„Ha te nem csinálod meg, akkor hát nekem kell megtennem”; „Na jó, hát akkor nem jössz. Majd igyekszem valahogy egyedül is elboldogulni.”

Az ilyen típusú mondatok valószínűleg bűntudatot keltenek bennünk. Hasonlóakat hallva, általában még egyszer alaposan átgondoljuk, nem tudnánk-e mégis elvégezni a munkát, vagy nem mondhatnánk-e le a fogorvosnál egyeztetett időpontot, hogy elmehessünk a kért helyre...

Számtalan stratégia létezik, amellyel mások igyekeznek befolyásolni bennünket, vagy egy bizonyos irányba próbálják terelni a cselekedeteinket, netán az életünket. Éppen ezért jó, ha tudjuk, hogyan szerezhetjük vissza a kontrollt önmagunk felett, s hogyan dönthetünk szabadon viselkedésünk és érzelmeink felett!

Változatos technikák

Minden ember megpróbálkozik azzal, hogy néha-néha befolyásoljon másokat, s a maga oldalára állítsa őket. Már gyermekkorunkban megtanuljuk, hogy a rossz lelkiismeret arra ösztönöz minket, hogy beadjuk a derekunkat.

Bizonyára a szüleink is éltek néha a bűntudatkeltés nevelési módszerével. Akár mi is bevethetjük ezeket, hiszen jól funkcionálnak... A következő szemrehányásokkal gyakran találkozunk:

• Hogyan bánhattál el így velem?!
• Ezt legkevésbé tőled vártam!
• Egész idő alatt csak vártam rád!
• Ha az ember szereti a másikat, akkor nem tesz ilyet!
• „Na jó, hát akkor majd magam csinálom meg...
• Annyira örültem volna, de hát ha nem lehetséges...
• Még a sírba viszel, ha így folytatod! Egyesek akkor alkalmazzák a bűntudatkeltést, ha úgy érzik, megbántották őket, vagy ha valamit - akár bosszúból, akár büntetésből - törleszteni akarnak.

Ekkor abban reménykednek, hogy majd megváltozunk, ha rosszul érezzük magunkat. Sok esetben az általánosítás eszközével élnek: „Ezt vagy azt nem tesszük...”, „Ez vagy az nem illik...”- s így a közvéleményt használják védőpajzsként. Úgy tesznek, mintha általánosan elfogadott szabályokat képviselnének, a valóságban viszont csak a sajátjaikat igyekszenek megvédeni.

A lelkiismeretről

„A lelkiismeret, tehetetlenségének bizonyítékai által meggyőzve, nem képes egyébre, mint hogy minden ereje felől egyenesen kétségbeessék.”
(Kálvin)

„Lelkiismeret - a gyáva mondta ezt Először, hogy a bátrat sakkban tartsa.” (Shakespeare)

Tipikus stratégiák

A leggyakrabban alkalmazott stratégiák és elhangzó mondatok a következők:

• Emlékeztetnek bennünket a kapcsolaton belüli kötelezettségeinkre: „Hiszen megígérted, hogy...”
• Emlékeztetnek bennünket arra, hogy miattunk áldozatot kell hozniuk: „Ha nem tudod (akarod) megcsinálni, akkor nekem le kell mondanom a szabad estémről miattad...”
• Tudatosítják bennünk, hogy ők többet tesznek a kapcsolatért: „Én már négyszer egymás után bevásároltam, ameddig te még a kisujjadat sem mozdítottad....”
• Rávilágítanak, hogy a fogadalmunk és a viselkedésünk között ellentét van: „De hiszen már megint rágyújtottál! Azt hittem, le akarsz szokni...”
• Megkérdőjelezik az érzéseinket: „Ha tényleg számítanék neked, akkor...”
• Szavak nélkül demonstrálják, mennyire megbántódtak, vagy mennyire szenvednek: dacosak, nem beszélnek, szenvedő pillantásokat vetnek, sóhajtoznak, hosszabb ideig nem jelentkeznek...
• Még évek múltán is felhánytorgatják múltbéli „ballépéseinket”: „Emlékszel arra a dologra? Sosem fogom tudni megbocsátani neked...”
• Másokhoz hasonlítanak bennünket: „A barátnőm férje bezzeg megteszi ezt!”, „Más anyák boldogok, ha a nagymama vigyáz az unokákra.”
• Mások esetleges rossz véleményére utalnak: „Mit gondolnának akkor rólad a szüleid?!”
• Mártíromkodnak, úgy tesznek, mint aki feláldozza önmagát, persze csak azért, hogy ily módon lépésre kényszerítsenek bennünket: „Amennyit én megteszek érted, igazán elvárhatom, hogy...”

Káros mellékhatás

Mindent egybevetve: a manipuláció a másokkal való kapcsolatokban nem bizonyul hasznos stratégiának, mert nem csak megronthatja azt, hanem akár véget is vethet az egyre terhesebbé váló köteléknek!

A zsarnokságról

.....zsarnokok
Félelme évszámukkal egyre nő.” (Shakespeare)

„Joggal szökik, aki zsarnokától szökik.” (Racine)


Nyomás alatt

A „bűntudatprogramok” által nagyon is könnyen manipulálhatóak vagyunk. Miközben úgy érezzük, megfosztottak bennünket szabadságunktól, nyomás alá kerültünk. Ezért a bensőnkben legtöbbször fortyog a düh, és legszívesebben ellenállnánk. Úgy tűnik, csak két rossz alternatíva áll rendelkezésünkre:

• partnerünk elképzeléseihez igazítjuk tetteinket, közben pedig úgy érezzük, ránk kényszerítettek valamit, amihez semmi kedvünk
• a magunk útját járjuk, közben pedig lelkiismeret-furdalásunk van.

Fontos tudnunk! A bűntudat hosszú távon nagyon megterhelheti a kapcsolatot, sőt tönkre is teheti, hiszen elegünk van abból, hogy állandóan korlátozzák a szabadságunkat, vagy folyton lelkiismeret-furdalásunk legyen. Ha úgy döntünk, hogy igényeink háttérbe szorításával felvállaljuk a mártír szerepét, és mindent megteszünk a másikért, akkor általában kilátástalan helyzetbe kerülünk: elképzeléseink nem teljesülnek, s legtöbbször a másiktól sem kapunk vissza semmit.

Zsaroló az áldozat szerepében

Aki megzsarolja a másikat, alapvetően áldozatnak érzi magát. Úgy gondolja, szüksége van az elismerésünkre és szeretetünkre, és hogy nélkülünk nem tud élni. Több figyelmet szeretne. Hatalmas elvárásai vannak velünk szemben, s úgy érzi, nem lehet elégedett addig, amíg azokat nem teljesítjük. Úgy véli, megbántottuk, megsértettük, s meg akarja mutatni nekünk, milyen mély is az ő bánata.

Tipikus! Nem közli velünk a kívánságait, csak csendesen elvárja, hogy teljesítsük azokat, és mivel mi nem vagyunk látnokok, s ezért nem tudunk - mindig - a kedvében járni, azt gondolja, nem szeretjük. Úgy érzi, megrövidítették, s nem értékelik eléggé. Agresszió halmozódik fel benne, de fél azt nyíltan felvállalni, mégis bosszút akar állni.

Ismerjük fel a zsarolást!

Hogyan ismerhetjük fel az érzelmi zsarolást, zsarnokoskodást? Először is az érzelmeink segíthetnek. Biztosan presszionálnak bennünket, ha nyomást érzünk magunkon - dühösek, tehetetlenek leszünk. Bűntudatunk van, vagy éppen félünk. Aztán megváltozik a viselkedésünk, és a saját igényeinkkel ellentétes módon cselekszünk, avagy visszavonulunk. A zsarolás tényét gondolatainkon keresztül is azonosíthatjuk, mert ilyenkor azt hisszük, rosszul viselkedünk, bűnösek vagyunk. Felelősnek érezzük magunkat a másik boldogtalanságáért. Önzőnek tartjuk magunkat, és elkezdjük számolgatni, hogy mikor, mit és milyen gyakran tett a másik...

Felülvizsgálatot!

Ha egy kapcsolatban lelkiismert-furdalásunk támad, mindenképpen vizsgáljuk felül önmagunkat, viselkedésünket!

Valóban szívtelenek vagyunk-e, ha nem reagálunk az érzelmi zsarolásra? Természetesen nem arról van szó, hogy figyelmen kívül hagyjuk a másik érzéseit és igényeit. De azt a módot, amellyel kifejezi ezeket, mégsem kell támogatnunk és jónak, helyesnek találnunk.

Jegyezzük meg! Bűntudatunk rossz tanácsadó. Ne hallgassunk rá, inkább tudatosítsuk magunkban, milyen érzései, igényei lehetnek a másiknak, s gondolkodjunk el azon, mi is az, amit mi szeretnénk! Vizsgáljuk meg, valóban felelősek vagyunk-e a másik érzéseiért, vagy ártunk-e neki!

Így szerezhetjük vissza a szabadságot döntéseink felett:

Tudatosítsuk magunkban, hogy az, aki egoizmust vet a szemünkre, valószínűleg maga is egoista. Érvényesíteni akarja saját igényeit.

Emlékeztessük magunkat arra, hogy a másik önmaga felelős az érzéseiért. Akkor sem vagyunk feltétlenül rossz emberek, ha nem az ő elképzelései szerint élünk, hiszen elvárásait partnerünk is revideálhatja.

Állítsuk fel saját szabályainkat!

Fogadjuk el, hogy a másik rosszul érzi magát, de ne keressük azonnal a hibát önmagunkban: „Kár, hogy ezt így látod. Most biztosan rosszul érzed magad. Hidd el, nem azért teszem, hogy bántsalak!”

Engedjük, hogy a másik visszavonuljon, hallgatásba burkolózzon! Lelkiismeret-furdalás nélkül tegyük tovább a dolgainkat! Majd újra jelentkezik, ha „lereagálta” a dolgot.

Emlékeztessük magunkat arra, hogy a másik nem válthat ki belőlünk bűntudatot: ha bűnösnek érezzük magunkat, az azért van, mert azt hisszük, hogy valamit rosszul tettünk, és ezért haragszunk magunkra.

Kérjük meg a másikat, hogy a jövőben nyíltan beszéljen az elvárásairól, hogy azokat könnyebben teljesíthessük, vagy megmagyarázhassuk neki, ha valamit nem szeretnénk megtenni!

A legfontosabb! Állítsunk fel olyan szabályokat a magunk számára, amelyek fontosak, amelyek mentén haladva szeretnénk élni az életünket, s amelyekhez a kapcsolaton belül is ragaszkodni szeretnénk! Csak akkor legyünk nyugtalanok, ha megsértjük saját szabályainkat!

Vigyázat, zsarolók!

A bűntudatkeltés eszközével barátaink, partnerünk és gyerekeink is élhetnek, hogy az általuk kívánatosnak vélt magatartást kikényszerítsék belőlünk, s elérjék céljaikat.

M. M.