A világszerte legelterjedtebb szenvedélybetegség, a dohányzás elleni küzdelem újabb eseményeiről adott hírt a New England Journal of Medicine. Ezúttal azonban nem a szükséges korlátozó intézkedésekről, még csak nem is az ezeket indokló ártalmakról, egészségkárosodásról esett szó. A leszokást segítő különféle, korszerű orvosi beavatkozások hatásosságát vizsgálták és hasonlították össze.

A szerek egyik csoportja nikotint tartalmaz, ám kicsiny és az előírásszerű alkalmazás mellett jól kiszámított adagban. Ezek megkímélik a leszokásra vállalkozó delikvenst a nikotinelvonás kellemetlen tüneteitől, miközben egy csapásra megszabadítják a dohányfüstben lévő káros égéstermékek hatásaitól. Rágógumi, orrspray, tabletta formájában, többnyire recept nélkül kapható szerekről van szó, de ilyen elven működik a minálunk is népszerű tapasz.

Összetételét tekintve semmi köze a nikotinhoz, annál több a depresszióhoz a másik gyógyszercsoportnak, amelynek szintén sok híve van. A depresszió és a nikotinfüggőség között ugyanis sok rokon vonást fedeztek fel, a kettő nemegyszer együtt is jár, ez indította el az ilyen irányú kutatásokat. Különböző hatásmódú depresszió elleni gyógyszerekről igazolódott is, hogy az alkalmazásuk mellett kellemetlen megvonási tünetek nélkül lehet leszokni a dohányzásról. Az újabban bevezetésre került egyik ilyen készítmény, a bupropion hatásosságát illetően az elvégzett vizsgálatok meggyőző, ezúttal igencsak elgondolkodtató eredménnyel zárultak.

Közel kilencszáz leszokni akaró dohányoson hasonlították össze a különféle módszereket. Az első csoport bupropiont, a második ehhez megtévesztésig hasonlító, de hatóanyagot nem tartalmazó tablettát (placebót), a harmadik nikotinos tapaszt, a negyedik pedig a tapasz mellé bupropiont is kapott. Valamennyi csoport betegei részesültek némi "lelki segítségnyújtásban" is. A hatásmérés során laboratóriumi módszerekkel ellenőrizték a tényleges absztinenciát, vizsgálták a megvonás fizikai tüneteit és azok súlyosságát, a "betegek" által kitöltött részletes kérdőívek segítségével pedig a leszokással kapcsolatos szubjektív érzéseiket elemezték.

Az összesítéskor leghatásosabbnak, közel 35 százalékban teljes (és tartós) sikerrel végződőnek a kettős - a tapasszal kombinált bupropionos - módszer bizonyult, ami szenvedélybetegségeknél kiemelkedőnek számít. A tabletta kiválóságát bizonyítja, hogy egymagában alkalmazva is ezt megközelítő eredményt lehetett elérni, ami a tapaszról már nem mondható el. Figyelemre leginkább mégis az a csoport érdemes, amelyik a hatástalan tablettát kapta, ugyanis közöttük is jelentős, 16 százalékos, a tapaszosokét megközelítő sikeres leszokást észleltek. Kísérletes élettani és biokémiai vizsgálatok is alátámasztják a feltételezést, hogy a depresszióellenes vegyületek (antidepresszánsok) az agy megfelelő szürke magvainak kellemes érzéseket közvetítő szerotonin, dopamin és norepinefrin ingerületátvivő anyagain, illetve az ezeket felszabadító enzimeken keresztül fejtik ki a hatásukat. A mostani eredmények viszont arra utalnak, hogy a jó érzés ezen közvetítőinek a befolyásolása az esetek nem kis hányadában mindenféle gyógyszeres, biokémiai beavatkozás nélkül, pusztán lelki, akarati tényezőkkel is megoldható. Szintén ezt látszanak igazolni azok a hasonló korábbi vizsgálatok, ahol azonos gyógyszerelés mellett a tartós siker a lelki gondozás intenzitásának a függvényében 10-40 százalék között változott.

Hátra lenne még a leszokásnak az a riasztó mellékhatása, amely ellen az antidepresszánsok különösen hatékonynak mutatkoztak: a dohányzás abbahagyásakor szinte törvényszerűen fellépő fokozott étvágy és testsúlynövekedés. Az eddigiek alapján azonban a szakértők azt sem tartják kilátástalannak, hogy - lemondva a tabletták azonnali, ám "szellemi befektetést" alig igénylő hatásáról - ezen is a megfelelő lelki gyakorlatok, az akaraterő útján lehessen segíteni.