Korai kötődés
A századforduló ismert pszichológusa, Sigmund Freud népszerű magyarázata szerint a gyermek ragaszkodása anyja felé saját biológiai szükségleteinek kielégítésében keresendő. "A szeretet eredete a táplálkozás kielégített szükségletéhez való kötődésben van." írta Freud.
Pulzus 2000 ; Más-Kép Kft. | Rózsa, D.
A kötődést anya és gyermeke között azonban, úgy tűnik, más - pl. az első találkozás is befolyásolja. Megfigyelések szerint azok az édesanyák, akik rögtön a szülést követően kézbe vehetik gyermeküket, évek múltán is sokkal türelmesebbek velük, mint azok, akiknek valamilyen okból kifolyólag szülés után azonnal elvitték a babáját és csak két-három hónaposan vihették haza gyermeküket a kórházból.
Ebben a korai kapcsolatkialakításban az újszülöttek is részt vesznek: születésük után 45 percen keresztül különösen aktívak, majd több órás mély álomba zuhannak. Ez a negyvenöt perc azonban bőven elég arra, hogy a rúgkapáló csöppség hatással legyen az anyai ösztönökre ... Egy másik, igen érdekes megfigyelés szerint azok az anyák, akik szülés után mindjárt kontaktust létesíthettek gyermekeikkel, később ösztönösen a bal karjukon tarják gyermeküket. Ezáltal a kisded hallhatja az édesanya megnyugtató szívverését.
Ez az ösztönös, ámde következetes magatartás nem fordul elő olyan anyák esetében, akik szülés után közvetlenül nem érintkezhettek újszülöttjükkel.
Az anya-gyermek kapcsolat másik kardinális kérdése a szoptatás. Nemcsak a gyermek testi, de pszichés fejlődése szempontjából is igen fontos ez a fajta testi kontaktus. A szoptatás olyan természetes pozíciót igényel, amely a gyermek és az anya szeme közt mintegy 30 centiméter távolságot eredményez. A kicsik még nem látnak jól, de ez a távolság nem jelent gondot számukra, így szemkontaktust képesek felvenni az anyával. A szemkontaktus nemcsak a babának megnyugtató, de erősíti az anyai ösztönöket is.
Az anya-gyerek kapcsolat kialakulásában Konrad Lorenz etológus is az anyai ösztönök fontosságára hívja fel a figyelmet. Szerinte a baba testalkata, a nagy fej, a nagy szemek, a szűk vállak és a nagy has mind-mind ösztönös gondoskodó magatartást váltanak ki az édesanyákból. Ezért lenne az is, hogy hároméves kor körül, amikor a gyermek testarányai a felnőttéhez kezdenek hasonlóbbá, lenni az édesanyák "könnyebben" engedik az önállóságot immár óvodáskorú gyermekeiknek.
Minden történés arra mutat tehát, hogy a testi érintkezés, a szoptatás és számos egyéb anya-gyermek interakció révén szilárdul meg fokozatosan, ez a misztikusan erős kötelék. A korai időszak azután a gyermek későbbi kapcsolataira is befolyással van. Egyes pszichológusok azt állítják, hogy egy-egy ember nemcsak a szüleivel, de barátaival és majdani szerelmeivel teremtett kapcsolatainak sikere és kudarca is részben erre az időszakra vezethető vissza. Ahogyan a régi bölcsesség szól:
"Vannak dolgok, amelyeket nem lehet elég korán elkezdeni." Ilyen a gyermek szeretete is...
2002-08-02 16:08:34