Baba a családban
Az első hónapban a kisbaba és a család élete újraszerveződik. A kórházban töltött
napok után nemcsak a külvilághoz kell alkalmazkodnia -táplálék- és oxigénfelvétel,
felerősödött ingerek -, hanem az otthon légköréhez is hozzá kell szoknia.
A sírásról
A hazaérkezést követő napokban lehet, hogy a baba sokat sír, keveset alszik, nyugtalan. Hozzá kell szoknia az új helyzethez. A sírás a gyermek első kapcsolatteremtő eszköze, ami nem túl finom módszer, de rendkívül hatásos. Néhány hét után kialakul a differenciált sírás. Másképp sír a baba, ha éhes, másképp jelez fáradtság esetén, és ugye mennyivel másképp hangzik a "foglalkozzatok velem!" követelése.
A környezeti feszültség hozzájárul a sírás idejének kitolódásához. A csecsemők különböznek abban is egymástól, hogyan lehet megnyugtatni őket. Hosszantartó sírás után felvehetjük, megkínálhatjuk innivalóval, majd újból letesszük. Érezheti, hogy vele vagyunk, segítünk neki. Fontos a hangszín, ahogy szólunk hozzá, a mozdulat, ahogy felvesszük, a ringatás, ami szintén nyugalmat áraszt. Általában a nap végére fáradnak el annyira, hogy hosszabb ideig sírnak a fáradtság miatt. Nem szerencsés, ha a sírás miatt ingerültek, elutasítóak leszünk.
Alvás és ébrenlétAz egy hónapos baba mindenfajta tevékenységénél többet alszik. Alvásigénye 18-20 óra is lehet, szinte csak az étkezések és tisztálkodás ideje alatt van ébren. Az éhségérzet felébreszti, majd jóllakva mély álomba merül. Az alvás szakaszai nem választhatók élesen szét egymástól. Mély alváskor ingerhatásokra alig válaszol, viszont ha ébren alszik, fogékonyabb a külső ingerekre, és viselkedése is aktívabb: szopómozgást végez, mosolyog, hangot ad.
A 2. hónap végére már néhány órát is eltöltenek éber állapotban. Ezek a hetek jó alkalmat kínálnak, hogy a család rendezze sorait, a kezdeti izgalmakat - vajon képes leszek-e rá, hogy a babámat gondozzam? - a tervek készítése válthassa fel. A babák már képesek rá, hogy kapcsolatokat teremtsenek a kapott ingerhatások alapján. Különböző az időtartam, ami ahhoz szükséges, hogy felkeltsük, ill. fenntartsuk figyelmüket. Legfőbb ingerforrás a tapintás, a szülők hangja, a test melege és természetesen a szopás. A családtagokra rámosolyog, tekintetével követi a mozgó személyt.
A figyelem felkeltése és a baba éber, figyelő állapotának fenntartása a környezeti hatásokkal való találkozás eredménye. Pl. mozgó játék, ismeretlen hang, vagy akár az is lehet, hogy megfordítjuk az ágyában és most másik oldalról jönnek ezek az ingerek. Ugye nem felejtik el a "varázsszót": napirend. A 2. hónap végére már körvonalazódnia kell. Ha megvalósult egy ritmus, ami megfelel a babának és a családnak, az dicséretes. Ha még nem találták meg a ritmust, a nyugalmat adó rendszerességet, itt az idő, hogy végiggondolják, mi az, amin érdemes lenne változtatni.
Az első hetekben a hason fekvő baba egyik oldalról a másikra fordítja a fejét, miközben körülbelül 3 másodpercre képes megtartani. Ez az időtartam 2 hónapos korára 10 másodpercre is emelkedhet.
Az anya a baba fölé hajol, kedvesen beszél hozzá, a baba figyeli, majd egy napon mosollyal reagál. Ez már igazi mosoly, különbözik az újszülöttkori "reflexes" (nem tudatos) mosolytól. Ez egy érzelmi visszajelzés, amely még jobban megerősíti az anya-baba kötődést, szeretetet.
3-4. hónapA három hónapos csecsemők a környezet hatásaira, a különböző tevékenységekre még egész testükkel válaszolnak. Pl. rövid ideig mozdulatlanul figyel valamit, majd egyre aktívabbá válik és rugdalózik, lendületes karmozgásokat végez. Az éjszakai alvások még talán rendszertelenek, de két felébredés között az alvásidő egyre hosszabb. Napközben az alvások időrendje remélhetőleg már ritmusos. Ahogy ez kialakul, észrevehetjük, hogy hosszabb ideig is képes már játszani. Figyelmét könnyen váltja. Egy-egy új inger - hang, mozgás - eltereli figyelmét, és az új tárgyat kezdi követni szemével.
A negyedik hónap végére fejének mozgatásával összehangolja szemmozgását. Kétféle fej- és szemmozgást végezhetnek: - amikor a baba önmaga választja ki a néznivalót, akkor a fejmozgás az elsődleges és ez vezeti a szemmozgást; - amikor a környezetében történik valami változás, akkor először a szemével mozdul, és ezt követi a fejmozdulat. A születéskor érzékelt 20 centiméteres fókusztávolság ezekben a hónapokban kiszélesedik a szobában található tárgyakra.
Legfontosabb korai játékeszköze a keze. Ujjai már nincsenek ökölben, lazán, nyitott helyzetben tartja őket. Nagyszerű ez az aprócska kis szerkezet. Könnyen elérhető, lehet nézegetni, meg lehet ízlelni. A kézzel való játék első állomása, amikor maga elé tartja kezeit, és elkezdi mozgatni ujjait. Megtanul minden irányba nyúlni a játékok után. A föléje helyezett játékot széles karmozdulatokkal próbálja megérinteni. Amikor ez sikerül, rácsodálkozik, majd újra és újra megpróbálja. Ezek a látszólag céltalan mozdulatok egyre finomabbak lesznek, míg végül megfogja a játékot. A kezében lévő tárgyat a szájához emeli. A tapintás, érzés, ízlelés olyan ingerek, amiken keresztül kezdi megismerni környezetét. Megtanulja a távolság érzékelését, megismeri a tárgyak különböző formáját, méretét. Ezeknek a cselekvéseknek az ismételgetése hozzájárul emlékezetének fejlesztéséhez. Minél többet játssza ugyanazt, annál biztosabb, hogy emlékezni fog rá.
A negyedik hónap végére már lehet, hogy váltott kézzel fogja meg a játékot, és próbálkozhat azzal is, hogy átvegye egyik kezéből a másikba. Megjelenik "előnyben részesítő" magatartása. Például az egyik játékért gyakrabban nyúl, mint a másikért.
A környezeti hatások mennyisége és minősége jelentősen befolyásolja a baba fejlődését. Az a baba, aki általában elégedett, kevés rossz tapasztalatot szerzett, váratlan helyzetekben sokkal jobban reagál ("Jaj, de aranyos, kiegyensúlyozott" - szoktuk mondani), mint az, akinek mindennap bizonytalanságokkal kell szembenéznie, mert nem tudja, hogy mi fog történni. Ugyanis már megtanult "várakozni". Természetesen 1-2 percről lehet szó, de ha tudja, hogy enni fog, akkor rövid ideig képes türelemmel viselni az előkészületeket. Amikor nincsenek meg környezetében a kialakult szokások, vagy ezek felborulnak, joggal sírós, nyugtalan. Ez a kezdeti rendszertelenség már hatással lehet későbbi tulajdonságainak kialakulására.
MozgásfejlődésA hason fekvő 3 hónapos baba már minimum 2 percig képes a fejét felemelve tartani. Felsőteste és vállai feljebb emelkednek, ami lehetővé teszi, hogy a karjait előbbre hozza, biztosítva ezzel egy stabil alkartámaszt. A pocak ilyenkor laposan a talajon pihen. Ha visszaemlékezünk az újszülöttkorban készült képre, láthatjuk, mennyire stabillá vált babánk számára a hason fekvés. Korábban a testsúly a mellkasra helyeződött, most pedig látható, ahogy a test minden részén egyformán eloszlik.
Négy hónapos korra a hason fekvés jellegzetessé válik. A csecsemő egy időre elhagyja az alkartámaszt, és repülőgéphez hasonló testtartásban, megfeszített háttal, kinyújtott végtagokkal a hasán hintázik. Ez az izmocskák erősödéséhez fontos mozzanat. Különösen a hátizmok és a láb nyújtóizmai "edződnek" ebben az időszakban.
Nagyon fontos, hogy mindehhez alapfeltétel egy stabil fekvő helyzet, amikor a gerinc a tarkótól a popsiig teljes egészében a talajon nyugszik. Így a végtagok szabadon mozoghatnak és a baba képes lesz a test középvonalában (arca előtt) játszani.
Vízer Ildikó
konduktor, szociálpedagógus
2002-07-18 12:01:00