Hirdetés

Az újszülöttkori reflexek

A születés a legnagyobb változás az életben, a létfeltételek teljes fordulata. Az embercsecsemőnél azonban, aki a létfeltételeit tekintve koraszülött, hosszú időbe telik, amíg idegrendszere követi ezt a változást és megérik arra, hogy az új környezetét felfogja és alkalmazkodjon hozzá.

reflex, születés, újszülött, csecsemő, gyermekgyógyászat |

Gyógy-ír   Kisalföld

Az új életformához való alkalmazkodást segíti egyrészt az édesanya azzal, hogy a megszületés pillanatától megpróbálja pótolni a tehetetlen csecsemőnek az "elveszett boldogságot": táplálja, ringatja, pólyázza, melegen, csendben tartja.

Másrészt számos veleszületett reflexek, mint amilyen pl. a légzés, szopás, nyelés stb., az emberi idegrendszerben örökletesen lefektetett készségek is minden életképes újszülöttnél megtalálhatók. A továbbiakban néhány fontos veleszületett reflex ismertetésére kerül sor a teljesség igénye nélkül.

A pupillareflex már a születés után 5 perccel működik, erős fényre a pupilla összeszűkül. A fejlődésben fontos szerepet játszó tájékozódási reflex kezdetben abban mutatkozik meg, hogy az újszülött tekintete követi a fény mozgását.

A táplálkozási reflex feltétlen jellegű megnyilvánulása figyelhető meg, amikor az újszülött száját, sőt, arcának más részeit érintjük és megindul a szopómozgás.

Ugyancsak fontos veleszületett adottság a Moro által leírt átkarolási reflex. Ha az 1-3 hónapos, hátán fekvő csecsemő párnájára két kézzel ráütünk, olyan mozdulatot tesz, mintha átkarolna valakit, hasonló mozgást végez a lábával is. Az átkarolási reflex normálisan a születéstől a 6-7. hónapig váltható ki.

A méhen belüli korban már félig kialakult fogóreflex a születés után teljes formában mutatkozik meg. A csecsemő kezébe adott tárgyat olyan erősen ragadja meg, hogy a kezénél fogva is könnyen felemelhető. Ez a reflexműködés addig tart, amíg a látás és a kézmozgás összerendeződése el nem éri azt a szintet, mikor a gyerek valóban fogni tud, azaz a születéstől a 3-4. hónapig váltható ki. Megfigyelések valószínűsítik, hogy bár ez a reflex a csecsemőkor elején kialszik, különleges helyzetekben vissza-visszatér. Például veszély, fájdalom esetén a fogóreflex mozdulatával és erejével fogjuk meg a tárgyakat (például a fogorvosi szék karfáját), de súlyos leépüléses esetekben is újra kiváltható.

Ugyancsak veleszületett a Babinszky-reflex, amely abban nyilvánul meg, hogy a csecsemő talpának külső szélén valamilyen tárgyat végighúzunk, hüvelykujját a többi négy ujjal ellentétes irányban, a talptól távolítva hátrafeszíti. A járás elsajátítása után ez a reflex eltűnik.

Megemlítendő még az ún. tónusos lábfogó reflex, amikor a talp érintésével az ujjak behajlanak. Ez a reflex a születéstől a 12. hónapig váltható ki.

A továbbiakban a fogóreflex és az átkarolási reflex élettani jelentőségére szeretnénk rávilágítani. Ezen témával Hermann Imre foglalkozott behatóan, és tőle származik a magyarázat is. Ismerjük a csecsemők jellegzetes tartását: a hátán fekvő csecsemő, különösen amikor alszik, alkarját behajlítja, kezét vállmagasságban tartja, tenyere lazán bezárul. Ez a helyzet olyan, mint a majomcsecsemőé, amikor anyja szőrzetébe kapaszkodik. Az átkarolási reflex pedig megfelel annak a mozdulatnak, amellyel a majomgyerek anyját karolja át.

Ezeknek a hasonlóságoknak az alapján a fogóreflexnek is élettani jelentést adhatunk. Az emberré válásnak abban az időszakában, amikor az ember őse még fán élt, az anyjának mind a négy végtagjára szüksége

volt ahhoz, hogy függeszkedjék, megtámaszkodjon, ugorjon. Csecsemőjét csak úgy hordozhatta, ha az kapaszkodott belé, ennek volt eszköze a fogóreflex, amely nélkül az újszülött elpusztult volna. A fogóreflex éppen úgy a létfenntartás szolgálatában állt, mint a táplálkozási reflexek. Az embernél a fogóreflexnek ma már nincs létfenntartó szerepe. A reflex azonban még mindig működik, éppen abban az időszakban (az első hónapokban), amelyben egykor élettani jelentősége volt. Éppen így megőrizhette az ember az anya-gyermek ösztönhelyzet szükségleti feszültségét is, amelynek élettani eszköze a fogóreflex lehetett. S ez az egyik összetevője annak a feszültségnek, amelyet mint biztonsági igényt, mint az anyához való kötődést élünk meg.

Az újszülött- és csecsemőkori veleszületett reflexek és reakciók életkorhoz kötötten válthatók ki. Legkésőbb egyéves korra eltűnnek. E reflexek és reakciók vizsgálata a gyermekgyógyász és a gyermekideggyógyász számára gyakorlati szempontból igen fontos. Újszülöttkorban hiányuk az idegrendszer korai kiterjedt károsodására utal. Tartós fennállásuk viszont az idegrendszer érésének késlekedését jelzi. Aszimmetrikus, tehát nem egyforma megjelenésük a test két oldalán, például daganat vagy vérzés, és egyéb betegségek kialakulására utalhatnak.

A fent említett reflexek vizsgálatával tehát lehetővé válik az idegrendszeri károsodás korai felismerése és ezáltal a korai oki kezelés, illetve az eredményesebb rehabilitáció, amely nem más, mint a hiányzó képességek helyreállítása. A különböző rehabilitációs módszerek is jórészt azon alapulnak, hogy a születés körüli időszakban, azaz perinatálisan sérült csecsemőkön meghatározott egyéni program szerint tréning jelleggel a fent említett veleszületett reflexeknek, reakcióknak megfelelő mozgásokat váltanak ki.

reflex, születés, újszülött, csecsemő, gyermekgyógyászat

2002-07-18 13:17:11

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop