Hirdetés

Tipikus egyke - Gondolatébresztő érdeklődő szülők számára (I.)

Anna a legkisebb. Két falánk bátyja van, s bizony résen kell lennie, ha nem akar kimaradni valami finomságból... Bence élelmes elsőszülött, aki hallgatólagosan is vezető szerepet játszik öccsével való kapcsolatában...

egykék, család, gyermek |

Ideál - Reforméletmód magazin 2006 ;18(8):45-47   Celsus Kft. | Kovács, R.

Kati középső gyerek, eszes nővére és elkényeztetett kisöccse között. Hálátlan szerep, mely arra készteti, hogy minden eszközzel magára vonja a figyelmet...

De mi a helyzet az egykékkel? Önzők, elkényeztetettek, okosak, öntudatosak?

Igen, az egykék önzők, elkényeztetettek, okosak, öntudatosak, ahogy a maga nemében minden gyerek. Ám nem törvényszerű, hogy a testvér nélkül felnövekvő gyerekek mások legyenek, mint társaik. Nem a családi helyzet a döntő, hanem az, hogy a szülők hogyan is állnak hozzá ehhez a kérdéshez. Ma ez már tudományosan is bizonyított tény.

Egykeség - Betegség?

A családok egyharmadában egykék nőnek fel. A legújabb megfigyelések és vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy közöttük is éppen annyi a kevésbé kiugró adottságú és a problémás, mint a többgyermekes családok esetében. A tudománynak majd' száz évébe telt, míg szakmai szempontból és előítéletektől mentesen bebizonyította az egygyermekes családokról alkotott fenti álláspontját. Azelőtt az egykéket az adott korszellemnek megfelelően vagy előtérbe helyezték, vagy háttérbe szorították.

Áttekintésül: 100 évvel ezelőtt teljesen normális és átlagos volt, ha egy családban tucatnyi gyermek született. Az egyház is így kívánta meg, ezzel biztosítva volt a ház körüli munkaerő, s egyidejűleg a szülők öregkorára a segítség.

A témával kapcsolatos közfelfogás annak idején az volt, hogy egykének lenni önmagában is betegség. Milyen tünetei is vannak ennek a „betegség”-nek? Az egykék önzők, agresszívek, dominánsak, elkényeztetettek, sőt paraziták, akik csak élvezik az életet, miközben másoknak gondoskodniuk kell magukról.

Hol az igazság?

A húszas-harmincas években, a gazdasági világválság idején családapák tömege vált munkanélkülivé, és nem tudták etetni gyermekeiket. Hirtelen megváltozott a szemlélet: előtérbe kerültek az egykék, akik „... szellemileg különös képességekkel rendelkeznek, és zeneileg tehetségesebbek, mint társaik”. A II. világháborút követően, amikor az újjáépítéshez szükség volt minden egyes szorgos kézre, az akkori vélemény szerint csak a sokgyermekes családok boldogulhattak. Az egykék, egoizmusukkal együtt, háttérbe szorultak.

A hetvenes évek nő- és diákmozgalmaival az önmegvalósítás jött divatba. Az egykék, akik szüleiknek nagyobb mozgásszabadságot hagytak, ismét a piedesztálra kerültek, hiszen ők „... okosabbak, együttérzőbbek, sikeresebbek, mint a testvérekkel együtt felnövő társaik, akiknek édesanyja főállású anyaként otthon marad gyermekeivel”.

Előny az egykéknek?

Az egykék általában többet beszélgetnek szüleikkel, mint a testvérek. Ahogy több gyermek van a családban, számos beszélgetés a testvérek között zajlik, gyakran a szülők nélkül. Ez az oka annak, hogy az egykék kortársaiknál mind szellemileg, mind a nyelvi kifejezőkészséget tekintve fejlettebbek, ugyanúgy egyébként, mint az elsőszülöttek: hiszen kezdetben még ők is egykék!

Különleges helyzet?

Ezek az ellentmondásos féligazságok rögzültek a fejekben, és még napjainkban is sokakat befolyásolnak az egygyermekes családokról alkotott előítéleteikben.
A szülőknek napjainkban önbizalomra van szükségük. Ebben a társadalomban, ahol gyermekeiknek azt is megtiltják mások, hogy a fűre lépjenek, rögtön pálcát törnek fölöttük, ha utódjaik valami kihágást követnek el. Ilyen szempontból teljesen mindegy, hány gyermekük van.

Az egygyermekes családok számára még az is pluszteher, hogy helyzetük különleges. A többi szülő, ahol csak lehet, idegenkedve néz rájuk, s keresi a régi mintáktól való eltérés okát.
A leghelyesebb, amit a szülők ilyenkor tehetnek, az, hogy a kis embert komolyan veszik, figyelnek arra, hogy valójában mire is van szüksége, és szeretettel veszik körül.

Minden a nevelésen múlik?

Mennyire kerüljünk közel egymáshoz?

Két felnőtt egy gyermekkel. Ez garantálja a gyerek számára a szülők osztatlan figyelmét és szeretetét. Helyes, ha egy emberpalánta egyediségének ezen érzéséből kiadós erőt meríthet. Ám azt is jelenti, hogy sokkal inkább megfigyelés alatt áll, mint testvérrel/testvérekkel együtt felnövekvő társai.

Fontos! A mozgásszabadságot tehát meg kell szervezni. Ezzel kapcsolatban különféle modellek vannak: Csoportos együttlét „mászókor”-ban, ahol sok kisgyermek van együtt, az egyke tehát nincs a középpontban. Mind a szülők, mind a gyermek számára tehermentesítés az olyan megoldás, ahol az anyák és apák felváltva vigyáznak a kicsikre. Ha a gyermek már nagyobbacska, jót tesz neki a bölcsőde, avagy később a korán elkezdett óvoda.

Saját úton…

Az egygyerekes családokban általában sokkal nyugodtabb a légkör. A ház rögtön elcsendesedik, ahogy az egyetlen trónörökös kiteszi a lábát. Ez azonban a szülők számára semmiféle indokot nem szolgáltat ahhoz, hogy a gyereket magukhoz láncolják. Az egykék különösen lekötelezettnek érzik magukat szüleik felé, és hajlamosak velük kapcsolatban lelkiismeret-furdalást érezni. Ezért tanácsolható a szülőknek, hogy már korán bátorítsák gyermeküket arra, hogy a saját útját járja.

Inog a trón?

Az első években az egykék önbizalma gyakran sokkal nagyobb, mint a sokgyermekes családban felnövő társaiké. Ennek a szülők egyrészt örülnek, másrészt nyugtalanítja őket az, hogy gyermekük esetleg felülértékelheti magát. Nincs ok az aggodalomra!

Az egyke, aki elég korán és meglehetős rendszerességgel találkozik más gyerekekkel is, lassan és szinte észrevétlenül lekerül erről a trónról. A bölcsödében, az óvodában, később az iskolában lesz elég alkalma megtapasztalni, hogy más embereknek más elképzeléseik, adottságaik és érdeklődési köreik is lehetnek, és ehhez szép fokozatosan hozzá is szokik.

Elosztani - de kivel?

Enyém, tied, övé - a gyermekek között állandó nézeteltérések okozója, hát még a testvérek esetében, akik között az osztozkodás bizony sokszor nem éppen békés úton történik. Ám ezek a dolgok is tanulhatók! Az egykéknek ritkábban van alkalmuk arra, hogy plüssmackójukat vagy legójátékaikat másokkal megosszák. Az osztozkodásra tudatosan tanítani kell őket!

Jó ötlet! A szülők is „követeljék ki” részüket a gyermek csokoládéjából - ugyanakkor ők is mutassanak példát abban, hogy megosszák egymással és gyermekükkel például a kollégáktól kapott névnapi csokoládét.

Veszekedés - fairplay!

Kettő egy ellen - ez igazságtalan! Nincs lehetőség arra, hogy egy egyke a váza eltörését a másikra „kenje”, vagy megkönnyebbülve vegye tudomásul, hogy a másik is kiboríthatja anyát. Bizony, a veszekedéseket kiváltó helyzetek veszélyesek lehetnek ezeknek a gyermekeknek. Tanácsos ezért, hogy ilyenkor a szülők ne alkossanak „egységfront”-ot. Elég, ha csak egyikőjük mondja meg a véleményét, vagy szabja ki esetleg a büntetést.
Ajánlatos, hogy veszekedéskor egyikőjük hagyja el a szobát. Ha ugyanis a vitában aktívan részt nem vevő szülő csupán némán hallgat anélkül, hogy megvédene gyermekét, a „játék” állása rögtön 2:1 a kicsi kárára.

Egyedül otthon lévő szülők

Egy gyerek kevesebb bajt csinál, mint kettő vagy három. A szülők számára is kellemesebb beszélgetőpartner, mint a testvérek, akik egymással veszekszenek, nem engedik egymást szóhoz jutni, és kölcsönösen elterelik egymás figyelmét az adott témáról.

Kötelezettség, mozgás, pénz...

Az egykéknek is lehetnek kötelezettségeik

Öt tányér, öt csésze, öt kanál több mosogatnivaló, mint mindebből három. Akinek egy gyermeke van, gyorsabban esik abba a hibába, hogy túl sok mindent megcsinál gyermeke helyett. Kisebbfajta kötelezettségekhez azonban hozzá kell szoktatni az egykéket is! Helyes, ha a szülők nem is annyira saját tehermentesítésükre, sokkal inkább nevelési elvek miatt hagyják, hogy ötéves gyermekük megterítse az asztalt vagy megetesse a macskát.

Figyeljünk arra, hogy gyermekünk eleget mozogjon!

A gyerekek általában sokat mozognak, ugrálnak, futkároznak, és ebben egymást utánozzák. Hogyan is mászhatok fel erre a magas székre? A rejtély megoldását a kicsinyek ellesik az idősebbektől. A kisebb testvérek ennek megfelelően gyakran hamarabb másznak, állnak fel és járnak, fedeznek fel ismeretlen területeket. Ezek a gyerekek általában „rámenősek”. Az idősebb példakép nélküli gyerekek többnyire óvatosabbak, mozgásigényük is kisebb. Ez különösen akkor igaz, ha a szüleik is inkább kényelmesebb természetűek. A kis otthonülőt azonban „nem szabad” békén hagyni, el kell vinni őt a gyerektornára, a játszótérre, az uszodába, hadd lássa, hogy a mozgás a többieknek öröm, és remélhetőleg utánozni is fogja őket!

A pénz nem magától terem!

Az egykék különösen értékelik azt, hogy nagyobb kiadások- számítógép, sportfelszerelés, vakációs programok - esetében nem kell mással osztozkodniuk.

Itt is érvényes azonban: minden gyermeknek meg kell tanulnia, hogy anyagi jellegű kívánságaik korlátlanul nem teljesíthetők! Az egykét, aki sífelszerelését nem a bátyjától örökli, háromkerekű biciklijét nem a nővére nőtte ki, nem kell mindig a legújabb modellel meglepni! A játékpiacról vagy a sportbazárból származó darab is megteszi, miközben ezzel azt sugalljuk gyermekünknek, hogy a pénz nem magától terem!

(folytatjuk)

K. R.
egykék, család, gyermek

2006-08-03 15:19:12

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop