A WHO adatai szerint az 1500 grammnál kisebb súllyal születettek életesélyei még a kilencvenes évek derekán is igen rosszak voltak. Ennek ellenére egy 1996-ban kelt törvény a koraszülés alsó határaként a terhesség 22. hetét jelölte meg. Magyarországon ez év januárjától minden huszonnégy hetes magzatot "kötelesek" megmenteni az orvosok. A HIETE szülészeti klinikáján értetlenül állnak az új jogszabály előtt.

Nem örültünk a tévényilvánosságnak és annak sem, hogy szenzációt faragtak egy huszonöt hétre született, negyvennyolc dekás gyerekből, aki valóban csodával határos módon maradt élve. Bár tény, hogy Magyarországon a hetvenes évek eleje óta nem regisztráltak hasonló esetet, de itt nem örömteli csodáról, hanem súlyos következményekkel járó rendeletről van szó - mondja dr. Mészáros József egyetemi docens, a Szabolcs utcai kórház PIC (perinatális intenzív centrum) vezetője. 1995-ig a betegségek nemzetközi osztályozása (BNO) a huszonnyolcadik hétben szabta meg a koraszülés alsó határát. Ez annyit jelentett, hogy ez alatt vetélést, e fölött pedig szülést "adminisztráltak". Természetesen itt nem a papírmunka-különbözőségén van a hangsúly. Szülésnél ugyanis mamára és babára egyaránt odafigyelnek, mindkettő életfunkcióit folyamatosan ellenőrzik, ha szükséges, császármetszéssel segítik világra a gyereket. Vetélés esetében az elsődleges szempont az anya életének mentése, a születendő gyermek érdekei ekkor - úgymond - másodlagossá válnak (hiszen az életben maradás esélye csekély).

Ez év januárjától törvényi kötelezettséggé vált minden szülész és neonatológus gyermekorvos számára a huszonnégy hetes koraszülési határ figyelembe vétele. Mivel Magyarországon eddig még nem volt példa arra, hogy huszonötödik hét alatt életben maradt volna újszülött, ezért az orvosok értetlenül állnak a megváltoztatott törvény előtt.

Annak idején a csodának titulált eset kapcsán az illetékesek - forró kézfogások kíséretében - lelkesen hangoztatták: lám-lám, nem kell ide különösebb anyagi vagy erkölcsi támogatás, megy ez a nélkül is. Pedig nem megy - állítja dr. Mészáros József. Az új törvényi előírás akkora többletterhet ró a koraszülött-osztályokra, amely előbb-utóbb az optimális ellátást is veszélyeztetheti. Nem csoda, hogy a fővárosban csak féltucatnyi perinatális intenzív centrum működik, hiszen egy-egy ilyen részleg "üzembe helyezése" akár több tízmillió forintba is kerülhet. Mindez persze csekély vigasz akkor, amikor az életveszélyes állapotban lévő koraszülöttet a város egyik végéből a másikba kell szállítani. Az igazi megoldás az volna, ha valamennyi kórházban lenne koraszülött-ellátásra szakosodott centrum, ez azonban egyelőre csak vágyálom. Emellett áthidalhatatlan akadály a személyzet "feltöltése". Hazánkban a szakirányú orvos- és nővérképzés igencsak gyerekcipőben jár. Jelenleg a fővárosban két neonatológus professzor tevékenykedik, egyikük éppen a nyugdíj küszöbén áll. És csak egy-egy pályakezdő vállalja a neonatológia szakvizsgához, szaktudáshoz szükséges további hétesztendős képzést.Ám a szakma a lehangoló tények ellenére is bizonyította már országnak-világnak, hogy ha kell, a jég hátán is megélnek és mentik az életet. Az említett egészségügyi rendelet azonban még az úszó jégtáblákat is kihúzta alóluk. A lassan kilátástalanná váló anyagi helyzet mellett a koraszülött gyógyászoknak hatalmas szakmai (sokszor biológiai) problémákkal kell szembe nézni.

- Nem tudunk minden 500 grammos koraszülöttet életben tartani. Tudomásul kell venni, hogy - törvényi kötelezettség ide vagy oda - a többségüket el fogjuk veszíteni - állítja dr. Mészáros József. Ha valami csoda folytán egyikük-másikuk életben maradna, akkor is szinte biztosra vehető, hogy ép, egészséges ember sosem lesz. E pesszimizmusnak nagyon is objektív, biológiai alapja van. A létfontosságú szervek közül például a tüdő érése éppen akkor kezdődik. (A 24-26. héten jelennek meg azok a sejtek, amelyek, amelyek a későbbiekben biztosítani fogják a normális légzést.) A koraszüléssel ez a folyamat megszakad. A másik gond a táplálás. Kutatások tucatjai bizonyítják, hogy a szokványos infúziós táplálás öszszetétele, de még az anyatej sem elég ahhoz, hogy megfelelő testfelépítés alakuljon ki ebben a kritikus időszakban. (Négy hónap alatt elvileg meg kellene ötszörözni a születési súlyt ahhoz, hogy normális alapokról induljon a fejlődés.) A koraszülés további neuralgikus pontja az idegrendszer és a belső elválasztású mirigyek fejletlensége. Ha ezeket nem sikerül korrigálni, a későbbiekben markáns szellemi elmaradottsággal kell számolni. Ha ezeket az akadályokat sikerül is legyőzni, ott van a fertőzés-veszély, ami ellen szinte semmit nem lehet tenni. A 24-25 hétre születetteknek gyakorlatilag hiányzik az immunrendszerük, így a legsterilebb környezet is halálos lehet a számukra.

A szakemberek mentik, ami menthető, az anyák felkészítéséhez viszont sokszor pszichológusi támogatás kellene. A koraszülésen átesettek többsége élete kudarcaként éli meg a gyermekáldást, és minden rábeszélés és meggyőzés dacára súlyos önvádakkal illeti magát. Az sem ritka, hogy az anyák csak a szülést követő harmadik-negyedik héten bírhatók rá arra, hogy megnézzék gyermeküket. Sokan - mivel nem merik kézbe venni a pár száz grammos apróságot - szoptatni sem mernek. Az sem elhanyagolható, hogy e kis súlyú koraszülöttek élete hatalmas "hospitalizációval" (kórházi ártalommal) kezdődik. E negatív hatások későbbi érzelmi korrekciója - a legnagyobb jóindulat mellett sem lehetséges.

- Nem az ellen van kifogásunk, hogy törvényileg szabályozták a koraszülöttmentést. Ez csupán formaság, semmi más. Eddig is megmentettünk minden gyermeket, aki az élet legapróbb jelét mutatta és minden jogszabály ellenére a jövőben is ezt fogjuk tenni. Egy huszonnégy hetes magzat megmentésével azonban inkább a halálnak, mintsem az életnek adunk esélyt - mondta a szakértő.