Hirdetés

Az anamnézis, betegvizsgálat, diagnózis

A beteg kivizsgálását legegyszerűbb az ún. anamnézis felvételével kezdeni. Ez alatt értjük a beteg személyes kikérdezését, amelynek kapcsán beszámol jelen panaszairól, korábbi betegségeiről, a családjában előfordult öröklött betegségekről, szociális helyzetéről.

betegvizsgálat |

Hagyományos és új vizsgálati módszerek 1997 ;   SubRosa Kiadó | Bach, K.; Zana, K.

Ez utóbbinak azért van jelentősége, mert bizonyos betegségek összefügghetnek a szociális körülményekkel, például a nedves lakás, a rossz táplálkozási viszonyok, a fertőző beteggel való együttélés stb.

Ha már sikerült megfelelő kapcsolatot kialakítanunk a beteggel, akkor bizalmasabb kérdések is szóba jöhetnek, mint az alkoholfogyasztás, dohányzás, szexuális problémák, vagy esetleges nemi betegségek. Ezeknél a témáknál viszont nagyon fontos a diszkréció, a négyszemközti beszélgetés és az, hogy a beteg bizalmát már bírja az orvos.
Az anamnézis felvétele után következnek a vizsgálatok. Elsősorban az orvos megvizsgálja a beteget, ezt fizikális vizsgálatnak nevezzük. Ennek soha nem szabad szűk körre korlátozódnia, például csak a szív meghallgatására vagy vérnyomásmérésre stb., hanem mindig teljes fizikális vizsgálat szükséges, amelybe beletartozik a beteg megtekintése (bőrszín, szőrzet, alkat stb.), utána a szükséges ún.. hallgatózási vizsgálatok (szív, tüdő, erek stb.), majd a tapintás (nyirokcsomók, pajzsmirigy, has stb.), a vérnyomás-, a hőmérsékletmérés, a végbélvizsgálat. Ezek után az orvos már valamilyen tájékoztatást tud adni a betegnek, hogy milyen betegség gyanúja merülhet fel panaszai hátterében és ő milyen vizsgálatokat javasol.
Ezek a vizsgálatok invazív és nem invazív vizsgálatok. Ez azt jelenti, hogy komolyabb, esetleg sebészi jellegű beavatkozásról, vagy kevesebb szövődménnyel járó, általában rövid idő alatt, ambulanter (járóbeteg-) rendelés keretében végezendő vizsgálatról lehet szó.

A diagnózis fogalma
A diagnózis magyarul kórismét jelent. Célja, hogy az orvos a beteg pontos kikérdezése (az anamnézis felvétele) után, vizsgálatának, családi, szociális körülményeinek, korábbi betegségeinek tükrében megállapítsa a beteg panaszainak, kóros tüneteinek az okát és ennek segítségével meggyógyítsa vagy elősegítse betege gyógyulását.
|
A fentiek alapján érthetővé válik, hogy milyen felelősség terheli az orvost a diagnózis felállításánál, hiszen a beteg további élete, gyógyulása függhet ettõl.

Az orvos-beteg kapcsolat
Ahhoz, hogy jó diagnózis szülessék, szükség van az orvos és a beteg megfelelő kapcsolatára. Az orvosnak nyíltnak, bizalomgerjesztőnek kell lennie a beteggel szemben, hogy ő is hasonló módon beszéljen legrejtettebb problémáiról is.
Néha egészen apró, lényegtelennek számító momentumon múlik a betegség korai felismerése és az időben nyújtott segítség. Az orvos feladata, hogy megnyugtassa a beteget, kikérdezésénél ne csak konkrét adatokra támaszkodjék, hanem személyes kontaktust teremtsen, érezze a páciens az együttérzést, az érdeklődést, és azt, hogy a most köztük kialakuló kapcsolat az ő érdekében történik.
Fontos, hogy amennyire lehetséges, ez négyszemközt, legfeljebb asszisztensnő, de semmiképpen ne a többi beteg jelenlétében történjen. Külön kérésre még az asszisztensnő jelenléte is mellőzhető, és a beteget biztosítani kell az orvosi titoktartásról, egyben arról is, hogy kívánsága szerint vele vagy hozzátartozójával is közlik, hogy milyen betegséget állapítottak meg nála.


betegvizsgálat

2016-02-11 17:57:53

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop