Cikkünkben az egyke-létforma előnyeiről-hátrányairól olvashatnak.

Kettesben - Anya és lánya

Réka (16 éves): Anyának mindig jut ideje rám. Testvérek? Nem hiányoznak. Korábban néha szerettem volna, mert sokszor éreztem magam irigynek, mivel a barátnőm családjában mindig történt valami. Testvérei szaladgáltak a lakásban, és mindig volt ott valaki. Nálunk sokkal csöndesebb volt az élet, akár manapság. Ezt most már jónak találom. Nagyon hangulatos, amikor anyával esténként leülünk vacsorázni, és megbeszélünk mindent. Ha anyának elmesélem a gondjaimat, azt is tudom, hogy ő nem adja tovább. Más családokban az apák is tudnak mindenről, és engem ez zavarna, például akkor, amikor a fiúkról, a randiról vagy az első szexuális alakomról, esetleg más „kínos” ügyekről van szó.

Ezenkívül a nagyobb családokban a szülők annyira el vannak foglalva a többi gyerekkel is, hogy úgy érzem, egyenként kevés idő jut egy-egy gyerekre… Persze megtörténik az is, hogy anya sok mindenért rögtön engem hibáztat. Ha például eltűnik a pincekulcs, rögtön az a meggyőződése, hogy csakis én lehetek a tettes. Ha lennének testvéreim, megoszlana a „felelősség”. Ha anyának rossz kedve van, rajtam kívül nincs senkije, akin kitölthetné azt. Na persze, ilyenkor nem kiabál, nem csapkod, de én rögtön észreveszem, hogy valami nincs rendben, szinte kötelességemnek érzem, hogy megvigasztaljam. Ezekben az esetekben sem lenne hátrány, ha valaki még velünk lenne, aki átvenné ezt a nem mindig könnyű feladatot.

Barbara (42 éves): Figyelnem kell arra, hogy Réka megmaradhasson még egy ideig gondtalan gyereknek. Szerettem volna több gyereket. Sajnos nem így alakult, s mivel ez Réka születése után elég hamar kiderült, mindig figyeltem arra, hogy sokat találkozzon más gyerekekkel. Kislányom értékeli azt, hogy sok időm jut számára, annak ellenére, hogy teljes munkaidőben dolgozom. Esténként csakis az övé vagyok, nincs férj, nincs másik gyerek, akik megosztanák a figyelmemet.

Réka nagyon őszinte velem, bizalmasaként kezel. Ez kétségtelenül megnehezíti a nevelést. Egyik leggyakrabban használt mondatom: „Én vagyok az édesanyád, s te a gyermekem vagy!” Réka egyenrangú családtagnak tekinti magát, minden joggal és kötelességgel felruházva. Ám még csak 16 éves. Azért esik nehezemre, hogy ezt tudatosítsam benne, mert nagyon önálló. Más anyák elcsodálkoznak azon, amikor elmesélem nekik, hogy Réka a saját dolgait sokszor egyedül mossa ki, vagy magától észreveszi, hogy a hűtőszekrény üres, és bevásárol. Kétségtelenül nehéz az, hogy egyedül kell meghallgatnia a problémáimat is. Mindig elmesélem neki, ha gondjaim vannak a munkahelyemen, vagy baráti kapcsolataimban. Erre egyrészt büszke, másrészt azonban észreveszem rajta, hogy időnként gondterheltebb, mint más gyerek.

Mi fontos egy egykének?

Játék: más gyerekeket be kell vonni.

Tanulás: sokat tanul a felnőttektől. Veszélyes, hogy túlterheltnek, koravénnek érezheti magát. Mindennapjaiban nem a korának megfelelő kifejezés- és viselkedésformákkal találkozik. Ennek ellensúlyozására nagyon fontos más gyermekek társasága.

Önállóság: nagyobb, hiszen a felnőttek a példaképek. Veszélyes, hogy a gyermekkorban kapott túl sok figyelem és felügyelet miatt felnőttkorban visszahúzódóvá válhat.

Nemi szerepek: a gyerekeknek meg kall tanulniuk saját nemükhöz idomulni. Veszélyes, hogy az egykék nemi hovatartozásukra kevésbé figyelnek, szüleiket egyformán szeretik, mindkettőjüket példaképüknek tekintik. Ennek kivédésére az anyák lányaikkal női dolgokat végezzenek, a fiúk pedig édesapjukkal tipikus férfimunkákat!

Szokások: a megfigyelések szerint az egygyermekes családok sokkal rugalmasabbak, jóval több mindenre vállalkoznak, mint a többgyermekesek: gyermeküknek változatosabb életet tudnak biztosítani, sokkal többet utaznak, hétvégéik is tartalmasabbak, gyakrabban költözködnek. Ennek veszélye, hogy kevesebb nyugalomban van részük.

A szülők válása: ebben a nehéz, különleges helyzetben nagyon oda kell figyelni arra, hogy a gyermek továbbra is biztonságban érezze magát! Lehetőleg ne kelljen költözködnie, s mindkét szülőjével rendszeres és jó kapcsolata legyen!

Előítéletek: kis családok gyakran kerülnek abba a helyzetbe, hogy szinte védekezniük kell: az egykéket gyakran ruházzák fel olyan pozitív tulajdonságokkal, melyek igazából nem jellemzők rájuk. Nagyobbak velük szemben az elvárások is. A szülők és gyermekük ilyenkor azt tehetik, hogy vagy oda se figyelnek, vagy józanul érvelnek.

Mi fontos a testvéreknek?

Játék: a közös játék nem okoz problémát. Veszélyes, hogy a testvérek nem mindig értenek egyet, az egyes gyermekek kívánságai nem mindig betarthatók, önkéntelen függőségi viszonyok alakulhatnak ki a testvérek között, mely akár agresszióig is fajulhat.

Tanulás: a gyerekek tanulnak egymástól. Veszélyes, hogy a beszélgetések és a játékok általában az idősebb testvérhez igazodnak, a kisebbeket kevésbé veszik figyelembe, vagy olyat kívánnak tőle, melyre csak nehezen képes.

Önállóság: kevesebb figyelem és felügyelet a szülők részéről. Veszélyes, hogy a testvérek túl sok mindent szabályoznak egymás között, az idősebb elnyomhatja a kisebbet.

Nemi szerepek: korán kialakul az egyértelmű nemi hovatartozás. Az egynemű testvérek esetében a kisebb utánozza a nagyobbat. Különböző nemű testvérek esetében bizonyos korlátozások által keletkezik a megfelelő „besorolás”.

Szokások: a család hétköznapjai általában séma szerint telnek, több a megszokás. Veszélyes, hogy az ilyen családokban általában kevesebb az új tapasztalat által kiváltott impulzus.

A szülők válása: a gyermekek krízishelyzetben pótlólagos biztonságot és tehermentesítést is jelentenek egymás számára, hiszen ők egymás között sok mindent képesek megbeszélni és feldolgozni. Veszélyes az esetleges szétválasztásuk.

Előítéletek: nincsenek.

Egykevélemények

János (14 éves): „Korábban túl csendesnek tartottam az otthonunkat. Ma már örülök annak, hogy kisebb testvérek nem mennek az idegeimre, nem hallgatják hangosan a zenét, ha tanulnom kell, és nem veszik fel a pulóverem!”

Péter (19 éves): „A mama kedvence. Ez az önkéntelen megjelölés szinte kötelez, ha valaki egykeként nő fel. Ezenkívül jelentős teher is lehet az, hogy az egyke egy személyben érzi magát felelősnek szüleiért mindenféle vonatkozásban.”

Katalin (36 éves): „Kisfiunknak nem lesz testvére. Ugyanúgy egykeként fog felnőni, mint én. Na és? Én mindig örültem ennek a helyzetnek. Édesanyámnak mindig volt ideje rám. Én teljes munkaidőben dolgozom, kisfiam egész nap az iskolában van. Ott megtalálja azokat a kapcsolatokat, amelyek esetleg hiányoznak neki, s ha hazajön, szülei figyelme nem oszlik meg több gyerek között.”

K. R.