Hirdetés

Gyermekkori félelmek

A gyermekkori félelmek az első életévek fontos kísérői: védelmet nyújtanak a „világ meghódítása" közben, és elősegítik a lélek fejlődését.

|

InforMed Hírek14:44-45   InforMed | Kovács, R.


Nem igazán illeszkedik a mai kor szelleméhez, ha gyermekünk félelmeit, szorongásait megértéssel fogadjuk, hiszen a félelem akadály azon az úton, ahol követelmény a napról napra változó helyzetekhez való problémamentes alkalmazkodás. Aki természetes megérzéseit követi, és csak késve fogadja el az ismeretlen dolgokat, azon veszi észre magát, hogy fokozatosan háttérbe szorul, lemarad. Ezt persze senki sem szeretné, legkevésbé a szülők kívánják gyermekeiknek.

„Ne légy már olyan gyáva nyúl!"- halljuk, ha például egy négyéves kisgyerek nem ugrik be rögtön a medencébe, vagy: „Anyámasszony katonája vagy!" - hangzik, ha a hároméves kisfiú az első napokban még ragaszkodik ahhoz, hogy édesanyja vele maradjon az óvodában. Pedig ilyenkor a gyerekek teljesen normálisan viselkednek.

Félelem az idegenektől

Élete első fél évében az újszülött még nem ismeri a félelmet, ha szeretettel veszik körül. Mitől is kellene félnie? Paradicsomban él, kicsiny, számára áttekinthető világban.

Miközben cseperedik, egyre okosabb lesz. Megfigyeli a világot, és ezt már kritikus szemmel teszi, de még biztos közegben: édesanyja karjaiban. Az első hat hónapban megtanulta, hogy édesanyja az, aki leginkább gondoskodik róla, és ez védelmet jelent számára.

Vannak olyan gyerekek, akik gyanakvóvá, visszahúzódóvá válnak, amikor egy idegent látnak, mások már attól elégedettek, hogy érzik édesanyjuk simogató tekintetét, ezek a gyermekek általában sokkal barátságosabbak az idegenekkel is.

Az anya az, aki befolyásolhatja, hogy gyermeke mennyire válik „félőssé". Ha ő bizalmat sugároz találkozásaikkor, valószínűleg gyermeke sem lesz gyanakvó, bizalmatlan. Egy gyermek elsősorban attól lesz merészebb, ha újra és újra tapasztalja, hogy életének biztos keretei megbízhatóan a helyükön vannak: „Anya itt van velem, teljesen mindegy, hogy félek, vagy kíváncsi vagyok. Mindig vigyáz és figyel rám!"

Félelem az elválástól

Mindnyájunk lelkében jelen van a szorongás: mi lesz velem, ha hirtelen egyedül maradok a világban? Mégis inkább a gyermekek szenvednek az elválástól való félelemtől, kilenc hónapos koruktól kezdve egészen 4 éves korukig. Hogy mit jelent ez, mindenki tudja, aki csak egyszer is szemtanúja volt például reggel az óvodában anya és gyermeke búcsúzkodásának. A gyerek szívet tépően zokog, miközben minden erejével megpróbálja édesanyját visszatartani.

Az elválásokhoz hozzá kell szokniuk a gyermekeknek, de ennek időpontjában nagy eltérések lehetnek. Vannak olyan kisfiúk és kislányok, akik kifejezetten szívesen maradnak egyedül „idegenekkel", másoknál viszont adódhatnak kisebb-nagyobb nehézségek. Ezeket a gyerekeket rendkívül óvatosan kell felkészíteni az új helyzetekre.

A kicsit ismerős környezetben kell megismertetni az idegenekkel, akikkel később egyedül kell maradnia. Egy eredményes „körülszimatolás"-t követően kísérelhető meg a szülő „visszavonulása". Annak tapasztalása, hogy a szülők távollétében is jól érezheti magát, fontos mérföldkő a gyermek fejlődésében.

Félelem a sötétségtől

A sötétben elvesztjük tájékozódó képességünket, gyámoltalanokká válunk. Otthon, megszokott környezetünkben nem félünk. De mit történik akkor, ha éjszaka az elhagyatott országúton egyszer csak defektet kapunk? Valljuk be, szorongani kezdünk, akár egy kisgyermek, amikor szülei este leoltják a villanyt.

Kevesebb nehézség akkor, ha a nappalból az éjszakába való átmenet időszakához szeretetteljes rituálék kapcsolódnak. A nap lezárásaként a gyermeket még egyszer biztosítani kell arról, hogy szülei éjszaka is egészen közel vannak hozzá, és megvédik őt mindentől.

Vegyük ölbe gyermekünket, becézgessük, simogassuk, olvassunk neki mesét, beszélgessünk vele! Egy kedvenc plüssállat, a „Jó-éjszakát-zene", egy együtt énekelt altatódal ugyancsak segít a félelmet elűzni.

Félelem a szellemektől

Körülbelül hároméves kortól szellemek, boszorkányok, vadállatok népesítik be a gyermekek álomvilágát. A gyermek félelmeit ilyenkor komolyan kell venni. Azok a megjegyzések a szülők részéről, miszerint: „Nincsenek szellemek!", „Ezt csak álmodtad!", vajmi keveset segítenek, számára igenis léteznek ezek az alakok. De miért is jelennek meg ezek gyermekünk képzeletében?

Az éjszaka szinte kinagyítja a nappal megoldatlan problémáit. Az is lehetséges, hogy a boszorkányok vagy a szellemek közvetlenül a lefekvés előtt megnézett híradó vagy film hatására jelennek meg az álomképekben. A kicsik még nem képesek arra, hogy a hírek tartalmát magukban feldolgozzák, és helyére egyék. Egy hároméves még nem tudja felmérni, hogy Afrika többórányi repülőútra van tőle, és a Közel-Keleten ledobott bombák az ő házukat nem veszélyeztetik.

Ezek a félelmek a gyermek fejlődésére már nincsenek pozitív hatással, és azért keletkeznek, mert korához képest túl sok hatás éri.

Aki fél, azt nem bátorítja, hogy a felnőttek nyugtatgatják. Aki viszont túlságosan „belevaló", annak se lesz visszatartó erő, ha állandóan óvni próbálják. Attól azonban szinte minden gyerek egyensúlyba kerül, ha érzi szülei bizalmát és támogatását: „Segítünk neked, megtudod csinálni!"

Temperamentum

Vérmérséklet kérdése is, hogy milyen barátságos egy kicsi, mennyire keresi édesanyja közelségét idegenek jelenlétében vagy ismeretlen helyzetekben. Az élénkebb gyermekek általában nyitottabbak, vállalkozóbbak, a nyugodtabbak inkább körültekintőek, óvatosak.

Félelem ellen

A következő játékok a kicsiket bátrabbá teszik hétköznapi helyzetekben!
  • Kilenc hónapos kortól: „Ku-kucs, hová tűntem?" A mama vagy a papa rövid idéig egy törülköző mögé bújik. A kisbaba néhány pillanatig érzi a feszültséget, majd elneveti magát, amikor a jól ismert arc újra előbukkan.
  • „Hóc-hóc, katona" - Amikor a játék folyamán a szülő egy pillanatra elengedi gyermekét, a kicsi egyszerre éli át a félelmet és az örömet. Ugyanez a hatás érhető el, amikor az apukák a magasba dobják gyermeküket.
  • Bátorságpróba kétéves kortól: „Ki jön az én házamba?" A kicsi teljes erejéből fut, és élvezi azt a pillanatot, amikor elkapják, és körbeforgatják.
  • Ugyancsak örömet okoz, és bátrabbá tesz: alacsonyabb falakról, lépcsőről leugrani, kisebb dombról lefutni.
A félelem jelentős mértékben hozzájárul a kicsi személyiségfejlődéséhez. Minden egyes lépés a félelem legyőzéséhez vezető úton egyre önállóbbá teszi a gyermeket és tudatosítja benne: „Képes vagyok rá!"

2017-03-19 20:31:41

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop