus gondolkodás pedig segít a jelen és az érzékelhető valóság problémáinak, kihívásainak, feladatainak megoldásában.

Jegyezzük meg! Tartást ad, amely révén több erőt, életkedvet és kreativitást szabadíthatunk fel magunkban. Talán néhány ellentétpár felvázolásával lehet a legjobban szemléltetni, hogy ez az életfelfogás mit jelent a mindennapok szintjén.

Sarokba szorított nyuszi kontra vitéz szabócska

Mi a közös a Bibliában és a Grimm fivérek meséiben? Mindkettő olyan történeteket hagyott ránk, amelyekben a kicsik, esélytelenek és gyengék legyőzik a nagyokat, erőseket és a látszólag legyőzhetetleneket!

(Jancsi és Juliska; A brémai muzsikusok; Eszter királynő története, aki egy elnyomott kisebbség gyermekeként lett kora legnagyobb uralkodójának felesége, hogy megmentse népét a pusztulástól; Mózes, aki egyedül szállt szembe az egyiptomi fáraóval és annak hadseregével, majd kivezette népét a négyszáz éves rabságból; A három héber rabszolga fiú Nabukodonozor babiloni király udvarában, akiknek a hitük védelmében volt bátorságuk szembeszállni a király parancsával, és csodaszerűen menekültek meg a tüzes kemencéből.)

Tipikus történetek, amelyekben az esélytelennek látszó ügyessége, bátorsága, tisztánlátása és olykor egy kis természetfeletti rásegítés révén győztesként kerül ki. A hasonló vonások mellett természetesen két markáns különbséget is megfigyelhetünk:

Kitalált mesék helyett a Biblia régészetileg sokszorosan igazolt történelmi dokumentumokat tár elénk.

Tündérek, varázslók és rendkívüli képességek helyett pedig Isten beavatkozása segíti a főhőst győzelemhez.

Tudatosan keressünk!

A Biblia arra bátorít bennünket, hogy nehéz helyzetekben is tudatosan keressük azokat a dolgokat, amelyek pozitív érzelmeket keltenek bennünk.

Elégedetlenség kontra hálaadás

Kevés olyan dolog van, ami annyira behatárolja a gondolkodást és olyan mértékben elszívja a kreativitást, mint az állandó elégedetlenség, zsörtölődés és morgolódás. A Biblia ezt a jelenséget is jól ismeri, ezért sok helyen tudatosan nevel a hálaadás lelkületének kifejlesztésére: „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele! Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.” (1 Tim. 6,6-9)

Vagy ott van a kenyérszaporítás csodájának klasszikus története (Mk. 6,32-44), amikor Jézus öt kenyérből és két halból jóllakat egy 5000 férfiból és azok családtagjaiból álló tömeget. A történet kulcsa az a félmondat, amely megemlíti, hogy Jézus hálát ad azért a lehetetlenül kevésért, amivel rendelkezik - és ezután történik meg a csoda. Az étkezés után 12 kosárra való maradékot szednek össze.

Kesergés kontra tudatos öröm


A hálaadás ikertestvéreként jelenik meg az öröm, mint a pozitív gondolkodás bibliai vázlatának harmadik eleme. A bibliai példák arról akarnak meggyőzni bennünket, hogy az öröm nem csupán a külső körülmények függvénye, hanem belsőnkből fakadó magatartás, amely kritikus helyzetekben is rendelkezésünkre áll.

Vidám hangulatban sokkal szélesebb a látószögünk, kreatívabb a gondolkodásunk, erősebb a motivációnk, mint elkedvetlenedett, szomorú állapotban. Ezért bátorít a Biblia arra, hogy nehéz helyzetekben is keressük tudatosan azokat a dolgokat, amelyek pozitív érzelmeket keltenek bennünk! Nagyon jó példája ennek az életfelfogásnak Fái apostol, aki a börtönben, láncra verve írja meg legvidámabb, legoptimistább írását, amelyet Filippi levélként, vagy az öröm leveleként ismerünk.
Problémaközpontúság kontra problémamegoldás

A Biblia reménytelenül optimista szemléletmódját talán egyetlen írása sem domborítja ki olyan szembetűnően és közkedvelten, mint Dávid és Góliát története. Valamikor Kr. e. 1000 körül járunk. Izrael és Filisztea seregei Szokó völgyében vertek tábort, hogy megütközzenek egymással.

Ahogy a két tábor a harcra készülődött, egy hatalmas férfi lépett ki a filiszteusseregből, a következő szavakkal: „Miért vonultatok ki, és készültetek fel a harcra? Nézzétek, én filiszteus vagyok, ti pedig Saul szolgái! Válasszatok ki magatok közül egy embert, hogy síkra szálljon velem! Ha le tud győzni, és megöl engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én győzöm le, és én ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk... Én itt most kigúnyolom Izrael csatasorait. Állítsatok szembe velem valakit, hogy megvívjunk egymással!” (1Sám. 17,8-10). Mindenki megijed, az izraeli sereg demoralizáltsága a tetőfokra hág. Góliát negyven napon át minden reggel és este megismétli a szónoklatát.

Nyilván azért, mert van hallgatósága. Az emberek többsége szereti a problémákat melengetni a fejében, ahelyett, hogy a megoldást keresné... A király megígéri, hogy aki legyőzi Góliátot, ahhoz hozzáadja a lányát, komoly pénzösszeget ad neki, és örök adómentességet garantál az egész rokonságának. Mégsem mer senki sem jelentkezni, mert mindenki csak az óriásra gondol. Mígnem megjelenik a táborban Dávid, a betlehemi pásztorfiú, akit az apja azért küld a frontra, hogy hírt vigyen a seregben szolgáló fivéreiről.

Amikor meghallja ezt a dolgot, elhatározza, hogy ő kihívja a harcedzett óriást. A bátyjai nevetségessé teszik, mindent elkövetnek, hogy visszatartsák, de minden igyekezetük kudarcba fullad. Az Isten segítségébe vetett bizalom, a nemzeti büszkeség helyreállítása és a jutalom képe olyan erővel lebeg a szeme előtt, hogy még a király sem tudja visszatartani. Elmegy a közeli patakhoz, kiválaszt öt kavicsot, majd párbajra hívja Góliátot. A történet végét jól ismerjük: a pásztorfiú megpörgette a parittyáját, és úgy homlokon találta az óriást, hogy az holtan rogyott a földre. Hogy lehet legyőzni az óriást? Hogyan győzhetjük le mi is életünk kisebb és nagyobb óriásait? Itt van Dávid receptje:
  • Ne az óriásra figyelj, hanem a hercegnőre!
  • Ne engedd, hogy elvegyék az álmaidat!
  • Indulj el azzal, amid van, és higgy Isten erejében!
Fekete- kontra színeslátás

Az életben nagyon sok negatív hatás ér bennünket. A gazdaság, a politika, a magánéletünk újra és újra olyan helyzeteket produkál, amelyek elbizonytalanítanak, és félelmet táplálnak bennünk a jövő iránt. Ezért aztán a legtöbb ember nem is tűz komolyabb célokat maga elé, csak hagyja, hogy sodorja az élet, mások pedig félelemmel, aggódva tekintenek a holnap elé.

A Biblia ebben a kérdésben is példát ad. Részletesen kidolgozott, nagyon pozitív és az ember számára is elérhető jövőképet fest, valamint megmutatja az utat is, amelyen ez a jövőbeni cél elérhetővé válik. Ezzel két olyan dologra is nevel bennünket, amelyet a pozitív gondolkodás összefüggésében fontos tudnunk:
  • Csak azokat a célokat érhetjük el az életben, amelyeket ki is tűztünk magunk elé.
  • Amit az életben elérünk, az csak olyan magas lehet- de általában egy kicsivel alacsonyabb -, mint a célunk, amelyet magunk elé tűztünk.
Az optimizmus tanulható

Áttekintettük azt az öt kategóriát, amelyet a pozitív gondolkodással összefüggésében kiolvashatunk a Bibliából. De miért vannak a Bibliában ezek a történetek, levelek, tanácsok, amelyeknek sokszor semmilyen vallási céljuk sincsen?

Saját bevallása szerint: „... mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.” (Róm. 15,4)

A pozitív gondolkodás tehát tanulható, és megtanulásában a Biblia is szolgálhat forrásként.

Ne feledjük!

A pozitívan gondolkodó ember mindig a dolgok jó oldalát nézi, és ezt a szemléletét a jövőre is kivetíti. Elvárásai vannak a jövőjével kapcsolatban, határozott célokat fogalmaz meg magának, és a jelenben úgy él, hogy a céljait biztosan elérhesse. Olyan tisztán látja maga előtt a terveit, mintha azok már be is teljesedtek volna, és ez tartást ad számára a jelen útvesztőjében. Tegyünk így mi is!

Mihalec Gábor
biblia, hit, remény

2006-08-03 12:20:22

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop