Most, hogy a totyogó már néhány hónapja jár, egyre biztosabban áll a lábán. Valószínűleg már kevesebbszer esik el, simábban veszi a kanyarokat, képes úgy járni, hogy közben valamit visz a kezében, és az egyenetlen terepeken is ügyesebben boldogul. Ebben a korban imádnak lépcsőt mászni, felkapaszkodni a bútorokra, a sámlira, a háztartási lépcsőre vagy a mászókára, mindenhova. Míg fontos, hogy ügyeljünk rá, hogy a kicsi biztonságosan és szoros felügyelet alatt mászik, jó, ha minél több alkalmat adunk neki a gyakorlásra. A totyogók világában is a gyakorlat – és a végtelen számú ismétlés – teszi a mestert. Valószínű, hogy a kicsi egy sor különböző környezetben is mászni akar. Ha már föl tud kapaszkodni otthon a nappaliban a székre, akkor a nagyinál is meg akarja majd hódítani a fotelt, vagy az étteremben a széket. Ha a lépcső tetejére már fel tud mászni, akkor a szomszéd néninél is ezt akarja majd gyakorolni. A most következő hónapokban a kicsi más bonyolult mozgásokat is elsajátít majd, olyanokat, mint az ugrás vagy a futás. Minden újabb lépéssel nagyobb erőre, önbizalomra és mozgékonyságra tesz szert.

Szociális fejlődés

Szinte biztos, hogy a baba az első évében szoros kapcsolatot alakított ki egy vigasztaló tárggyal, ez lehet egy plüss állat vagy egy puha takaró. Most, a második életévben ez a ragaszkodás valószínűleg elmélyült. Az a rongyos mackó vagy a kifakult takaró igazi társsá vált, különösen átmeneti időszakokban, vagy ha a gyerek fáradt, fél vagy boldogtalan. Sok kisgyerek – bár nem mindegyik – támaszra talál egy ún. „átmeneti tárgyban” (cumi, takaró, plüssállat vagy akár a megbízható hüvelykujja), ezek segítenek neki, hogy új és stresszes helyzetekben is biztonságban érezze magát. Ez teljesen normális, a fejlődési folyamat része. Ahogy a gyerek világa egyre változik és kitágul, úgy vágyik majd kinyilvánítani a függetlenségét, ám ugyanakkor azt is tudnia kell, hogy biztonságban van. Bármelyik tárgy – különösen, ha valamilyen módon „kisbaba” napjaival van kapcsolatban – vigaszt és biztonságérzetet ad neki. Ne feledje, hogy az ütött-kopott maci vagy a rongyos takaró több mint csupán dédelgetett tárgy, hűséges társ gyermeke függetlenség-keresésének útján.

Szellemi fejlődés

Az utóbbi években a tudósok rájöttek, hogy a csecsemő agya születéskor még nem alakult ki teljesen, és hogy az első három életévben drámai fejlődésen megy át. Azt is megállapították, hogy az épületes és stimuláló élmények nagy hatással vannak az agy fejlődésére, amitől egyes szülők úgy érzik, hogy most már elő kell venniük a szókártyákat, Mozartot kell hallgattatni a gyerekkel, vagy oktató szoftvereket kell beszerezniük már az első hónapokban. Csak nyugalom! Az agy fejlődését a legjobban úgy lehet elősegíteni, különösen az aktív totyogó időszakban, hogy a lehető legjobban kielégítjük a baba természetes kíváncsiságát és tudásvágyát. Menjenek sétálni, s útközben mutasson rá az új és érdekes dolgokra. Ébressze fel a gyerek képzeletvilágát, olvassanak együtt könyveket, hallgassanak zenét, találjanak ki történeteket, rajzoljanak. Legyen az otthon biztonságos, élménydús, a TV-nézést pedig csökkentsék a minimumra. (Az Amerikai Gyermekorvosok Akadémiája lebeszéli a szülőket, hogy a gyerek kétéves kora előtt TV-t nézzen, mert a csecsemőknek és totyogóknak a szülőkkel és más fontos gondozókkal személyes kapcsolatra van szükségük, hogy fejlődjenek szociális, emocionális és kognitív készségeik.) Ami a legfontosabb: leljen örömet gyermekében, hagyatkozzék rá, és higgye el, hogy a legtermészetesebb úton, és okosan indítja el az életbe.