Ezekre nem szívesen térek ki részletesen, hisz számtalan jól használható csecsemőtáplálásról szóló könyv, kiadvány létezik, de egy-két nagyon lényeges pontra rámutatok, hogy elkerülhetőek legyenek az etetésből adódó károsodások.

 Lehetőleg féléves korig csak szopjon a csecsemő, még a főzelék bevezetése is ráér! (Kivétel lehet a friss gyümölcsből otthon készített gyümölcslé, majd gyümölcspép.)

 Ha nincs elég anyatej, illetve a 2. félévben, amikor már megkezdődik az elválasztás, 1 éves korig ne adjunk tehéntejet, hanem csak az életkornak, az igénynek megfelelő tápszert!

 Minél később adjunk gabonát, lisztet, darát, zabpelyhet tartalmazó ételt! (Kivétel lehet a kukorica.)

 Tojást, tojásfehérjét tartalmazó ételt, babapiskótát se adjunk 1 éves kor előtt!

 Lehetőleg otthon, frissen készített főzelékeket adjunk! (Mindig értékesebb a természetes, friss vitamin, mint a sokszor mesterséges vitaminnal dúsított konzervétel.)

 Minden új táplálékféleséget csak óvatosan, fokozatosan emelkedő mennyiségben próbáljunk ki!

 Törekedjünk az étrend összeállításában a változatosságra, ne csak azt adjuk, amit nagyon szeret a csecsemő! Csak így lehet elkerülni az egyoldalú táplálást. Ha mindig a kedvencét adjuk, előbb-utóbb csak azt fogja megenni a gyermek.

 A fogzás megkezdődése után ne adjunk inni cukros leveket, teát se, főképp cumisüvegből ne, legfeljebb cukor nélküli természetes gyümölcslevet! A csecsemőnek nincs cukorra szüksége, s ráadásul igen hamar tönkremegy tőle a foga. Biztos láttak már olyan kisdedet, akinek főleg a felső metszőfogai elfeketedtek, szétporladtak. Ők azok, akiket úgy láttak sétáltatni egy-másfél éve az utcán, hogy a babakocsiban ott volt a cumisüveg, s időnként meg-meghúzta a csecsemő a teát, a szörpöt.

 A fogzás idején rágnivalót kell adni a csecsemőnek, így tanul meg rágni!

 Mindig akadhat kivétel, bizonyos esetben el lehet, vagy el kell térni a fenti alapelvtől, ezért etetési kérdésekben mindig kérjék ki a védőnő, a gyermekorvos véleményét, tanácsát.