Hirdetés

A természetgyógyászati módszerekről

Nil nocere (ne árts, azaz ne tégy senki kárára). Ezt a két szót minden orvostanhallgató több alkalommal hallja egyetemi tanulmányai folyamán oktatóitól, akik nemcsak a szakmai ismeretekkel kívánják felvértezni a beteg embertársaikkal foglalkozókat, hanem igyekeznek felkészíteni azokra a sokszor előre nem látható bonyolult helyzetekre, melyeket az élet teremt. Ez a két szó kell hogy vonatkozzon azokra a különböző természetgyógyászati módszereket alkalmazókra is, akik Magyarországon jogosultak természetgyógyászati eljárások végzésére.

természetgyógyászat, homeopátia |

Gyógy-ír   Kisalföld | Pesztenlehrer, I.

Az elmúlt évek folyamán többen elsajátították ezen eljárások valamelyikét és rendelkeznek az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (ETI) vizsgabizonyítványával (akupunktúra esetén a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem által kiállított bizonyítvánnyal), mert ez jogosítja fel őket a betegek kezelésére.

A természetgyógyászat az elmúlt években értékén felül nagyon népszerűvé vált és a szakszerű gyógyítókon kívül esetenként megjelentek a vele visszaélők: a kuruzslók, a szélhámosok. Az egészségügyi kormányzat, érzékelve a visszaéléseket, a természetgyógyászati módszerek alkalmazóival együtt éveken keresztül készítette elő a 104/1997. (III. 5.) kormányrendeletet, mely szabályozza ezt a tevékenységet.

Nem került részletesen ismertetésre a 11/1997. (V. 28.) népjóléti miniszteri rendelet, mely a természetgyógyászati tevékenységek gyakorlásának egyes kérdéseiről szól. Fontos, hogy az ebben a rendeletben foglaltak betegre vonatkozó részét saját érdekében mindenki ismerje. E rendelet 2. paragrafusa többek között kimondja: a betegség megállapítása és a terápiás terv elkészítése, a beteg egészségi állapotának figyelemmel kísérése orvosi feladat.

Az orvos vagy a beteg kezdeményezésére, a természetgyógyászati tevékenységre képesített - nem orvos - személy részt vehet a betegellátásban az előzetes orvosi vizsgálat, illetve szakellátás után, vagy azzal párhuzamosan, a beteg rendszeres orvosi ellenőrzése mellett az általa alkalmazott gyógymódot kiegészítő tevékenységként önállóan végezheti. A szakorvos saját szakterületén belül azon természetgyógyászati eljárásokat alkalmazhatja, melyekre képesítése van.

Ha a beteg saját gyógykezelésébe természetgyógyászt kíván bevonni, azt a kezelőorvos nem akadályozhatja meg. A természetgyógyászati tevékenységre képesített nem orvos személy az orvos által felállított diagnózissal kapcsolatos terápiát nem módosíthatja, a beteget nem kezelheti előzetes orvosi vizsgálat nélkül, illetve orvosi kezelés alatt álló személy esetén köteles konzultálni a kezelést végző orvossal; továbbá nem rendelhet és nem végezhet szervekbe, szövetekbe hatoló beavatkozást és akupunktúrát, kivéve a szenvedélybetegek leszoktatására alkalmazott fülakupunktúrát. Azért tartottam célszerűnek ismertetni a rendeletben foglaltak egy részét, hogy minden beteg lehetőség szerint tájékozott legyen saját jogaival, kötelességeivel, tájékozott legyen az őt természetgyógyászati módszerekkel kezelő akár orvos, akár nem orvos jogaival és kötelességével, hogy megfelelő zökkenőmentes együttműködés alakuljon ki a beteg egészségének helyreállítása érdekében.

Mit várhatunk a természetgyógyászati módszerektől? Általában a természetgyógyászati eljárások kiegészítő gyógymódok, az esetek nagy részében önmagukban nem elegendőek a betegség meggyógyítására, de esetenként nagy segítséget jelentenek az egészség helyreállítása és nem utolsósorban megőrzése érdekében. A természetgyógyászati eljárásoktól nem szabad csodákat várni. Az elkövetkező hetekben szeretném megismertetni az újság olvasóival a Magyarországon hivatalosan elfogadott természetgyógyászati módszereket, hogy maguk számára is felelősséggel tudjanak dönteni, milyen eljárásokat célszerű egészségük helyreállítása, megőrzése céljából igénybe venni.

természetgyógyászat, homeopátia

2002-07-29 11:42:35

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop