Pelus vagy bili? - A szobatisztaságra szoktatás

A „pályakezdő" mamák leggyakoribb kérdése hétköznapian gyakorlatias: milyen gyakran kell tisztába tenni a csecsemőt, a kisgyermeket? Az ehhez szorosan hozzá tartozó másik kérdés: mikor kezdjük el szobatisztaságra szoktatni a kicsit?

| Ideál - Reforméletmód magazin 2005 ;17(10):45-47   Celsus Kft. | Szecsei, H.
Az első kérdésre adott válasz némileg kultúra- és hagyományfüggő, részben pedig a gyermekorvosok egyéni álláspontjától függ, de leginkább mégis az anyán és a gyermeken múlik. Van, ahol az egy-két óránkénti pelenkacserét tartják helyénvalónak, másutt az étkezés előtti vagy éppen utáni váltásra szavaznak.

MIKORTÓL SZOBATISZTA A GYEREK?

A szobatisztaságra szoktatás kezdetének időpontjával kapcsolatban már kevesebb „hivatalos" variáció létezik. A szakemberek megegyeznek abban, hogy két- és hároméves kor között képesek a gyerekek kontrollálni az ürítést. Előbb is kialakítható a szokás, de az nem igazán szerencsés a gyerek szempontjából, illetve vitatható, hogy valódi szobatisztaságról van-e szó. Megtörténik, hogy a mama addig ülteti a gyereket a bilin, amíg a kicsi valamit nem produkál. Az is megesik, hogy félóránként rárakják a gyereket a bilire, csak azért, hogy a pelenka száraz maradjon.

JÓ, HA TUDJUK: az elhagyott pelenka nem ügyesség, nem okosság kérdése, hanem neveléssel kialakuló szokás, melynek feltétele a biológiai érés.

AZ EGYÜTTMÛKÖDÉS TEREPE

Pszichológiai szempontból két kérdés foglalkoztathatja a szülőt:

  • Milyen kommunikációs, kapcsolatteremtési lehetőség rejlik a tisztába tevés műveletében?
  • Milyen pszichés hatása lehet, ha helytelenül, avagy erőszakosan szoktatják szobatisztaságra a gyereket, és ha túl sokat foglalkoznak a pelenkacserével?

A tisztába tevés meghitt együttlétet biztosít az anyuka és a gyermek között. Az együttműködés terepe lehet: a beszélgetés, mókázás, szemkontaktus „gyakorlásának" helye. A felfedezés terepe. A csobogó víz, a popsikenőcs, a pelenka mind-mind felfedezni való dolog a gyermek számára. A tárgyak megnevezése, „tanulása" is folyamatos ebben a helyzetben. Fontos, hogy a felnőtt hagyjon időt erre a meghittségre! Beszéljen a gyerekhez, nézzen rá, hagyja, hogy élvezze a kicsi a szabadon rugdalódzást, a lábbal való játékot! Kérje, hogy emelje fel a popsiját, nyújtsa a lábát!... Hiszen a tisztába tevéshez szorosan kapcsolódik a vetkőztetés-öltöztetés művelete is. A gyermekek szívesen elhúzzák ezt az együttlétet, huncutkodnak, megtapogatnak, megszemlélnek maguk körül mindent a pelenkázón. Ilyenkor alakulhatnak ki a közös rítusok.

A KAPCSOLAT ELMÉLYÍTÉSE

A tisztába tevés lehetőséget ad a gyermekkel való kommunikációra, és ezáltal a kapcsolat építésére, mélyítésére, a gyermek jobb megismerésére, érzelmeinek fejlesztésére. A tisztába tevéssel az anya kellemes érzést idéz elő, megszabadít a nedvességtől, a kellemetlenségtől. A gyermek a hálához hasonló melegségérzést élhet át: „Langyos vízzel le is mos, finom krémmel be is ken, közben beszél hozzám, rám néz, mosolyog, én vagyok fontos neki." Így szívesen nyújtja a karját, ül fel a hívó kezekbe kapaszkodva, vidáman totyog ebédelni vagy uzsonnázni.

A már bilit vagy gyerekvécét használó kicsiknél a higiénés szokások kialakítását is el kell kezdenünk: kézmosás, szappanhasználat, kéztörlés, fésülködés! Közben a gyerekek tanulják a tárgyak nevét, használatát, megszemlélik magukat a tükörben, ismerkednek önmagukkal is. A felnőtt segít, bátorítja-biztatja a kicsit az önállóságra, dicséri.

MENNYIRE FONTOS A PELENKACSERE?

A pelenkacserére irányuló túlzott koncentrálás zavarja az anyát és a gyermeket is. Az anyuka sebtében, kötelességét teljesítve, szinte kényszeresen, óránként kibontja, majd újracsomagolja a gyereket. A kicsi nem tud elmélyülni a játékban, a tevékenységben, mert újra és újra felkapják, vetkőztetik-öltöztetik.

JEGYEZZÜK MEG! A gyermekek egy részét zavarja, ha bekakilás után nem teszik őket azonnal tisztába - ezt jelzik is sírással vagy nyugtalansággal, később szóval. Vannak azonban gyerekek, akiket ez nem zavar, mert az ürítéssel keletkező meleget kellemesnek érzik, vagy az éppen végzett tevékenyég sokkal inkább lefoglalja a figyelmüket, mint a testi történés: úgy belefeledkezik a játékba, hogy megfeledkezik róla, hogy a vécére menjen. Mindig közöljük a gyerekkel, amit tenni szándékozunk vele! Valahogy így: „Most kimegyünk a fürdőszobába, kicseréljük a pelenkádat." Vagy: „Most kimegyünk pisilni." Ezzel már azt is jelezzük, hogy mi, ketten, együtt fogunk most valamit csinálni.

FOKOZATOS LESZOKTATÁS

A szobatisztaságra szoktatást kétéves kor körül célszerű elkezdeni. A fokozatosság elvét, a kényszermentességet, az önként vállalt jelleget hangsúlyozzák az orvosok és a pszichológusok is. Először ismerkedjen meg a gyermek a bilivel vagy a kisméretű vécével! Mutassuk meg neki, magyarázzuk el neki, hogy mi az elvárásunk! Örüljünk, ha szól, hogy szükségét kell végeznie, örüljünk akkor is, ha kicsit elkésett a jelzéssel, de jelzett! Ne feddjük meg, ha elmulasztotta a jelzést!

JÓ TANÁCS: figyeljünk a nem verbális jelzésekre is, a gyermekek gyakran összeszorítják a lábukat, vagy nyugtalanul föl-le járnak. Ilyenkor kérdezzük meg, nem kellene-e kimenniük! Feladatunk a felkínálás, a lehetőség megadása a szokás kialakulásához. Fontos a biztatás és az öröm kifejezése annak láttán, hogy halad egy képesség tökéletesítésében!

A nyári időszakot használják ki, amikor egy szál kisbugyiban lehet a gyerek, ha akar, bent, ha akar, kint, a szabadban! Így köny-nyen, gyorsan le tud vetkőzni egyedül is, elvégezni a dolgokat. A sikerélményt egyedül meg tudja szerezni, úgy, hogy még beszélnie sem kell hozzá.

MILYEN A JÓ PELENKA?

Ez függ a baba bőrétől, tűrőképességétől, a használt pelenka fajtájától is. Az eldobható, nedvességet beszívó pelenkák hosszabb időtartamot kibírnak, mint a klasszikus textilpelenkák. Mindez persze anyagi kérdés is...

MANIPULÁCIÓ ESZKÖZÉVÉ VÁLHAT!

Óva intenék attól, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítsunk a szobatisztaságnak! Ugyanúgy, mint az evéssel, az ürítéssel is megtanulhat a gyermek manipulálni. Ellenszegülésre is használhatja a szülővel vagy éppen a gondozónővel szemben, arra, hogy ezáltal fejezze ki akár pozitív, akár negatív érzelmeit. Ennek a jelenségnek kihatását a későbbi életkorokra az evéssel kapcsolatban is tapasztalhatjuk. Az ifjúkori, felnőttkori érzelmi megterhelés, szorongás gyakran székrekedéssel vagy éppen hasmenéssel jár. Ennek a pszichés reakciónak a gyökerei gyakran a helytelen szobatisztaságra szoktatásig nyúlnak vissza!

ÉJSZAKAI „BALESETEK"

Hároméves kora körül többnyire a legtöbb gyerek szobatiszta lesz, de még nem biztos, hogy ágytiszta. Az éjszakai bepisilős „balesetek" elhúzódhatnak még pár hónapig. Ezért célszerű alváskor pelenkát használni. A gyerekek egy idő után élénken tiltakozni fognak az éjszakai pelenkázás ellen, mondván, hogy már „nagyfiúk", „nagylányok". A „nagyság" tudata, az énkép alakulása segíti a tisztaságra szokás önként vállalását!

Szecsei Hermina

|
2005-11-20 11:31:48


Lengyelországban is bajt okoz a gyerekeket öngyilkosságra ösztönző internetes játék

Lengyelországban is bajt okoz a gyerekeket öngyilkosság elkövetésére ösztönző, Két bálna néven futó internetes játék, az ügyészség jelenleg négy önmegcsonkítá...


Gyermekkori félelmek

A gyermekkori félelmek az első életévek fontos kísérői: védelmet nyújtanak a „világ meghódítása" közben, és elősegítik a lélek fejlődését.


Apasági szabadságra lesznek jogosultak a cseh férfiak

Hétnapos apasági szabadságra lesznek jogosultak a jövőben a cseh férfiak gyermekük megszületésekor, az egészségbiztosítási törvény erre vonatkozó módosítását p...


Szobatisztaságra szoktatás

Minden gyereknek külön története vagy arról, hogyan szokott le a pelenkáról, és hogyan kezdte el használni a bilit, majd a WC-t. Még a testvérek sem egyformán lesznek s...


Iskolai zaklatás

Rontja a tanulók tanulmányi teljesítményét és magabiztosságát, képességeikbe vetett hitét a hosszan tartó vagy erősödő iskolai zaklatás az Amerikai Pszichológusok ...


+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^