Hirdetés

Szeretet és korlátok… - A gyermekkori biztonságérzet alapjai

Hogyan tehetjük gyermekeinket boldoggá? Cikkünket többgyermekes szülők tapasztalatai alapján állítottuk össze. Íme a recept!

család, gyereknevelés |

Ideál - Reforméletmód magazin 2007 ;19(2):50-51   Celsus Kft. | Kovács, R.

Vegyünk először is egy nagy adag pedagógiát, ugyanannyi pszichológiát, majd keverjünk hozzá tisztes mennyiségű tekintélyelvűséget, fűszerezzük nagy csipet megértéssel, végezetül ízesítsük valamennyi dicsérettel, esetleg néhány kisebb szankcióval!…

Elöljáróban annyit: nincs két egyforma gyerek, de léteznek alapvető igazságok, melyekről nem szabad elfelejtkezni!


Feltétel nélküli szeretet

Röviden és velősen: szeressük gyermekünket teljesítményüktől függetlenül! Első pillanatban azt mondjuk, hisz ez természetes! Valójában azonban korántsem ilyen egyértelmű! Az általunk életre hívott kicsiny lény iránt mély érzéseket táplálunk. Ezt a szeretetet azonban ápolni, gondozni, sőt kimutatni is kell! A gyermek nem játékszer: sem tudatosan, sem hanyagságból nem tehetjük meg, hogy szeretetünket egyszer megvonjuk tőle, majd hangulattól vagy igénytől függően ismét megosztjuk vele.

Más. Amikor szülőként dühösebbek már nem is lehetnénk, tudatosítanunk kell magunkban: gyermekünk iránt érzett szeretetünk mit sem változott! Ezt neki is éreznie kell! Csak így tudhatja magát biztonságban, bizalmas közegben. Enélkül nincs egészséges érzelmi fejlődés. A szeretet, a melegség, a védettség olyan elementáris igény, alapszükséglet, akár az evés és az ivás. Ha ezekből elegendő van raktáron, nem tragédia, ha olykor-olykor becsúszik egy-két neveléssel kapcsolatos kudarc.

Higgyünk és bízzunk benne!

Örökre felejtsük el azt, hogy gyermekünk üres edény, melybe nagykorúságáig a lehető legtöbb értelmes dolgot kell beletömködni! Higgyünk inkább abban, hogy lányunk/fiunk külön egyéniség, aki jó adag érdekes hajammal rendelkezik! Inkább a kincs kiaknázásában nyújtsunk segítséget!

Valljuk be, sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy türelmetlenek vagyunk gyermekünkkel szemben! Ennek az az eredménye, hogy pl. tizenkét éves lányunk arra sem lesz képes, hogy egy csavart meghúzzon a saját biciklijén. A megoldás ilyen helyzetben éppen az, hogy bátorítanunk kell őt arra, hogy problémák esetén találjon megoldást, legyenek saját ötletei, gondolatai. Hagyjuk őt a lehető legtöbbet tevékenykedni, alkotni! Kevésbé veszélyes helyzetekben bízzunk meg ügyességében és óvatosságában - mindkét tulajdonság kizárólag csak gyakorlattal és tapasztalattal javulhat!

Szabjunk határokat!

Bizonyos helyzetekben nehéz határokat állítani. Ugyanakkor az is világos, hogy semmi jót nem teszünk gyermekünknek, ha minden kívánságához, hangulatához alkalmazkodunk!

Ne feledjük! A gyerekek értékelik és tisztelik a korlátokat, mert azok tartásra kényszerítik őket, biztonságérzetet nyújtanak számukra.

Tehát: mondjuk meg gyermekünknek világosan, hogy mit tartunk helyesnek, illetve mit nem! Ehhez az álláspontunkhoz a lehető legkövetkezetesebben ragaszkodjunk! Olyan helyzetekben ugyanakkor, ahol a gyermek érettsége már lehetővé teszi, hogy döntésképes legyen, hagyjuk őt „magára”!

Csapatban könnyebb!

A gyerekek többnyire az anyánál keresnek - és találnak - menedéket, lett légyen szó akár lelki, akár testi fájdalomról. Veszély esetén is ők azok, akik gyermeküket óvatosságra intik.

Az apák abban mutatnak példát, hogy bízzanak önmagukban. Ők adják a bátorítást ahhoz, hogy csemetéik ugorjanak csak le a falról, akik alapvetően azt a szabadságot közvetítik feléjük, hogy maguk oldjanak meg bizonyos feladatokat. Ezek a szerepek persze időnként felcserélődhetnek. Összességében a gyermek tapasztalatokkal gazdagodik, ha a szülei teljesen más felfogással rendelkeznek, különböző kívánságaik és félelmeik vannak.
A lényeg: ugyanazon nevelési céljaik legyenek! A megvalósítás módja és stílusa különböző lehet. Apa és anya nyugodtan vitatkozhat arról, hogy focit vagy játékfilmet nézzenek-e a tévében. Az alapvető probléma ott kezdődik, amikor az egyik fél nem néz tévét, s legszívesebben a gyermekének is megtiltaná azt, miközben partnere szinte mindig a képernyő előtt ücsörög, és hagyja, hogy csemetéje is állandóan ott legyen vele.


Feladat, elfoglaltság

A boldog családi élet semmi esetre sem jelenti azt, hogy mindig mindent közösen kel csinálni. Ezzel szemben mindenkinek meg kell tanulnia elfoglalni magát.

Segítsünk gyermekünknek, hogy megtalálja kedvenc szabadidős tevékenységeit és gyakorolhassa is azokat! Így megtanulja, hogy milyen örömet is okoz az, ha valamiben igazán el tud mélyedni, legyen az legózás, üvegfestés vagy baseball. Ajánljunk neki adottságának megfelelő hobbikat, biztosan talál közöttük olyant, amiben később kedvét leli.

Kedvenc tevékenységük közben megtapasztalják mind a sikert, mind a kudarcot, mind a győzelmet, mind a vereséget. Megtanulják elviselni a negatív érzelmeket, és élvezni az elmélyülést, az önmegvalósítást.

Próbálj meg lazítani!

Rendszeresen sportoljunk, látogassunk el egy koncertre, kényeztessük magunkat wellnesshotelben, kérjük meg a nagyszülőket, hogy vigyázzanak hétvégén a gyerekekre, és aludjunk addig, míg jólesik! Ne szégyelljünk segítséget kérni, ha úgy érezzük: elég volt, nem bírjuk tovább!

Aki egyedülálló…

Az egyedülálló szülőknek érdemes más családokkal felvenniük a kapcsolatot, már csak azért is, hogy a gyermek más szerepeket, modelleket is lásson, hogy példaképei is lehessenek, mindegy, hogy az a nagybácsi vagy a tornatanár, esetleg a szomszéd!

Ragaszkodjunk bizonyos rituálékhoz!

Kisgyermekek sokszor rendezettebb életre vágynak, mint amilyen körülveszi őket, annak ellenére, hogy ők maguk még nem képesek rendet tartani. A dolgok mindig legyenek a helyükön, a napok egyformán teljenek!

Mivel nem mindig sikerül ilyen szabályszerűen megszervezni a hétköznapokat, fontos, hogy legalább családon belül legyenek bizonyos rituálék. Ilyenek lehetnek a közös reggelik, ahol mindenki számára „kötelező a megjelenés”, az esti meseolvasások, ahol még a nagykamasz is jelen lehet, és ide sorolhatóak a közös nyaralások, a karácsony előtti süteménysütés, a vasárnap reggeli párnacsaták a szülői ágyban, a vasárnap délutáni diavetítés vagy az órákig játszható társasjátékok.

Kényeztessük magunkat is!

Gyermekeink a legfontosabbak számunkra! Náluk nagyobb értékünk nincs is! Ebben sok szülő egyetért! Élete első hónapjaiban természetesen gyermekünk áll a középpontban. De vigyázat: ne mulasszuk el azt az ideális időpontot, amikor érdemes visszatérni - ha nem is a korábbi mértékben - az élet egyéb szépségeihez, értékeihez! Sok anya és apa észre sem veszi, hogyan zsákmányolja ki magát fokozatosan mind fizikailag, mind érzelmileg. Aki elhanyagolja saját természetes igényeit, annak párkapcsolata előbb-utóbb sérül, s gyermekének sem használ azzal, hogy az állandóan érzi az elégedetlenséget a levegőben.

Kovács Rita
család, gyereknevelés

2007-02-09 16:18:41

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop