Hirdetés

Egy gyógyszerész töprengései

gyógyszer, nagykereskedő, vállalkozó, gyógyszerész |

Népszabadság   Népszabadság

Nem tudom elképzelni, hogy bárkinek is érdekében állna egy tőkeerős magyar gyógyszerész-vállalkozói réteg kialakulásának megakadályozása. A Népszabadságban évekkel ezelőtt megjelent egy tanulmány, amelyben leírták, hogy Európában különböző munkahelyeken mennyi adót fizet a tulajdonos és az alkalmazott. Csak a gyógyszertár esetében fizetett több adót a tulajdonos, mint az alkalmazott. Minden más esetben (belga csipkekészítő, svájci órás, holland gyémántcsiszoló stb.) a tulajdonos volt a kisebb adófizető. Ennek oka az, hogy a gyógyszer különleges "áru", amely többszörösen is nyilvántartott, egyrészt szakmai okok miatt - nem közömbös hatása, nemkívánatos mellékhatásai, ellenjavallatai, függőséget okozó hatásai stb. -, másrészt pénzügyi okok miatt, mivel támogatás kapcsolódik hozzá minden országban. Tehát a magyar vállalkozó gyógyszerész megbízható adófizető, jövedelmét nem tudja kozmetikázni.

Mégis sorozatban kell elszenvednie azokat a rendeleteket, amelyek egyre csökkentik a bevételeit, és hovatovább veszélyeztetik vállalkozását.

1999-ben két ilyen rendeletet is alkottak.

Az egyik a gyógyszer nagykereskedelmi árrését csökkentette kb. 2-2,5 százalékkal, és a kedvezményeket jelentősen lefaragták. Ez a tendencia továbbra is érvényesül a folyamatosan növekvő üzemanyagárak miatt. A hiánycikkek beszerzésénél a rendelést egyes nagykereskedők bizonyos értékhatárokhoz kötik, vagy postai utánvéttel szállítanak. A fizetési határidő 10 napra csökkent.

A másik rendelet a tb-támogatások elszámolási módját változtatta meg. 1999. november 1-je előtt a gyógyszertár négy egyenlő nagyságú részben kapott támogatást. A gyógyszertár a hó végén számlát állított ki a havi tb-támogatásról, és a különbözetet kb. nyolc nap múlva utalták át. Előlegről beszéltek, holott a részlet kifizetése a gyógyszerek kiadása után történt meg, és ekkor is mi, gyógyszerészek hiteleztünk a tb-nek, igaz, "csak" hat napra. 1999. november 1. után a tb-támogatások kifizetésének módja jelentősen megváltozott - a kárunkra. Ennek következtében jelentősen megnőtt a hitelezési idő (12-22, átlagban 15-18 napra). A folyószámlánkon így többmilliós fedezetet kell biztosítanunk, akár hitelfelvétellel is, mert a naponta kiszállított árut folyamatosan kell fizetnünk.

A harmadik rendelet a gyógyszerek kiskereskedelmi árrését módosította 2001. július 1-jétől. Két módosítás történt:

1. A Magyar Gyógyszerkönyvben, illetve a Szabványos Vényminták Gyűjteményében meghatározott gyógyszer esetében (alapanyagokról van szó, melyekből a patikában gyógyszert készítünk) az árrés a nagykereskedelmi eladási ár legfeljebb 40 százaléka. Ez a ’92-es rendeletben egységesen 33,1 százalék volt.

2. A törzskönyvezett gyógyszerek esetében egy táblázat adja a vonatkozó nagykereskedelmi eladási ár sorához tartozó százalékos mérték, illetve forintösszeg nagyságát. A változás a 3501 forintnál drágább gyógyszereknél történt. Az eddigi 16 százalékos, de legalább 630 forintos árrést a júliusi rendelet egységesen 630 forintban állapítja meg.

A 33,1 százalékos árrést a beszerzési árra kell érteni, fogyasztói árban ez 24,8 százalékot jelent. Számos esetben, amikor viszonylag kevesebb alapanyagot kérünk, a nettó beszerzési érték magasabb, mint a nettó fogyasztói érték! Ennek két oka van: az egyik, hogy a nagykereskedők a nettó értéket megemelik az ún. expedíciós díjjal, a másik, hogy felszámolják az egyszerhasználatos, ún. tapadó göngyöleget. A 2001. júliusi rendelet ezt az általunk kifogásolt gyakorlatot elfogadta, és most bizonyos esetekben akár negatív is lehet az árréstömeg.

-Az alapanyagok bevizsgálása (azonosítása az ún. tájékoztató vizsgálatok előírásai alapján), impleálása (állványedényzetben történő áttöltése), felhasználása a gyógyszerkészítés során jelentős veszteségekkel jár. Nem véletlenül engedélyezték a gyógyszertári központokhoz tartozó gyógyszertáraknál 6 százalékos káló felszámítását. Az érvényes rendelet szerint a legoptimálisabb esetben, amikor tényleg biztosított a 40 százalékos árrés a nagykereskedő részéről, ez a fogyasztói árra vetítve 28,87 százalék lesz, ebből levonva a 6 százalékos kálót, marad 22,87 százalék, ami semmiképp sem kimagasló és egyáltalán nem biztosítja, hogy az alapanyagok növeljék a gyógyszertár nyereségességét.

Az alapanyagok tárolása jelentős értékű állványedényzetet igényel, s ezek pótlása nem kis anyagi megterhelést jelent. Például egy 250 g-os porüveg nettó 330 forint, egy 3000 g-os pincetégely nettó 4990 forint.

Az alapanyagok bevizsgálása kémszereket igényel, melyeket évente meg kell újítanunk. Egyes nagykereskedők 25000 forintért szállítanak egy kémszersorozatot.

A bevizsgálásnál használt üvegedényzet, mely fogyóeszköznek minősül, egyáltalán nem olcsó (egy 100 ml-es főzőpohár nettó 260 forint, egy kémcső 42 forint).

Az alapanyagok "kötelező" készletezése nagyon költséges. A készletezés azért szükséges, mert csak így biztosítható a magisztrálisan (orvos által) felírt gyógyszer elkészítése. Sok esetben a legkisebb kiszerelés is meghaladja a kis gyógyszertárak több hónapos, akár éves szükségletét. A ritkán felírt alapanyagok sok esetben felhasználhatósági idejük lejárta után selejtezésre kerülnek, és a veszteség még növekedik azáltal, hogy ezek veszélyes hulladéknak minősülnek, elszállításuk, megsemmisítésük - hatósági engedéllyel rendelkező cég által - egyáltalán nem olcsó.

Az alapanyagok és a csomagolóanyagok után a nagykereskedők 25 százalékos áfát számítanak fel. A gyógyszertárban elkészített gyógyszer és a hozzá felszámított csomagolóanyag - a betétdíjas üvegeket kivéve - a 0 százalékos áfacsoporthoz tartoznak. A nagykereskedőnek 10 napon belül kifizetett áfát több hónappal később kapjuk vissza (ti. a gyógyszertárak a negyedéves áfa-viszszaigénylők csoportjába tartoznak).

A magisztrális gyógyszerek ára alacsony, átlagosan 200-300 forint, tehát a biztosított árréstömeg néhány tízes. A patikában forgalmazható cikkcsoportok közül az alapanyagok a legköltségesebbek. Ezeken haszon nincs, csak ráfizetés

A kiskereskedelmi, amúgy is degresszív árrésbe - amelyet 1996 óta nem módosítottak - alig esnek bele alacsony értékű, de magas árrésszázalékot biztosító gyógyszerek. Az árrés befagyasztása 3500 forintos beszerzési áron nagyon érzékenyen érinti valamennyi gyógyszertárat. A befagyasztott beszerzési ár fölött vannak az inzulinkészítmények 6x3 ml-es formái, az antidepresszív szerek stb. Minden településen vannak betegek, akiknek ezekre szükségük van.

A magas beszerzési értékű gyógyszerek akár 6-7 napos készletezése komoly veszteséget jelent. A megrendelt gyógyszert 10 napon belül ki kell fizetnünk, a MEP a gyógyszer térítési díját általában 15 nap után utalja át, ehhez számítsunk még 5 nap készletezési időt, ez összesen 20 nap, tehát legalább 10 napra folyószámlahitelt kell felvennünk. Ez 19,75 százalékos kamat mellett 25000 forintos gyógyszernél 135 forint, 50 ezresnél 270, 100 ezresnél 541 - míg a bevétel egységesen 630 forint! Az egyedileg engedélyezett - szerencsére ritka - nagyon drága gyógyszereknél egyértelmű a ráfizetés. Például van egy igen drága gyógyszer, melynél a 10 napra felvett 19,75 százalékos folyószámlahitel 2034 forint, ezzel szemben a bevétel 630 forint, a ráfizetés 1404 forint. Miért kötelessége egy vállalkozó gyógyszerésznek ilyen gyógyszerek veszteséges beszerzése?! A gyógyszerészi eskü egyik változata sem írt ilyet elő, sem a hippokratészi, sem a nagyszebeni, sem a soproni, sem a kassai, sem a nagyszombati, sem a budapesti vagy szegedi.

A júliusi rendelet életbelépése után nem tudom, hogyan fogjuk fedezni a gyógyszertár eddig is veszteséges tevékenységeit: a magisztrális gyógyszerkészítést, a gyógyászati segédeszközök, kötszerek, tesztanyagok forgalmazását, a készenléti és ügyeleti szolgálatot.

Egy óra alatt három magisztrális vénynél több nem készíthető el, mivel a tulajdonképpeni gyógyszerkészítést megelőzi az alapanyagok bevizsgálása, impleálása, bizonyos galenikumok (kenőcsök, oldatok, szirupok stb.) készítése.

Ha egy óra alatt készítünk például X darab osztott port, 100 g kenőcsöt, 200 g oldatot, akkor a felszámítható készítési díjak összege 100 Ft+50 Ft+40 Ft=190 forint.

Ha 10 g szemcseppet, 10 g orrcseppet, 6 végbélkúpot készítünk, a díjak összege 120 Ft+50 Ft+60 Ft=230 forint. Ekkor már elértük a minimálbér óradíját!

A gyógyszerkészítés azonban drága eszközök és felszerelések nélkül nem lehetséges. Néhány példa: a régi kétkarú táramérlegeket csak digitális kijelzésű elektronikus mérlegekre cserélhetjük le - értékük nettó 500000 forint. Egy 320 ml-es rozsdamentes - kenőcsök készítésénél használt - patendula 11700 forint, 100x1 g-os kúpkiöntő 24500 forint, a szemcseppeknél használt manipulátor 62000 forint, a hozzá tartozó mérleg elektronikus. Természetesen ez is "csak" 250 ezer forint.

Az edényzet, üvegbotok és kanalak sterilezésére használt hőlégsterilizátor 149 ezer forint. Az elkészített gyógyszerek jelölésére átlagosan 5 darab ingyenes címkét használunk, egyenként 1,50 forint értékben, ez három gyógyszerésznél már 20 forint. Tehát: a második esetben sem érjük el a minimál órabér összegét (230-20=210 forint).

Ha a magisztrális díjakat a négyszeresére emelik, 800 forint óradíjat érhetünk el. Számoljuk csak ki, mennyibe kerül egyórai "magi"-zás a vállalkozó gyógyszerésznek. Az egyórai gyógyszerkészítésben a patikus 20 perc erejéig vesz részt, a gyógyszerforma véglegesítésén az asszisztens 40 percet dolgozik, a felhasznált edényzet, eszközök elmosogatásában a takarítói munka 20 perc. Tegyük fel, hogy a gyógyszerész nettó 99900 forintot, az asszisztens 62775 forintot, a takarító meg (a 40000 forintos bruttó minimálbérrel számolva) 30800 forintot keres havonta. A vállalkozásnak a gyógyszerész keresete 234550 forint, az asszisztensé 132925 forint, a takarítóé 58400 forintba kerül. Ebből számítva a patikus 20 percnyi munkaideje 455 forint, az asszisztens 40 perce 515 forint, a takarító 20 perce 113 forint. Mindösszesen 1083 forint, a bevétel pedig csak 800, a ráfizetés tehát 283 forint, de ha a gyógyszerész egyedül dolgozik asszisztens nélkül, akkor már 675 forint. Ezzel szemben egy foghúzás 1000 forint, egy óra alatt 4-6, komplikáció esetén két fogat lehet kirántani, a bevétel óránként 2000-4000-6000 forint. Egy fogtömés 1200 forint, egy esztétikai 1500, egy óra alatt négy-öt tömés végezhető el, a bevétel 6000-7500 forint. Egy autószervizben az óradíj 2500-3000 forint.

Kinek előnyös a patikai gyógyszergyártás? A válasz egyértelmű, a betegeknek, hiszen az orvos "egyénre szabott" gyógyszert írhat fel, a beteg pedig lényegesen kevesebbet fizet érte. Ha például az 1896-ban előállított láz- és fájdalomcsillapítót végbélkúpként rendeli az orvos a gyerekeknek, a recepten felsorolva az összetevőket, 90 forintba kerül, melyből térítési díjként 9 forintot fizet a beteg. Ha ugyanezt a készítményt galenusi laborban készítik el a szabványos vénymintákban szereplő név alatt, akkor az ára már 135, a beteg továbbra is csak 10 százalékát, tehát 14 forintot fizet. Ha viszont ugyanezt gyári készítmény formájában írja fel az orvos, a beteg már 153 forintot fizet, mert akkor már nem 10 százalék a térítési díj.

A bt. formában működtetett patikai vállalkozásban a gyógyszer elkészítése ráfizetéses, szemben a kft. formában működő gyógyszerkészítő laboratóriummal vagy az rt. formában működő gyógyszergyárral, miután éppen ott kedvezőbb az árszámítás, ahol nagy menynyiségben, sokkal gazdaságosabban folyhat a medicinák elkészítése.

Ráfizetéses a tesztcsíkok, inkontinenciabetétek és támogatott gyógyászati segédeszközök árusítása is. A tesztcsíkoknál az árrés a fogyasztói árra számítva 3,3 százalék, az inkontinencia-betéteknél 9 százalék. Sok segédeszköz csak az erre szakosodott nagykereskedőktől szerezhető be postai utánvétellel, s ekkor a szállítási költség alkalmasint magasabb, mint a fogyasztói ár. A veszteséget természetesen a patika fizeti. E termékcsoportnál a vényre a termék kiadásakor fel kell ragasztanunk az azonosítását igazoló vonalkód öntapadós matricáját is. Nem ritka, hogy például X darab kötszernél a recept mellé még egy üres papírlapot is kell mellékelnünk, hogy legyen hová ragasztanunk a matricákat, már ha vannak ilyenek. Ha nincsenek, akkor kézzel másoljuk azokat. Ezt teszszük az egyszerhasználatos inzulinos tűk esetében is, melyek 100-as kiszerelésben kerülnek forgalomba, és egyetlen 14 számjegyű azonosító matrica van hozzájuk. Ha ötösével írják fel a tűket, akkor húsz receptre írjuk fel ugyanazt a sok számjegyű "azonosítót". A kiadott kötszerek, injekciós tűk értéke darabonként 22-40 forint között van. És ezért kell nekünk a XXI. században "a csalásokat megelőzendő", végtelen kódmásolással foglalatoskodnunk. Miért nem határoznak meg egy bizonyos értékhatárt, mondjuk 5000 forintot, mely fölött ez a biztonsági intézkedés elfogadható? Úgy rendelkezik az OEP a mi munkaidőnkkel, mint egy középkori hűbérúr.

A készenléti és ügyeleti szolgálat olyan szakmai kötelezettség, melyet a gyógyszerész-oklevél tulajdonosaiként teljesítenünk kell. A munkanapok záróra utáni készenlétét "természetesnek" vesszük. De a munkaszüneti és ünnepnapok készenléti vagy ügyeleti szolgálata a jelenlegi jogszabályok mellett sérti az alkotmányt és az emberi jogokat. A vállalkozó patikus is ember, szüksége van a hétfői nyitástól szombat reggelig tartó munka és készenlét után a pihenésre, a szabad eltávozásra. A hétvégeken kiadott gyógyszerek árréstömege 2000-3000 forint, ezt emeli a (statim jelzésű vényeknél nem alkalmazható) 100 forintos kiadási díj. Összesen 4000-5000 forint a bevétel. Ha sikerül egyáltalán helyettesítő gyógyszerészt találni, annak órabére 1250-1500 forint, a két hétvégi napra naponként 8 órát számítva 22-24 ezer forint, de a készenlét vagy ügyelet kétszer 24 óráig tart, ezért a kollégák még 100 százalékos bónuszpénzt kérnek. A patika kétnapi rezsiköltségét nem számolva mintegy 44 ezer forintba kerül a hét végi szakmai kötelezettségünk. A tervezett 200-300 forintos csengetési díj esetében is több mint 40 ezer forintos ráfizetéssel kell számolnunk. Az 1996-os privatizáció után öt évig - pár napos szünetek kivételével - az év minden napján készenléti szolgálatot voltam kénytelen adni, hiszen az önkormányzat csak ezzel a feltétellel adta bérbe az ingatlant, helyettesítő gyógyszerészt pedig nemigen találtam, s csak ritkán tudtam megfizetni.

A patikusok - az évente exponenciálisan növekvő bérleti díjak miatt, melyhez hozzájönnek az ingatlan külső és belső javítási költségei, s a közel 100 esztendős épületek magas gázszámlái - arra a logikus elhatározásra jutottak, hogy célszerű saját tulajdonú ingatlant szerezniük. Ha az önkormányzatok hajlandók voltak eladni az ingatlant, azt megvették, vagy új ingatlant vettek és azt megfelelően átalakították, esetleg teljesen új patikát építettek. A minden esetben szükséges 30 százalékos önrészesedést a család vagyonának felhasználásával biztosították, a 70 százalékos részt általában a német START-hitelből szerezték meg, az ingatlant és meghatározott nagyságú árukészletet terhelő jelzálogszerződés megkötése után.

A júliusi rendelet után kétségessé válik a banki részletek törlesztése, csőd esetén pedig mi, vállalkozó gyógyszerészek nemcsak állástalanok, hanem családunkkal együtt vagyontalanok és hontalanok is leszünk. A kilátásba helyezett kompenzációk megalázóak számunkra, mi nem alamizsnát, hanem becsületes munkánk becsületes ellenértékét várjuk el a magyar társadalomtól és a mindenkori kormánytól.

Senkinek sincs joga önkényes rendeletekkel olyan helyzetbe hozni sokat és tisztességesen dolgozó vállalkozókat, hogy vagyonuk, vállalkozásuk veszélybe kerüljön. Ha minden így marad, akkor előre vetíthetjük, hogy gyógyszertáraink előbb-utóbb külföldiek által működtetett gyógyszertárláncolatok tagjaivá válnak.

Dr. Nagy Levente gyógyszertárvezető

gyógyszer, nagykereskedő, vállalkozó, gyógyszerész

2002-07-10 17:39:24

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop