Hirdetés

A kiegészítő gyógymódok térhódítása a rákkutatásban

Jeannine Bibeau iszonyatosan érzi magát.

kiegészítő, gyógymódok, alternatív, komplementer, medicina, komplementer |

The New York Times Health News Service   Medincorp | Tye, L.

Még csak néhány óra telt el azóta, hogy egy dió nagyságú daganatot távolítottak el a nyelőcsövéből. Orvosai minden tőlük telhetőt megtettek, hogy csökkentsék fájdalmát. Roberta Raskin munkája azonban csak most kezdődik.

Raskin lassan mozgatja kezét Bibeau teste mentén, ujjai csupán néhány centire vannak a páciens bőrétől, mégsem érintik meg azt. Gyógyítóként Raskin feladata az, hogy megnyugtassa azt az "energiamezőt", melyet kizárólag ő érez, visszaállítva Bibeau egyensúlyát a metafizikai univerzummal.

A spirituális gyógyítás, mint ez is, évezredek óta létezik már, de azt senki nem gondolná, hogy egy legkorszerűbb technikai felszerelésekkel ellátott, massachussetts-i kórházban is használják. És mégis: előfordul itt is, és a tradicionális gyógyászat más szentélyeiben is, hogy olyan terapeuták, akik gyakran nem látják, nem hallják, sőt néha meg sem tudják nevezni a dolgokat, amikkel foglalkoznak, nagyobb hatást tudnak elérni, mint a doktorok, akik meg tudják számlálni, szét tudják vágni, össze tudják kapcsolni a dolgokat, melyekkel foglalkoznak.

Az alternatív terápiákra irányuló, egyre növekvő igényt nem tudták visszaszorítani, ezért az amerikai orvostársadalom taktikát váltott: maguk teszik elérhetővé azokat. A terület pedig, melyre ezek a változások leginkább kihatottak, nem más, mint a rákos daganatok kezelése.

Az amerikai rákspecialisták mostanában gyakran citálják a "kiegészítő gyógymódok" mantráját, ugyanúgy, ahogy a megelőzés korábban kigúnyolt erényeit is hirdetik. Nem egészen egyértelmű, hogy a nyugati orvoslásban jártas orvosok hivatottak-e arra, hogy bíráskodjanak olyan gyógymódok felett, melyek egy teljesen más tradícióból erednek.

"Ha már ennyire sokan használják ezeket a gyógymódokat, miért nem gyűjtjük össze az ország legjobb klinikai kutatóit, hogy azok szigorú vizsgálatok útján kiszűrjék, mi az ami hasznos és mi az ami nem," tette fel a kérdést dr. Harold Varmus, a National Institutes of Health igazgatója. "És végezzék ezeket bármiféle olyan előítélet nélkül, hogy mi az, ami működhet és mi az, ami nem fog."

De rengeteg rákbeteg nem tud várni, és nem is érti, hogy miért is kellene várnia. "Nem igazán érdekel, hogy az orvosok mondják meg, működik," mondja Catherine Kerr, aki qi gong-ot, egy kínai légző módszert alkalmaz, hogy együtt tudjon élni myelomájával; ez egy csontvelődaganat, melyet kezelni lehet ugyan, de gyógyítani nem.

"A nyugati orvosok nagyon fontosak," mondja Catherine. "Igazán közelről ismerik a biokémiámat, de van a betegségnek egy olyan, teljesen más szintje, amiről nem igazán tudnak, és a betegnek ezt a tudást máshol kell keresnie".

Az embereknek gyakran maguknak kell megtalálniuk a rák megelőzésének módját, habár ez mostanában már kezd megváltozni.

Eddig az évszázadig a megelőzés volt a próbája a betegségek legyőzésére irányuló tudományos megközelítésnek, akár a tuberkulózis, a malária, a diftéria vagy a vérhas esetében. Jóval azt megelőzően, hogy gyógyítani tudták azokat, az orvosok és nővérek a betegségek megelőzésének módjait keresték, kezdve a jobb higiéniai körülmények kialakításától az oltásokig, vagy a fertőző betegek karanténjéig.

A rák ellen folytatott küzdelemben viszont a megelőzés háttérbe szorult a kezeléssel és a gyógyítással szemben. Ez abból is jól látszik, hogy a National Cancer Institute-ban a megelőzéssel kapcsolatos kutatásokra jóval kevesebbet kaptak, mint a kezelésekkel kapcsolatosakra, habár a különbség ezek között csökkent az utóbbi években. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy azok az orvosok, akiknél eddig másodlagos fontosságú volt a megelőzés, most elfogadják annak jelentőségét.

Ez részben politikai okok miatt volt így; nehéz feladat volt a dohánygyárakkal és más, a rák kialakulását elősegítő termékeket gyártó vállalatokkal felvenni a harcot. Az is vitatott kérdés, hogy az ipari szennyezés milyen mértékben hibáztatható. Másrészről viszont ennek gyakorlati okai is voltak: a rákspecialisták általában csak akkor találkoznak a betegekkel, mikor a betegség már kialakult, a háziorvosok viszont általában egyszerűbbnek találják különböző kezelések előírását, mint a betegek felvilágosítását az egészségesebb életvitel érdekében, más részről az is igaz, hogy a betegek gyakran nem fogadják meg az ilyen jellegű tanácsokat. És persze sok rákos daganat esetében a kiváltó okokról is alig lehet tudni valamit.

Dr. David Hunter, a Harvard Center for Cancer Prevention igazgatója elmondta, hogy "ha csak tehetjük, elkerüljük a megelőzés-gyógyítás vitát. Azért kell a megelőzésre koncentrálnunk, mert már van néhány bebizonyított eljárás, és még rengeteg mindent tehetünk. Be kell látnunk, hogy amikor valakinél már diagnosztizálták a rákot, akkor már túl késő van a megelőzésre."

A rákos betegek azt szeretnék, ha segítenének nekik eldönteni, melyek azok a hagyományos módszerek, amelyek segíthetnek rajtuk, de amire még inkább kíváncsiak, az az, hogy melyek azok a nem hagyományos módszerek, amelyeket érdemes kipróbálniuk.

A fellelhető gyógymódok listája végtelen, a kínai gyógynövényektől a cápaporcig, a tai-chitól a homeopátiáig, a biofeedbacktől az akupunktúráig minden megtalálható. Az onkológusok általában nem tudnak túl sok segítséget nyújtani abban, hogy ezek közül a lehetőségek közül kiszűrjék, melyiknek lehet valami értelme, vagy hogy melyik lehet hatással az alapkezelésükre.

"Gyakorlatilag minden beteg, akit kezelek, érdeklődik az alternatív gyógymódok felől," mondja dr. Thomas J. Lynch, egy mellkasi onkológiai osztály vezetője. "Megpróbálom megmagyarázni nekik, hogy sokkal több olyan van, amiről nem tudunk, mint amiről igen. Ha a gyógymód által nyernek valamilyen fajta kontrolt, akkor annak lehet pozitív hatása."

Általában ez a legtöbb, amit az orvosok javasolni tudnak. Azt mondják, bármit támogatnak, amitől a beteg jobban érzi magát.

Számos olyan orvos van, akinek túl kell még lépnie azon a régi bizalmatlanságon, amellyel ezekhez az alternatív gyógyítókhoz mint okkult tudományok művelőihez viszonyulnak, és persze legalább ennyi alternatív gyógyító is van, akik az orvosokat hatástalan, drága, konvencionális módszerek alkalmazásával vádolják.

A kettő közötti szakadékot most kezdjük áthidalni; ez nagyban a betegek kitartó unszolásának köszönhető, hogy orvosaik és gyógyítóik kezdjenek el együtt dolgozni.

Az ellentétek oldódásának egyik jele a szóhasználatban mutatkozik meg. Ahelyett, hogy az "alternatív" vagy "nem konvencionális" szót használnák a nem tradicionális gyógymódok leírására, újabban a "kiegészítő" jelzővel illetik azt, ami inkább az együttműködést és nem a különbözőséget hangsúlyozza. A gyógyítók egyre gyakrabban kapnak helyet kórházakban és kutatóintézetekben.

A jószándék jeleként tudható be az a találkozó is, melyet a múlt hónapban tartottak, ahol száz és száz nagy tudású, hagyományos és alternatív gyógyító gyűlt össze, hogy megvitassák, milyen szerepet játszhatnak a gyógynövények, a meditáció és más nem hagyományos gyógymódok a rákos daganatok kezelésében.

"A kérdés nem annyira az, hogy a hagyományos gyógyászat respektálja-e az eredményeket, hanem hogy tudunk-e együttesen foglalkozni a rákos betegekkel" mondja dr. James S. Gordon, a konferencia szervezője és a washingtoni Center for Mind-Body vezetője. "Az emberek megkövetelik, hogy együtt dolgozzunk. A tisztesség megköveteli, hogy így tegyünk."

Dr. Robert Wittes, az NCI egyik igazgatója szintén az együttműködés mellett szólalt fel a konferencián, és nem riadt vissza attól a kemény munkától, ami a hagyományos orvosok előtt áll, ha elfogadják a nem hagyományos módszereket. "Ha fel kell adnom nagy részét annak, amit ma a kémiáról és fizikáról tudok, akkor az elvitathatatlan bizonyítékul fog szolgálni arra, hogy ez tényleg működik."

Megjelent: The Boston Globe

kiegészítő, gyógymódok, alternatív, komplementer, medicina, komplementer

2002-07-31 22:04:49

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop