Gyermekkori lelki hegek

Csalódás, félelem, fájdalom, düh: a nehéz gyermekkor sebeket ejt a lelken. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ennek nyomait egy életen át kell viselni. A legújabb kutatások szerint képesek vagyunk arra, hogy megszabaduljunk múltunk árnyékaitól...

gyermekpszichológia, gyereknevelés, Mult | Ideál - Reforméletmód magazin 2007 ;19(3):17-19   Celsus Kft. | Kovács, R.
Gyermekkor - aligha létezik még egy olyan szó, mely ennyi érzést, emléket kavarna fel bennünk. Könnyes szemekkel és meleg szívvel emlékszünk a múltra: a frissen sült almás pite illatára, nagyapára, aki mindig kitalálta, hogy mit szeretnénk kapni ajándékba, a családi kirándulásokra, a nyaralásokra, édesanyánk illatára és simogatására az esti lefekvéskor...

Fájó emlékek

De mit éreznek azok, akiknek édesanyjuk süteményének illata helyett kiadós verések, a gondoskodás, szeretet helyett jéghideg érzéketlenég jutott? Akiket igazán soha, senki sem fogadott el, s ezért nem fejlődhetett ki bennük a másokkal szembeni bizalom érzése? Ime néhány visszaemlékezés a sok közül:

„Nálunk otthon soha el nem hangzott egy kedves szó.”

„Senkim sem volt, aki mellettem állt volna akkor, amikor arra szükségem lett volna.”

„A szüleim még születésem előtt elváltak, apámat csak néhány hetente láttam, anyám dolgozott, és csak ritkán volt otthon. Életem kezdettől fogva csőd volt!”

A szülők hatalmának mítosza

Egyre több szakértő nem ért egyet a „szülői hatalom mítosz”-ával, és rámutatnak arra az új felfedezésre, mely szerint a személyiség fejlődése folyamán az öröklődés sokkal nagyobb szerepet játszik, mint azt eddig sejtettük. A legtöbb embernek az a véleménye, hogy az eltérő nevelési tapasztalatok a gyermekek eltérő fejlődését eredményezik.

Olyan szülőknek, akik intelligens gyermeket szeretnének, azt tanácsolják, hogy sokat olvassanak gyermeküknek, inkább könyvtárba menjenek velük, mint a görkorcsolyapályára. Állandóan éreztetni kell velük szeretetüket, máskülönben a gyermek önértékelése sérülhet. Egyes szakértők szerint viszont a mértéktelenség túlzás, s ők a téziseikkel sok ügyvéd, fiatalkorúakkal foglalkozó bíró és pszichológus világképét megingathatják!

Determinált felnőttkor

Sokak szemében a legrosszabb, ami valakivel történhet az, hogy gyermekként nem szeretik. Ugyanis az első években alakul ki az a képesség, hogy a kisgyermek boldogságot érezhessen, és a szeretetet tovább tudja adni. Akit gyermekként elhanyagolnak, vagy nem szeretik eléggé, annak később nehéz élete lesz. Aki azonban a szülői házban melegséget és gondoskodást kap, annak megvan minden alapfeltétele a kiegyensúlyozott élethez.

Készen kapott személyiség

Egyes szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy legalább 50%-ban függ a génektől az, hogy valaki barátkozó, vagy visszahúzódó, érzelmileg stabil, vagy labilis. Ezzel tulajdonképpen igazolást nyer az, amit sok szülő már régóta sejt, hogy gyermekeik a hasonló nevelési stílus ellenére különbözőképpen fejlődnek, és ennek egyetlenegy oka a következő: a kicsik személyiségük egy részét már születéskor „készen” kapják.

A neveléssel számos tulajdonság alakítható, de nem minden.

Egyre több szakember képviseli azt az álláspontot, miszerint kultúránk hajlamos eltúlozni a szülőknek a gyermek későbbi fejlődésére gyakorolt hatását, szerepét. Szerintük az egyén problémáinak oka a múltban keresendő. Ugyanakkor tanulmányok egész sora bizonyítja, hogy semmi esetre sem vagyunk arra ítélve, hogy egy életen át szenvedjünk régi sebeink miatt. Nincs ideális gyermekkor! Élete első éveiben szinte minden kisgyermek csalódott, frusztrált, sokakat ér testi vagy lelki bántás szülei részéről.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ezek a felnövekvő emberkék életük során biztosan idegi vagy lelki sérülésektől fognak szenvedni.
Szemétdombon is nőhet virágzó liliom…

Egy vizsgálat kimutatta, hogy 146, gyermekotthonban felnőtt fiatal közül később 80-nál volt megfigyelhető valamiféle magatartászavar.

A másik 66 fiatal teljesen normálisan fejlődött. Egyrészről természetes, hogy a nehéz gyermekkor nem múlik el nyomtalanul. Fájdalmas egy kisgyermek számára az a korai tapasztalat, hogy csak magára számíthat, ellentétben a családban felnőtt kortársai nagy részével. Ennek ellenére az is megfigyelhető, hogy ezek a gyermekek később kiegyensúlyozott partnerkapcsolatban élhetnek, hivatásukban képesek megtalálni az örömet, gyermekeik pedig teljesen normálisan fejlődnek.

Nem várt gyerekek sorsa

Megdöbbentő adat, hogy többségében minden második gyermeket nem vártak örömmel, azaz nem voltak „tervezett” jövevények. Vajon ebből az következik, hogy ezeknek a gyermekeknek később több problémájuk lesz, mint a többieknek? Egyáltalán nem! Sok gyermek előtt szüleik nem rejtik véka alá, hogy megszületésük „üzemi baleset” következménye volt.

Ez pedig, előbb-utóbb tudatosítja bennük, hogy őket senki sem akarta, senki sem várta. Ám ez korántsem jelenti azt, hogy ezeknek a gyermekeknek nem lehet szép gyermekkoruk, hiszen annak ellenére, hogy szüleikkel nincs meg a bensőséges összetartozás érzése, s érzelmi kapcsolatuk sem a legjobb, nekik is lehetnek szép emlékeik ezekből az évekből: például egy szép, nagy kert, ahol sok állat van, ahol az iskola után órákat el lehetett tölteni.

Saját fejlesztésű védőszerek

Sokan kutatják, hogy vajon mi lehet annak az oka, hogy mintegy száz, árvaházban felnőtt lány többségének élete később meglepő módon kedvezően alakult. Beszélgetve velük kiderült, hogy az árvaházban töltött évek során egész sor „védőfaktorral” szerelkeztek fel. Néhányan az iskolában nyújtott kiemelkedő teljesítményükből, mások tartalmas barátságokból merítettek erőt, ugyanakkor sokan arról számoltak be, hogy jelenlegi partnerüktől kapják meg azokat az érzelmeket, melyeket gyermekkorukban hiányoltak.

Új erő a szabadidős tevékenységekből

A szakértők meg vannak győződve arról, hogy mindenkinek adott azon képessége, hogy hasznosítsa a védőfaktorok hatását saját életében. Tehát a „hátrányos helyzetűek”-nek is megvannak a kedvenc szabadidős tevékenységeik, különleges adottságaik, saját képzeletviláguk.

Egy ötvenéves asszony így emlékszik vissza: „Hogyha apám olykor szobafogságban tartott, s emiatt természetesen nem voltam éppen vidám, órákon keresztül különféle történeteket találtam ki. Ezen történetek mozzanatai képzeletemben olyan reálisak voltak, akár a valóság. Olykor hercegnő voltam, aki egy egész birodalom fölött uralkodott.

Avagy gazdag sejkként repülő szőnyegemen körbeutaztam a világot. Ma már tudom, hogy ezek a fantáziálgatások abban segítettek, hogy elviselhessem a sok magányos órát. Sokszor egész délután eszembe se jutott, hogy rám zárták a szobám ajtaját.”

Jegyezzük meg! A felnőttkorban is fontos szerepet tölt be a képzelőerő. Az, hogy gyermekkorunkat utólag boldognak vagy nehéznek állítjuk be, nagymértékben függ az emlékezet szűrőjétől. Ez a szűrő olykor a valóságot meghamisíthatja, megtörtént dolgokat egész más fényben tüntethet fel.

Tény, hogy emlékeink, még akkor is, ha azokat reálisnak tartjuk, tévhitekbe ringathatnak bennünket, s az önmagunkról alkotott képet hamisíthatják, fejlődésünket negatívan befolyásolhatják. Gondoljunk csak egy színházi darabra! Sok történet feldolgozható úgy drámaként, mint vígjátékként. Az, hogy melyik lesz, kizárólag a rendezőtől - emlékeinkkel kapcsolatban pedig kizárólag tőlünk- függ!

Természetesen itt korántsem arról van szó, hogy a nehéz gyermekkort utólag szépnek tüntessünk fel. De megpróbálhatunk a drámába néhány vígjátékra utaló elemet csempészni. Nincs olyan gyermekkor, amiben ne történt volna valami szép. Ezeket a pozitív élményeket tudatosíthatjuk magunkban azáltal, hogy fókuszunkat arra irányítjuk.

Befolyásolható fejlődés

Sorsunkat éppoly kevéssé határozhatjuk meg, mint egy folyó áramlását. Ám a fejlődést befolyásolhatjuk, az áramlást is bizonyos irányba terelhetjük azáltal, hogy megteremtjük a pozitív változások alapfeltételeit.

Erő a muszájból…

Olyanok, akik megtalálták lelki békéjüket, saját történeteiket igen csiszoltán adják elő, valahogy így: „Anyám meghalt, amikor nyolcéves voltam, többé-kevésbé nővérem nevelt föl” - emlékezik vissza egy 29 éves asszony. „Természetesen voltak olyan pillanatok, amikor irigyeltem azokat az osztálytársaimat, akik boldog családi körülmények között éltek. Sokszor fájdalmat okozott, hogy a tanítás után édesanyjuk várta őket az iskola előtt. És amikor hétfőnként a hétvégi családi kirándulásokról beszéltek, minden összegabalyodott bennem. Egyidejűleg azonban büszkeséggel töltött el, hogy ezek ellenére is képes voltam kézbe venni saját sorsomat. Ma már biztosan tudom, belülről az erősített meg, hogy olyan korán kénytelen voltam saját magamért felelősséget vállalni.”

Hosszú évek telhetnek el addig, míg valaki ráébred erre a felismerésre. Gyakran még túl erősen dominálhat a gyűlölet, a harag, a csalódottság. Nagyon fontos, hogy el tudjunk engedni ezeket az érzéseket, mert ha azokat elnyomjuk magunkban, annál erősebben kínoznak belülről. Egy szép napon rá kell találnunk egy pillanatra, amikor azt mondjuk: itt most megszabadulunk hajdani érzéseinktől, és előre tekintünk: hogyan tovább ezután?

Így kezeljük múltunkat!

Próbálja meg elképzelni, hogy milyen körülmények között nőhettek fel a szülei! Vajon nekik milyen problémáik voltak a saját szüleikkel? Mi nehezíthette meg a helyzetüket: nélkülözés, háború, illetve háború utáni időszak? Be fogja látni, hogy sok vonatkozásban a szülei még nehezebb helyzetben voltak.

Tisztázza magában: ha szünet nélkül csak sorsán kesereg, bűnösöket keres, neheztel, gyötrődik, csakis saját magának árt! Hiszen a negatív érzelmek Önre ütnek vissza. Valószínű, hogy önmagának többet árt, mint annak, akit mindenképpen felelőssé akar tenni saját szerencsétlensége miatt.

Jegyzeteljen: mi okozott Önnek fájdalmat és sérülést a múltban! Gondolkozzon el azon, hogy néhány feljegyzett mozzanat esetleg éppen a fejlődését szolgálta - csupán közvetett módon! Tisztázza magában, hogy jelenlegi életéért már csakis Ön a felelős! Az Ön feladata, hogy a múltból hozott „anyag”-ot úgy dolgozza fel, hogy abból eredményes életcélok alakuljanak ki!

Tudatosítsa magában, hogy ezeket az életcélokat élete bármely pillanatában megváltoztathatja, megvannak a lehetőségei és képességei ahhoz, hogy befolyásolhassa sorsa alakulását! Ez persze korántsem jelenti azt, hogy újra és újra ne ütközhetne akadályokba.

Próbálja meg megérteni, hogyha múltját jó indulattal és békés szándékkal kezeli, ez Önt erősítheti, még akkor is, ha bizonyos dolgok az adott pillanatban nehezen elviselhetőnek tűnnek!

Kovács Rita
| gyermekpszichológia, gyereknevelés, múlt
2007-03-24 15:08:56


Lengyelországban is bajt okoz a gyerekeket öngyilkosságra ösztönző internetes játék

Lengyelországban is bajt okoz a gyerekeket öngyilkosság elkövetésére ösztönző, Két bálna néven futó internetes játék, az ügyészség jelenleg négy önmegcsonkítá...


Gyermekkori félelmek

A gyermekkori félelmek az első életévek fontos kísérői: védelmet nyújtanak a „világ meghódítása" közben, és elősegítik a lélek fejlődését.


Apasági szabadságra lesznek jogosultak a cseh férfiak

Hétnapos apasági szabadságra lesznek jogosultak a jövőben a cseh férfiak gyermekük megszületésekor, az egészségbiztosítási törvény erre vonatkozó módosítását p...


Szobatisztaságra szoktatás

Minden gyereknek külön története vagy arról, hogyan szokott le a pelenkáról, és hogyan kezdte el használni a bilit, majd a WC-t. Még a testvérek sem egyformán lesznek s...


Iskolai zaklatás

Rontja a tanulók tanulmányi teljesítményét és magabiztosságát, képességeikbe vetett hitét a hosszan tartó vagy erősödő iskolai zaklatás az Amerikai Pszichológusok ...


+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^