Hirdetés

Elhízás

Fogyókúrák, jojó-jelenség, farkaséhség, bulimia, állandó harc a fölösleges kilók ellen ­ sokak számára ezek nem elvont fogalmak, hanem maga a valóság.

táplálkozás, elhízás |

Ideál - Reforméletmód magazin   Celsus Kft. | Déri, K.

Napjaink egyik gyakori jelensége, az elhízás civilizációs betegség, akárcsak a diabétesz, a szív- és érrendszeri megbetegedések és egyes tumorok. Bár a fölös kilók gyűjtése természetesen több okra (stresszelt életforma, szenynyezett levegő, mozgáshiány stb.) is visszavezethető, mégis jelentős részüknek a nem kielégítő táplálkozás az alapja.

Furcsa, hogy épp a jóléti társadalmakban jellemző a hiányos táplálkozás, ahol az éhezés egyáltalán nem mindennapos jelenség, s ahol elvileg minden szükséges táplálékhoz könnyen hozzá lehet jutni! Mindenesetre meglepő, hogy a nyilvánvalóan táplálkozáseredetű megbetegedések csökkenés helyett egyre inkább növekvő tendenciát mutatnak.

VIGASZTALÓ ÉTKEK?

Túl sok a jóból? Egyszerűen ennyi lenne a probléma? Túl könnyű hozzáférni mindenhez? Elveszítjük önkontrollunkat, és akár egy kisgyerek, mindent kipróbálunk, mindent megkóstolunk, amit csak szemünk-szánk megkíván? Vajon mindenki, aki túlsúlyos, egyszerűen gyenge akaratú ember? Hol az igazság?

Egy másik divatos hipotézis szerint szeretet-hiányunkat pótoljuk a mértéktelen ennivalóval, és főleg az édességekkel. Azért eszünk, ha kell, ha nem, mert el vagyunk telve szánalommal szegény, meg nem értett önmagunk iránt, és így próbálunk vigaszt találni magunknak, egy kevés örömöt csempészni "sanyarú" életünkbe. Emellett pedig már igazán mellékesnek tűnik számunkra, vajon éhesek vagyunk-e még egyáltalán, vagy már dugig ettük magunkat.

S ha a mérlegre állva rémülten figyeljük a könyörtelen mutatót, vagy a tükörbe nézve elkeseredetten látjuk, hogy már megint majd szétreped rajtunk kedvenc ruhánk, ha napról napra formátlanabbnak tűnünk, akkor igazán rászorulunk egy kis vigasztalásra, mondjuk egy tábla csoki formájában... S máris bekerülünk az ördögi körbe, mert a csokitól ugyan nem oldódik meg semmi, de átmenetileg oldódik feszültségünk, hiszen a kakaóport tartalmazó ételek fogyasztása során endorfin termelődik az agyban, és ez mintegy belső fájdalomcsillapítóként hat.

S persze a következő alkalommal, amikor szembesülünk a valósággal, kezdődik az egész elölről!

Az is sokszor előfordul, hogy elhatározzuk, véget vetünk ennek az áldatlan állapotnak, és nagyon szigorú fogyókúrába kezdünk. Aztán néhány nap múlva, amikor gyengeség, fizikai rosszullét jelentkezik, nem bírjuk tovább az éhezést, és feladjuk. Vagy, ha igen erős akarattal vagyunk megáldva, végigcsináljuk a kúrát, leadunk néhány fölösleges kilót. De ezeket azonnal vissza is szedjük, némi plusszal megtoldva, mihelyt lazítunk, és nem tartjuk magunkat a szigorú diéta szabályaihoz. Sokan jó néhány ilyen kísérlet után végleg feladják, és megpróbálnak kibékülni a súlyukkal, mások újra és újra próbálkoznak a legkülönbözőbb módszerekkel. Leadnak pár kilót, majd visszahízzák, jöhet egy új csodaszer, mágneses klipsz, fogyasztótea, 0 kalóriás diéta, hipnózis, rontáselhárítás, vagy bármi, ami akár csak egy hajszálnyi esélyt is jelent a fogyásra.

JÓLLAKOTTAN ÉHEZÜNK...

Miért? Mi az oka annak, hogy egyre kövérebbek vagyunk, és mégsem érezzük "jól tápláltnak" magunkat? Miért vagyunk folyton éhesek a rengeteg elfogyasztott kalória ellenére is?

Sok igazság rejlik ugyan a pszichológiai motívumokban, de nem ilyen egyszerű a helyzet. Arról van szó ugyanis, hogy jóléti társadalom ide vagy oda, igenis gyakran éhezünk!

A szervezet ugyanis nemcsak kalóriát igényel, amit energianyerésre fordíthat, hanem sokféle építőanyagot, aminosavakat, esszenciális zsírokat, cukrokat, amelyekből új sejteket alkothat az elhasználódott, elpusztult régiek helyett, megfelelő ásványi sókat, nyomelemeket, amelyeket beépíthet a szükséges helyekre, és persze vitaminokat, amelyeket az anyagcsere-folyamatokat szabályozó enzimek használnak működésük során. Ha ezek bármelyikét nem kapja meg megfelelő mennyiségben, aktiválódik az agyban az ún. éhségközpont, és arra késztet, hogy együnk.

Együnk, de mit? Sokan a nálunk is jól ismert makrobiotikát próbálják ki. A makrobiotikát az USA-ban élő Michio Kushi hozta létre. A tanok alapja a kínaiak tudományos-vallási-filozófiai rendszere, amelyet a japánok is átvettek és kicsit módosítottak. Eszerint a világ összes jelensége a jin és jang energiák áramlásával, kölcsönhatásával magyarázható. A jang képviseli a meleg, száraz, kemény, keserű és sós jellegű férfiprincípiumot, a jin pedig a lágy, puha, nedves, hideg, édes, illatos nőit.

A fentiek alapján Földünk különböző klímával rendelkező régióiban más jelleg uralkodik: a trópusok forró éghajlatának a jang jelleg felel meg, míg nálunk, a mérsékelt övben inkább a jin az uralkodó. Ahhoz, hogy harmóniába kerüljünk környezetünkkel, az éghajlatnak megfelelően kell táplálkoznunk. Vagyis nagy melegben hűsítő jellegű, jin energiákat hordozó táplálékra van szükségünk, míg hűvösebb, nedvesebb klímán jang jellegű, fűtő ételekre.

Mi ebben az új? Elvileg semmi, de nézzük meg, mit is csinálunk a gyakorlatban! Manapság a fejlett régiókban minden elérhető: egész évben bőséges a választék egzotikus gyümölcsökből, zöldségfélékből, az éttermekben, gyorsétkezdékben nemzetközi ételeket kínálnak. Ami önmagában nem is lenne probléma, csakhogy az általunk elfogyasztott ételek nagy része, több mint 80%-a jin jellegű! Ez pedig a mi éghajlatunk alatt igazán nem nevezhető ideális aránynak...

KIEGYENSÚLYOZÓ ÉTELEK

A jin irányba eltolódott táplálkozás az elhízás egyik fő oka. De ezenkívül még felelős a köszvény, a reuma, az arterioszklerózis, a diabétesz, egyes allergiák, az oszteoporózis és még számtalan gyakori betegség kialakulásáért is.

Egyszóval jóval több jang jellegű táplálékra van szüksége a szervezetünknek, hogy ne érezzen állandó hiányt. A gyümölcsök közül az alma, a cseresznye, a szilva, az őszi- és a sárgabarack, az eper, a málna, a ribizli, az egres, az áfonya fogyasztása javasolt, a zöldségfélék közül pedig különösen előnyös a sárgarépa, a karfiol, a brokkoli, a fejes saláta, az endívia, a cikória, a hagyma, fokhagyma, retek, feketeretek, a káposzta minden fajtája, a karalábé, a zeller, a spenót, a csicsóka; kiváló fehérjeforrás a bab, a csicseriborsóliszt, a tofu és egyéb szójatermékek, az ementáli, a kecsketúró, a roquefort, a camembert, a hering és a kaviár, hasznosak még általában a halfélék, a szezámmag, a tökmag, a napraforgómag, a túró és a tej. A zsiradékok közül a telítetlen növényi olajok fogyasztása javasolt, míg inni zöldteát, gabonakávét és gyógynövényforrázatokat érdemes, a leghasznosabb fűszer pedig a gyömbér, minden ételhez jól használható.

Érdekes megfigyelni, hogy a felsorolt növények mindegyikét termesztik a mérsékelt égöv alatt, a trópusi gyömbér kivételével, amely viszont fűszernövény, így más elbírálás alá esik. A makrobiotikus táplálkozás egyik alapköve, hogy mindenkinek azt a táplálékot kell fogyasztania, amelyet a természet neki szánt, amely megtalálható lakóhelyének környezetében. Ha a trópusokon tartózkodik az ember, érdemes az ottani ételeket, gyümölcsöket fogyasztani, mivel hűtő, jin jellegükre ott szükség van, nálunk azonban, pláne télen, nem érdemes déligyümölcsöket enni, inkább válaszszunk egy ízletes, kemény húsú almát vagy körtét. Aki mindezt szem előtt tartja, s megkedveli a makrobiotikus táplálkozást, végleg búcsút mondhat jojóeffektusának, farkasétvágyának, fölösleges kilóinak, s nem utolsósorban az elhízással járó, egészségét károsító betegségeknek is!




A cikkben szereplő természetgyógyászati módszerek nem a tényeken alapuló orvostudomány eredményein nyugszanak és nem feltétlenül azonosak az InforMed szerkesztőségének álláspontjával.

táplálkozás, elhízás

2019-11-27 20:02:18

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop