Hirdetés

Az egészségnek is van ára

költségek, megelőzés, dohányzás, betegség |

Népszabadság   Népszabadság

Az elmúlt hetek híradásai bővelkedtek orvosi bravúrokban: sikeresen választottak szét sziámi ikreket, egyszerre ültettek át hasnyálmirigyet és vesét, sztereotaxikus agyi célzókészülékkel lőtték ki a parkinzonos agyi gócokat. Mindmegannyi külföldön eltanult, de hazai bravúr. Végeredményben jó, hogy így van; lehet már megtanulni is, elvégezni is a csúcstechnológiát igénylő egyedi beavatkozásokat. És felvethető immár az is, hogy mindez mennyibe kerül. Miközben amikor egy-egy ilyen csúcsbeavatkozás után elhangzanak a több millió vagy akár több tízmillió forintos költségek és a polgár felszisszen, rögtön leintik, hogy bezzeg mindez elkerülhető lett volna az idejében történő megelőzéssel, az egészséges, józan életmóddal, az idejében végzett szűrővizsgálatokkal. Egyszóval a prevencióval, amelynek az igazán olcsó és széles körű bevezetése megszüntetné az egészségügy minden gondját.

Hatszázmilliárd és a fele

Mindenki úgy tesz, mintha a megelőzés nem kerülne pénzbe, szemben a gyógyítással, amely egyre drágább. Miközben a polgár - ahelyett, hogy őrizné egészségét - önromboló magatartásával herdálja az állam pénzét. Olyan ez, mint amikor a gyereket szidják, hogy a focizással koptatja a cipőjét, és ezért kell újat venni. De ha az összes gyerek csak feleannyi cipőt koptatna, akkor a gyermekcipőgyártás a felére csökkenne, az állam jelentős áfától esne el, a cipőiparban dolgozók nagy része munkanélkülivé válna (ezért az állam tekintélyes összegű szja-tól esne el, ráadásul munkanélküli-segélyt is fizethetne), egyensúlyzavar következne be a cipőgyártáshoz kapcsolódó iparágakban és így tovább, és így tovább.

A prevenció, a betegségek megelőzése - amelynek magam feltétlen és harcos híve vagyok - nem elsősorban azért nagyszerű és szükséges, mert olcsó vagy olcsóbb, mint a terápia, hanem azért, mertlehetővé teszi az emberhez méltó, szenvedéstől mentes életet. Ma már egyre világosabban látjuk, hogy a végcél nem önmagában az élet meghosszabbítása, hanem a betegségektől és a rokkantságtól mentes életévek számának megszaporítása. Érdekes ebből a szempontból egy korábbi kanadai vizsgálat, amelyből kitűnik, hogy a jóléti társadalmakra jellemzően a születéskor várható átlagos élettartam és a szociális státus között nincs szoros összefüggés - ellenben szoros az öszszefüggés a rokkantságtól mentes évek száma és a szociális réteghelyzet között. Ugyancsak erős a kapcsolódás a betegségek terhe és az ország gazdasági teljesítménye között: minél gazdagabb egy ország, annál kisebb a betegségek terhe.

A megelőzésben megkülönböztetünk elsődleges prevenciót, amikor még a betegség kialakulásának megakadályozása, az egészség megőrzése a cél. A másodlagos prevencióval a betegségek kezdeti stádiumának felismerését és elhatalmasodásának meggátlását érhetjük el. A harmadlagos prevenció a már kialakult betegségben a károsult funkció részleges vagy teljes rehabilitációját jelenti.

Az elsődleges megelőzés az egészséget elősegítő életmód, amely gyakorlatilag független az egészségügyi szolgálattól, és számos más tényező mellett meghatározó módon befolyásolja az iskolai végzettség, az emberek anyagi és szociális státusa, éppen ezért igen jelentős költségeit egészségügyön kívül kell tervezni. Nagyon kevés olyan betegség van - ilyen például az emlőrák -, amelyik a jómódban élő magas iskolázottságúak között nagyobb arányban fordul elő.

A másodlagos megelőzésben a korai diagnózist a szűrővizsgálatok biztosítják, és mivel ezek az egészségügyi ellátás keretében történnek, költségeik is itt mutatkoznak. A társadalombiztosítás finanszírozza a harmadlagos prevenciót (terápia és rehabilitáció), amelynek költségei jól követhetők, hiszen azok - betegre és betegségre lebontva - közvetlenül kimutathatók.

Az egészségügyi költségvetés 600 milliárd forint körüli. Annak nagyjából a felét teszi ki a gyógyító-megelőző ellátás költsége. Ezt a tényt azért érdemes megjegyezni, hogy össze tudjuk hasonlítani az igazán kívánatos és egyelőre nálunk még csak a vágyak közé tartozó megelőzési programok anyagi hatásaival. Az elsődleges és másodlagos prevenció költségei igen jelentősek, de azok összegét, közvetlen és közvetett gazdasági következményeit a megfelelő hatástanulmányok hiányában valóban nem ismerjük. A következőkben mégis ezt próbáljuk modellezni négy megelőzési program bemutatásával.

Infarktusok, tüdőrákok

A zsiradékfogyasztás csökkentése nagyon fontos az érelmeszesedés, a szívinfarktus megelőzésében. Magyarországon a táplálékkal felvett energia 30 százalékát zsírral, illetve zsiradékkal fedezzük - ez magyarázza a 30-35 éven felüli férfiak és nők között a magas elhízási arányt, a magasabb koleszterinszintet, a magas vérnyomást és a gyakori szívinfarktust. Nagyon fontos lenne tehát a zsírfogyasztás csökkentése. Gondoljuk csak meg, milyen gazdasági, termelési, társadalmi következményei lennének, ha például egy országos program keretében a jelenlegi fejenkénti 36 kilogrammos évi zsiradékfogyasztás - ebből kereken 20 kilogramm az állati zsiradék - a felére csökkenne. Ebben az esetben országosan évente körülbelül 100 ezer tonnával kevesebb állati eredetű zsiradék fogyna el. Ha csupán a zsír 250 forintos kilónkénti árával számolunk, ez a változás akkor is 25 milliárd forint bevételkiesést okozna az agráriumnak, az élelmiszeriparnak és a kereskedelemnek, nem is szólva az államháztartást érintő 3 milliárdnyi áfa-veszteségről.Minden doboz cigarettán olvashatjuk immár, hogy a dohányzás súlyosan károsítja az egészséget. A dohányzás elsősorban a tüdőrákot, de a rokkantságot okozó krónikus hörghurutot és a szívkoszorúér-betegséget illetően is fontos kockázati tényező. A dohányipar 3,7 millió dohányzóval és 26 milliárd szál cigaretta eladásával számol évente. Ebből különböző adók címén 150 milliárd forint (a gyógyító-megelőző ellátásra fordítható kiadásoknak körülbelül fele!) folyik be az államháztartásba, az iparágban foglalkoztatott 32 ezer alkalmazott évenként 7 milliárd forint jövedelemadót fizet, és 10 milliárd körüli az iparág társadalombiztosítási befizetése. Ha egy hathatós dohányzásellenes program révén a dohányosok száma, és ezzel a gyártott és eladott cigarettamennyiség a felére csökkenne, az állam 75 milliárdnyi bevételtől, az egy esztendei költségvetési bevételnek a 2,5 százalékától esne el. Ezzel együtt 16 ezer dohányipari alkalmazott válna munkanélkülivé, segélyezésük újabb évi 3,5 milliárd forint kiadást okozna. Igaz, egy efféle hosszú távú program a jelenlegi 140 ezres évenkénti halálozásszámot - brit adatok alapján számolva - 14-15 ezerrel csökkentené. Ez az említett 75 milliárd forintot figyelembe véve azt jelenti, hogy minden dohányos megmentett élete évenként 5 millió forintnyi állami bevételkiesést okozna. Ezzel szembeállítható a dohányzás miatt megbetegedettek gyógykezelésének költsége, amely azonban a munkavállalók és munkáltatók által fizetett kötelező járulékalapból történik.

Érdekes összevetni a feltételezett dohányzáscsökkenésből származó 75 milliárdnyi állami bevételkiesést a tüdőrák szűrővizsgálatának költségeivel. Köztudott, hogy a tüdőrák kezdetben igen kevés szubjektív tünettel jár, korai kimutatása röntgenvizsgálattal lehetséges. Ebben a korai stádiumban az orvosi beavatkozás még reményt adhat a gyógyulásra. Egy az Orvosi Hetilapban közölt (Ostoros György és munkatársai jegyezte) cikk szerint a teljes felnőtt népességet érintő ernyőfényképszűréssel egy tüdőrákos eset kiszűrése 600 ezer forintba kerül, míg ha csak a 40 év feletti dohányosokat szűrik, úgy ez az összeg várhatóan 150 ezer forintra rúg - ezzel ugyan még nem előznénk meg abetegséget, de legalább idejében felismernénk azt. Külföldi tapasztalatok alapján az emlőrák miatti halálozás 25 százalékkal csökkenthető, ha az 50-59 éves korú női lakosságot háromévenként mammográfiával szűrik. Ennek hazai bevezetése már többször felvetődött, de mindig halasztódott. Nem lehetetlen, hogy a magas költségek miatt.

Drága az emlőrákszűrés

Magyarországon több mint 1,2 millió 50-59 éves nő él. Tegyük fel, hogy 70 százalékuk - és ez nemzetközileg is nagyon jó aránynak számít - elmegy az emlőszűrésre. Azaz: 860 ezer - egyenként 3000 forintba kerülő - vizsgálatra lenne szükség. Egy ilyen szűrési kampány 2,6 milliárd forintba kerülne, és a statisztikai adatok alapján várhatóan 660 emlőrákos beteget szűrnének ki. Ebben az esetben egy beteg kiszűrése kereken 4 millióba kerülne - és ez még nem jelenti, hogy a betegek meggyógyultak. Ugyancsak brit adatok alapján föltehető, hogy a kiszűrt betegek negyedénél érhető el teljes gyógyulás, tehát egy beteg teljes gyógyulásának költsége körülbelül 16 millió forint.

Mint a négy kiragadott példából is látható, a megelőzésnél - akár elsődleges, akár másodlagos az - felvetődik az élet ára és az ország gazdasági teherbíró képessége közötti ellentmondás.

Nálunk sajnos nem alakultak ki a betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló átfogó társadalmi programok stratégiai tervezésének elméleti és gyakorlati szempontjai. A prioritást mindenekelőtt az adott betegség társadalmi veszélyességének kell meghatároznia, amelyet az egyénre vonatkoztatott veszélyesség, a betegség súlyosságának "terhe" követ. Szomorú és nehéz leírni, de ugyancsak meghatározó és behatároló szempont a gazdaság teherbíró képessége és fejlődési tendenciája. Ez utóbbi azért is különösen fontos, mert egy megkezdett szűrőprogramot nem lehet leállítani, vagy abból menet közben bizonyos csoportokat kirekeszteni. A leggazdagabb országokban is csak azokat a csoportokat szűrik, amelyeknél a betegség előfordulása gyakoribb, és az alkalmazott szűrési technika mellett magasabb felfedezési arány várható. Ezért van az,hogy az emlőráknál csak az 50 év fölöttiek szűrését tartják lehetségesnek, holott a betegség a 40-44 éves nőknél is előfordul (igaz, kisebb gyakorisággal - és korai stádiumban a kórt nehezebben is lehet kimutatni). Ennek a korcsoportnak a szűrése ugyanis 900 millió forintba kerülne, egyetlenegy pozitív eset kimutatására 13 millió, egy gyógyulásra már 51 millió jutna. Fontos szempont természetesen az is, hogy a szűréssel korán felismert betegség vagy esetleg betegséghajlam milyen sikerrel gyógyítható, és hány évvel hosszabbítja meg a beteg életét. Ha föltesszük, hogy a szűréssel megmentünk egy 40 éves és egy 69 éves nőt, és mindkettő 75 éves koráig él, akkor a fenti számítások alapján a fiatalabbnál 1,5 millió, az idősebbnél 2,6 millió forint esik egy megmentett életévre. Itt tehát egy újabb kérdés vetődik fel: az abszolút költségek vagy a megmentett életévek kapjanak-e elsőbbséget?

Az elsődleges megelőzés esetében még nehezebb a stratégia kidolgozása, hiszen évtizedekre kell előre tervezni. Egy valóban hatékony életmódprogram megismertetését már az iskolában, sőt talán az óvodában kell elkezdeni - és ehhez a pedagógusokat, az orvosokat már jóval korábban kell kiképezni. A zsírfogyasztás és a dohányzás példájának bizonysága szerint egy-egy ilyen program megvalósulásának tetemes anyagi kihatásai vannak, és azok előre nem kiszámítható lobbyérdekeket sérthetnek.

Több mint tíz esztendeje az Egészségügyi Világszervezet egyik közgyűlésének éppen abban a szekciójában elnököltem, ahol megszavazták a dohányzás ártalmaival kapcsolatos nemzetközi határozatot. Egyhangú igenlésre számítottam, hiszen - feltevésem szerint - minden épeszű ember felfogja a dohányzás ártalmait még akkor is, ha önmaga dohányos. Ám az országok egy csoportja tartózkodott a szavazástól - a delegátusok ezt azzal magyarázták, hogy kormányuk politikailag nem engedheti meg olyan határozat támogatását, amely országukban visszaszorítaná a dohánytermesztést.

Ott, akkor döbbentem rá, hogy az élet ára, a gazdaság és a politika között bizony szoros az összefüggés. Bármelyik költségvetési - és kiváltképpen bármelyik egészségügyi költségvetést is tárgyaló - vita hevében erre is gondolni kell.

költségek, megelőzés, dohányzás, betegség

2002-07-10 12:38:15

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop