A kisgyermek és édesanyja különös szövetséget alkotnak, mely kapcsolatot évezredek óta tisztelet övez. A kötődés pontos oka azonban a mai napig ismeretlen...

A kötődést anya és gyermeke között azonban, úgy tűnik, más - pl. az első találkozás ­ is befolyásolja. Megfigyelések szerint azok az édesanyák, akik rögtön a szülést követően kézbe vehetik gyermeküket, évek múltán is sokkal türelmesebbek velük, mint azok, akiknek valamilyen okból kifolyólag szülés után azonnal elvitték a babáját és csak két-három hónaposan vihették haza gyermeküket a kórházból.

Ebben a korai kapcsolatkialakításban az újszülöttek is részt vesznek: születésük után 45 percen keresztül különösen aktívak, majd több órás mély álomba zuhannak. Ez a negyvenöt perc azonban bőven elég arra, hogy a rúgkapáló csöppség hatással legyen az anyai ösztönökre ... Egy másik, igen érdekes megfigyelés szerint azok az anyák, akik szülés után mindjárt kontaktust létesíthettek gyermekeikkel, később ösztönösen a bal karjukon tarják gyermeküket. Ezáltal a kisded hallhatja az édesanya megnyugtató szívverését.

Ez az ösztönös, ámde következetes magatartás nem fordul elő olyan anyák esetében, akik szülés után közvetlenül nem érintkezhettek újszülöttjükkel.

Az anya-gyermek kapcsolat másik kardinális kérdése a szoptatás. Nemcsak a gyermek testi, de pszichés fejlődése szempontjából is igen fontos ez a fajta testi kontaktus. A szoptatás olyan természetes pozíciót igényel, amely a gyermek és az anya szeme közt mintegy 30 centiméter távolságot eredményez. A kicsik még nem látnak jól, de ez a távolság nem jelent gondot számukra, így szemkontaktust képesek felvenni az anyával. A szemkontaktus nemcsak a babának megnyugtató, de erősíti az anyai ösztönöket is.

Az anya-gyerek kapcsolat kialakulásában Konrad Lorenz etológus is az anyai ösztönök fontosságára hívja fel a figyelmet. Szerinte a baba testalkata, a nagy fej, a nagy szemek, a szűk vállak és a nagy has mind-mind ösztönös gondoskodó magatartást váltanak ki az édesanyákból. Ezért lenne az is, hogy hároméves kor körül, amikor a gyermek testarányai a felnőttéhez kezdenek hasonlóbbá, lenni az édesanyák "könnyebben" engedik az önállóságot immár óvodáskorú gyermekeiknek.

Az emberi mosoly vizsgálata is igen tanulságos eredményekhez vezetett ebben a kérdésben. A csecsemőkből néhány hetes korban a mosoly igen egyszerűen kiváltható. A pszichológusok el is nevezték ezt a fajta mosolyt gázmosolynak, mert leginkább böfögés és szellentés után mosolyognak ebben a korban a babák. Ez azonban két-három hónapos kor után megváltozik. Ilyenkor a csecsemők válogatás nélkül rámosolyognak minden emberi arcra. Négy és hét hónapos koruk között pedig már csak az ismerős arcokra (elsősorban az anyjukéra) mosolyognak, amely mosoly megmelengeti az anyai szíveket, és elősegíti az anya-gyermek kapcsolat elmélyülését.

Minden történés arra mutat tehát, hogy a testi érintkezés, a szoptatás és számos egyéb anya-gyermek interakció révén szilárdul meg fokozatosan, ez a misztikusan erős kötelék. A korai időszak azután a gyermek későbbi kapcsolataira is befolyással van. Egyes pszichológusok azt állítják, hogy egy-egy ember nemcsak a szüleivel, de barátaival és majdani szerelmeivel teremtett kapcsolatainak sikere és kudarca is részben erre az időszakra vezethető vissza. Ahogyan a régi bölcsesség szól:

"Vannak dolgok, amelyeket nem lehet elég korán elkezdeni." Ilyen a gyermek szeretete is...