Hirdetés

A hegymászás örömei

A természetszerető ember szabadidejében bepakol a hátizsákjába, felveszi túraöltözékét, belebújik a túrabakancsába, s ha esik, ha fúj, nekivág az erdőknek és a hegyeknek...

|

Ideál - Reforméletmód magazin 2005 ;17(10):12-13   Celsus Kft. | Váczi, G.

A városi, a tévénézés örömeiért lelkesedő embert egy-egy túrázó megpillantása talán mosolygásra készteti, de ha a tévében a hegymászókról lát egy filmet, egy pillanatra felébred benne is a vágy: milyen jó lenne kipróbálni, meghódítani a csúcsokat és a természetet...

A GYŐZELEM ÖRÖME

A hegymászás, legalábbis a magashegyekben, nem veszélytelen dolog: a Himalája, az Alpok, a Kilimandzsáró meghódítói, expedíciók visszatérői tudják ezt csak igazán. De ők éppen a veszélyek miatt, az embert próbáló körülmények, az ismeretlen, mindig változó környezet, a szélvihar, a hideg, a köd, a sűrű hóval takart hegy legyőzéséért kelnek útra, s már-már megszállottként, az előttük lebegő cél, a csúcs bűvöletében haladnak töretlenül felfelé. A Himaláján a tizennégy, több mint 8000 méterrel a tengerszint felett magasodó csúcs meghódítása számít kuriózumnak, a legnagyobb diadalnak; minden hegymászó célja, hogy lehetőségei szerint ezek közül életében legalább az egyiket megmássza. A legvonzóbb csúcs kétségkívül az Everest, a tibetiek Csomolungmája, a nepáliak Szagarmatája, mely a maga 8848 méterével akár a világ urának trónusául is szolgálhatna; nincs is nála erre alkalmasabb, magasabb képződmény a világon. A csúcsra felérőt talán egy pillanatra el is tölti az érzés, a királyok érzése, mikor azok az ország trónusán ülve megízlelték a hatalom gyönyörét.

A hegymászó a természet királya, aki akaratával, önerejével hódítja meg alattvalóját - az persze szeretettel mosolyog rajta, s nem leckézteti meg alkalmi urát. Időnként azonban odacsap: a merészt, az elbizakodottat, a magasságot vagy inkább a ritka, oxigénhiányos környezetet nehezen bírót, az oxigénpalack nélkül támadót figyelmezteti, hogy merészségéért, avagy szemtelenségéért esetleg az életével kell fizetnie. Mégis sok hegymászó vállalja a kockázatot, s megpróbál serpák - magassági teherhordók - és a palack segítsége nélkül - 40 °C-ban a csúcsra érni, s ha a kalandot túléli, hősként érkezhet vissza az alaptáborba.

A hegyet, az Everestet nem lehet egy nap alatt megmászni: a szervezetet szoktatni kell.

  • Előbb az egyes tábor épül meg, kb. 7000 méter magasan.
  • Majd a 7800 méteres kettes.
  • Végül a csúcs támadása előtt egy harmadik is, a tengerszint felett 8300 méteren.

TUDTA-E? A táborok egynapi járásra vannak egymástól; az ember hátára kapja tizenhat kilós zsákját, s megy, amíg leszáll az est, majd letáboroz. A kettes és a hármas táborok építését a gyakori szélviharok nehezítik, ráadásul az itteni magasságban kevés a kiszögellés, a táborozásra alkalmas hely. Jégcsákány nélkül még a haladás sem biztonságos, a jégfal sok helyen 90 fokos.

A CSAPAT ÖRÖME

A hegymászás közösségi sport: csapatjáték életre-halálra, ahol a tapasztaltak segítik az újoncokat, az erősebbek a gyengébbeket. A rosszabb mászók külön figyelmet igényelnek, főleg az Alpokban, hiszen itt - a kötélbiztosítás dacára - a gleccseren haladva az óvatlan zöldfülű könnyen a profit is a mélységbe ránthatja. De éppen a gyengék segítése, az egymásért érzett felelősség az, ami a hegymászók emberségét pozitív személyiségvonásokkal gazdagítja. Ezeket a tulajdonságainkat sajnos modern, farkastörvényű világunkban ritkán jut eszünkbe gyarapítani. Persze könnyebb a barát megértése, segítése, mint egy ismeretlen hajléktalané, besorolásra várakozó autósé, az ülőhely után vágyakozó utastársé vagy a beosztott kollégáé, de a hegyen nagyobb a tét is; a túlélés titka rejlik az összefogásban...

Előfordul, hogy egy hegymászó, aki már tíz éve próbál feljutni az Everest csúcsára, a tizenegyedik évben a csúcstól csak pár méterre halad, amikor segélykérő hívást kap. Azonnal visszafordul, hiszen a bajba jutottak csak tőle várhatnak segítséget. A csúcs közelében mindenki tudja, most, vagy soha, mert lehet, hogy a másik megmentése azzal jár, többé nem juthat fel a csúcsra, hiszen az esetleges megmentés is kockázattal jár... Ugyanakkor, ha sikerül is lehozni a bajba jutottat a hegyről, másnap már nem biztos, hogy a visszaforduló újra mászhat, ismét módjában áll a csúcsra jutni. A Himalája évente csak kétszer - tavasszal és ősszel - mászható, s ilyenkor is csak egy hét van arra, hogy a vállalkozást siker koronázza.

JÓ, HA TUDJA: ha a csúcs közeléből valaki visszamegy az alaptáborba, már utazhat is haza; nincs idő - s erő - az újrakezdéshez. Sajnos az is előfordulhat, hogy többet el sem jut a Himalájához, mert beteg lesz, erőtlen vagy szegény, s már nem teheti meg, hogy részt vegyen a milliókba kerülő - drága felszerelés, magas útiköltség - Everest-expedíción. Mégis, valójában a másikat megmentő jut fel a csúcsra, a világ tetejére, s ülhet abba a trónba, mely az áldozatkész embereknek készíttetett.

ÉRDEKES: a Himalája évente csak kétszer - tavasszal és ősszel - mászható, ilyenkor is legfeljebb egy hétig, a szélsőséges időjárás matt.

KÖZÖS CSALÁDI ÖRÖM

A Himalája lankáin haladót, de akár a Kárpátok vagy más hegyek vonulataira eljutót is lenyűgözi az érintetlen természet szépsége, a ködbe vesző csúcsok látványa, a hatalmas fák, a zöldellő rétek, a csodálatosan tiszta levegő. Még a síkságokat hódító, sokat gyalogló Petőfi is csodálattal tekintett a hegyekre, s bár alföldi emberként nem szerette őket, mégis elismerően nyilatkozott róluk. A hegyek szerelmeseinek fontosak a hegyi, erdei séták: rendszeresen egy-egy ismeretlen vagy jól ismert táj meghódítására indulnak, ki-ki lehetősége szerint. A hazai hegyekben barangolva ugyan nem élhetünk át olyan eufóriát, mint az Alpokban, a Tátrában vagy a Himaláján, de a természet itt is megörvendeztet minket szépségével, a rendszeres mozgás pedig jó kondíciót eredményez, ami alapfeltétele az egészséges, örömteli életnek. A hétvégi családi vagy közösségi hegymászások, kisebb-nagyobb kalandok is élményekkel és fényképalbumba kerülő képekkel gazdagítanak, melyek láttán évek múltán is szívesen emlékezünk a túrára, az együtt töltött időre.

JÓ TUDNI! A hegymászás még a kisebb lankákon is közösségteremtő, lélekgazdagító sport, hasznos időtöltés, amit, ha valaki ráérez az ízére, egyszerűen nem tud abbahagyni. Szenvedélyévé válik, az egyedüli egészséges szenvedéllyé, mely akár gyógyszerként is használható egyéb bajok orvoslására!

A CSÚCSON

A csúcstámadás hajnali 5 órakor kezdődik; délután lehet elérni a célt, ahol legfeljebb tíz percig lehet megmaradni: ennyi éppen elég a fotózáshoz és a nemzetiszínű zászló kitűzéséhez.

Váczi Gábor

2005-11-20 11:28:12

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop