Vashiány és spenótmítosz
"Edd csak meg a spenótot, fiam, jót tesz a vérednek." A gondoskodó mamák generációi nem ismertek pardont. Rendszeresen fel tálalták csemetéiknek a nem szeretett ételt. A kisgyerekek pedig fintorogtak, és azonmód köpték ki a zöld pépet. A rajzfilmben Popej hiába népszerűsítette a spenótot, még a nagyobbak is undorral ették.
Úgy tűnik, van valami a spenótban, ami sok gyereknek egyszerűen nem ízlik. És miért e nagy hűhó a spenót körül? Feltételezett magas vastartalma miatt. Pedig ez tudományos tévedés! Először is a spenót nem tartalmaz kiugróan sok vasat, csak körülbelül 4,1 mg vas van 100 grammjában. Összehasonlításképpen ugyanennyi lencsében 6,9 mg, a zabpehelyben pedig 4,6 mg található. Másodszor a vas a spenótban olyan formában fordul elő, melyet a szervezet jóformán nem is hasznosít.
Ha a vassal egyidejűleg C-vitamint is magunkhoz veszünk, például egy pohár narancslevet megiszunk, szervezetünk az emésztőrendszeren keresztül hatékonyabban képes felvenni a vasat. A réz, a kobalt, a mangán szintén elengedhetetlen a vas jobb hasznosulásához, a Bvitaminok pedig a hatás kifejtésében támogatják az ásványi anyagot. Vagyis egy kis zabpelyhes müzlivel és friss gyümölccsel jobban táplálhatjuk a gyermekeket...
Szervezetünknek a vörösvértestek képzéséhez és az oxigénszállításhoz vasra van szüksége, de az értékes anyag a májméregtelenítő funkcióját is serkenti, aktiválja az immunrendszert, elősegíti a növekedést és egyes enzimek keletkezését. Ha túl kevés szívódik fel belőle, vérszegények (anémiások), erőtlenek, kimerültek leszünk. A napi vasszükséglet felnőttek esetében 10-30 mg. A nőknek a menstruáció ideje alatt körülbelül kétszer ennyi menynyiségre van szükségük, és naponta legalább 50 mg-ra terhesség idején. A fiataloknak rendszerint naponta 20-28 mg vas már elegendő.
KOMPLEXEN ELŐNYBENA kiegyensúlyozott táplálkozás - normális esetben - fedezi napi vasszükségletünket. Ha mégis hiány lép fel, annak egyrészt az lehet az oka, hogy bizonyos körülmények között megnő vasszükségletünk. Ez pedig nemcsak terhesség vagy intenzív fejlődési periódus folyamán fordul elő, hanem jelentősebb vérveszteség, emésztési és felszívódási zavarok és krónikus betegségek, például gyulladások esetén is.
Azonban az intenzív edzés, sportolás is gyorsan kimeríti pótlás nélkül a szervezet vasraktárait. Másrészt az ásványi anyagok "csomagolásától" is sok minden függ. Egy komplett étkezést követően szervezetünk jobban hasznosítja a vasat, mint különkülön az egyes élelmiszerekből. A teljes kiőrlésű gabonatermékek és a zöldségfélék gyakran valóban gazdagok vasban, ám sajnos a bélben vastartalmuk nem hasznosul hatékonyan a sok rost miatt. Míg a C-vitamintartalmú élelmiszerek elősegítik a felvételét, addig a fekete tea, a kávé, sőt még a tej bizonyos anyagai is megkötik a vasat, s ezáltal a szervezetbe történő felszívódását gátolják.
Hogy a panaszok valóban vashiányra vezethetők e vissza, azt csak az orvos állapíthatja meg megfelelő laboratóriumi vérvizsgálattal. Ha a leletek alátámasztják a vashiány gyanúját, elkezdődhet a terápia, ami általában vaskészítmények szedéséből áll. Legjobban a fehérjékhez, aminosavakhoz kapcsolt szerves vas szívódik fel, ez nem is okoz székrekedést vagy hasmenést.
A vas (II)szulfát, szervetlen vassó, mely a legtöbb multivitamin része. Mivel ez az E-vitamint tönkreteheti, többórás különbséggel vegyük be a két szert. (A vasglukonát, vascitrát, vaslaktát és vasfumarát nem közömbösítik az E-vitamint!)
A SPENÓT VÉDELMÉBENA spenót mentségére legyen mondva, hogy bár nem tartalmaz túl sok vasat, mégis jelentős mennyiség van benne más fontos anyagokból, például Avitaminból, cinkből, folsavból, fluoridból, klorofillből, káliumból és magnéziumból. Tehát a mamák mégsem teszik rosszul, amikor spenóttal "tömik" csemetéiket!
A VASHIÁNY JELEIKezdődő vashiányra utalhatnak az alábbi tünetek:
- állandó fáradtság
- szokatlanul sápadt bőr, szájzug berepedése
- hideg kezek és lábak, vörös tenyerek
- törékeny haj és köröm
- émelygés, égő nyelv
- emésztési zavarok, például hasmenés vagy szorulás
- libidózavarok és impotencia
A búzacsírában, babban, kagylóban, őszibarackban, melaszban, tojássárgában, dióban, spárgában, csalánban és zabpehelyben!
A cikkben szereplő természetgyógyászati módszerek nem a tényeken alapuló orvostudomány eredményein nyugszanak és nem feltétlenül azonosak az InforMed szerkesztőségének álláspontjával.
2002-07-25 11:54:59