Húgyúti gyulladások

Megjelenési formái igen széles skálán mozognak, a népbetegségnek számító hólyaghuruttól az életveszélyes szepszisig (vérmérgezésig). Jelentőségük nem elhanyagolható a végstádiumú veseelégtelenség kialakulásában sem. Krónikussá válásuk leggyakrabban a húgyutakban levő, a normális vizeletáramlást akadályozó eltéréseknek tulajdonítható. Különösen gyakoriak nőknél, mert a rövid húgycső bemenetéhez közel van a hüvely és a végbél. Így a bélbaktériumok és a hüvelygyulladás kórokozói könnyen bejutnak a húgycsőbe, rajta felvándorolva a hólyagba, a húgyvezetékbe és azon át a vesékbe.

vesemedence gyulladás, húgyúti fertőzés, hólyaghurut, felfázás, pielonefritisz | A vese és betegségei 1998 ;   SubRosa Kiadó | Nagy, J.
Az idült húgyúti infekciók kialakulását elősegítő tényezők

1. A vizeletelfolyás zavarai:

  • a húgyutakban levő akadályok, például kő, véralvadék,
  • a húgyutakat kívülről összenyomó eltérések vagy megbetegedések (például terhesség, nőgyógyászati ciszták, daganatok a kismedencében, prosztata-megnagyobbodás).

2. A húgyutak vizsgálatával, például katéterezéssel vagy hólyagtükrözéssel bekerülő kórokozók.

3. A vizeletben levő cukor, fehérje, vér.

4. A szervezet gyulladások elleni védekező rendszerének csökkent működése (például immunszuppresszív kezelés).

A folyamat előrehaladása, a vese tönkremenetele csak a szűkületet vagy elzáródást kiváltó ok megszüntetésével akadályozható meg.

A vizeletelfolyás akadályozottsága mellett kialakult fertőzéseket komplikált húgyúti gyulladásoknak (infekcióknak), az anélkül létrejötteket nem komplikált húgyúti gyulladásoknak (infekcióknak) hívjuk.

Nem komplikált húgyúti gyulladások (infekciók)

Ezekben az esetekben nincs kimutatható vizeletelfolyási akadály, illetve nem történt a gyulladást elősegítő urológiai jellegű vizsgálat. Az infekciók döntő többsége akut lefolyású. Az alsó húgyutak gyulladásait (cisztitiszek) és a felső húgyutak gyulladásait (pielonefritiszek) lehet elkülöníteni. Többnyire fiatal, 18-40 év közötti nőkben fordulnak elő. Fiatal férfiakban ritka, de ha előfordul, ráterjedhet a prosztatára és a mellékherékre is.

Döntő többségüket az E. coli nevű bélbaktérium okozza, de újabban a szexuális úton terjedő Chlamidia-infekcióknak is egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak. Az említett kórokozók a végbélből, illetve a hüvelyből jutnak be a húgycsőbe. A rövid húgycsőn át nőknél könnyen feljutnak a hólyagba. Férfiaknál a húgycső hosszabb, és ezért a fertőződés is jóval kevesebbszer fordul elő addig, amíg a prosztatamegnagyobbodás okozta elfolyási akadályozottság azt elő nem segíti. Elősegíti a hólyaghurutot az is, ha valaki nagyon ritkán üríti ki hólyagját és így a baktériumoknak ideje van elszaporodni. Ugyanakkor védi a hólyagot a vizelet savas vegyhatása és a hólyagnyálkahártya felszínét borító nyák.

Az esetek felében-harmadában a gyulladás a hólyagról a vesemedencére is ráterjed és így a hólyaggyulladáshoz pielonefritisz társul. A hólyaghurut tünetei jól ismertek, gyakori, fájdalmas vizelésből, néha csak vizelési ingerből és alhasi fájdalomból állnak. A fiatal nőbetegekben a tünetek nemritkán szexuális kontaktus után lépnek fel.

Az akut vesemedence-gyulladást láz, hidegrázás, deréktáji fájdalom, hányinger, hányás jellemzi, amely együtt léphet fel a hólyaghurut tüneteivel.

Ha a gyulladást okozó baktériumok nem a hólyag felől jutnak be a vesékbe, hanem a szervezetben lejátszódó különböző fertőzések (mandula- és torokgyulladás, melléküreg-gyulladás, epehólyag-gyulladás, petefészek-gyulladás stb.) a véráram útján a vesékre is ráterjednek, ugyancsak létrejöhetnek akut felső húgyúti gyulladások. Ilyenkor azonban hiányoznak a hólyaghurut tünetei. Néha csak a kiváltó betegségre, illetve általánosan a gyulladásra jellemző panaszok (láz, elesettség, gyengeség, étvágytalanság) állnak fenn, és így a vesék megbetegedése rejtve maradhat.

A betegség felismerése a jellemző klinikai kép mellett elsősorban a vizelet vizsgálatán alapul, melyhez megfelelően nyert vizelet szükséges. A vizelet vizsgálatát tárgyaló fejezetben részletesen ismertettük, hogyan nyerjünk vizsgálatra alkalmas, spontán ürített "középsugár" vizeletet. Katéterrel nyert vizeletre ritkán van szükség, a húgyhólyagból tűvel és fecskendővel kiszívható vizelet vizsgálatára pedig csak kisgyermekeknél szokott szükség lenni. Ha a prosztata gyulladása is fennáll, célszerű prosztatamasszázs után is vizeletet vizsgálni.

A vizeletben gennyet (fehérvérsejteket) és baktériumokat keresünk. Utóbbinak azért van nagy jelentősége, mert a mikrobiológusok a baktériumon kívül azt is meg tudják mondani, hogy milyen antibiotikummal lehet a gyulladást sikeresen kezelni, és melyik gyógyszerekre nem fog az infekció reagálni. Az esetek felében vörösvértestek is kimutathatók a vizeletben.

Bizonyos esetekben a szexuális partner vizeletének vizsgálatára is szükség van, mert a szexuális úton terjedő fertőzések esetén csak a beteg és szexuális partnerének együttes kezelése esetén lehet a kórokozót végleg körtani a húgyutakból.

A húgyúti infekciók kezelésére antibiotikumokat használunk, melyeket akut esetben 1, 3-5 vagy 10 napos kezelés formájában lehet alkalmazni. Először általában 3-5 napos kezelést adunk attól függően, hogy milyen gyógyszert választunk. Cotrimoxazol, trimetoprim és tluorokinolon típusú gyógyszerek estén 3 napos, béta-lactamok esetén 5 napos kúra célszerű. Időseknél, cukorbetegeknél 7-10 napos kezelés tanácsos. Az 1 napos kezelést nem használjuk, mert nagyon gyakori a a gyulladás kiújulása. A kezelés befejezése után 2-3 nappal a vizeletet ismét meg kell vizsgálni, hogy a baktériumok és a gennysejtek eltűntek-e.

Annak ellenére, hogy a beteget a legnagyobb gondossággal kezelik, mégis előfordul, hogy a hólyaghurut ismételten kiújul. Mivel ez az állapot fiatal nőknél meglehetősen gyakori (kb. az esetek 20%ában fordul elő), hónapokig-évekig tartó kezelési stratégiát kell kidolgozni a vesék védelmére.

A gyakori hólyaghurut kezelési lehetőségei

Nem várjuk meg a hólyaghurut jellemző tüneteinek a kiújulását, hanem a beteg megtanulja, hogy hetente három este vagy minden szexuális kapcsolat után kis dózisú antibiotikumot vegyen be. Elsősorban fluorokinolon típusú gyógyszereket szoktunk erre a célra javasolni.

Egy másik lehetőség, hogy amint a hólyaghurut tünetei jelentkeznek, a beteg azonnal elkezdi a kezelést az orvos által előzőleg javasolt gyógyszerrel és adagban. Az antibiotikumot a megelőző fertőzések során elvégzett bakteriológiai vizsgálatok alapján választjuk ki.

Az állandóan visszatérő húgyúti infekciók esetén bizonyos életmódbeli szabályok betartására is szükség van:

  • a beteg fogyasszon el legalább 2 liter folyadékot naponta,
  • gyakran ürítse ki a hólyagját,
  • lefekvés előtt és szexuális kapcsolat után feltétlenül ürítse ki a hólyagját,
  • lehetőleg zuhanyozással tisztálkodjon, fürdés esetén ne tegyen fürdővizébe habfürdőt vagy fürdősót,
  • a székrekedést kerülje, mert a végbélben összesűrűsödő széklet akadályozhatja a hólyag teljes kiürülését.

A leánygyermekeket már korán meg kell tanítani arra, hogy székelés után elölről hátra töröljék meg a feneküket, hogy elkerüljük a bélbaktériumoknak a húgycsőbe jutását.

Az akut pielonefritisz kezelése

Az akut pielonefritiszt csak akkor javasolható otthon kezelni, ha a tünetek enyhék és a beteg együttműködése, valamint otthoni körülményei jók. A vizeletből kitenyésztett baktérium antibiotikum-"érzékenysége" alapján, általában 10-14 napig adjuk a gyógyszert, a beteget ágyban tartjuk és bő folyadékfogyasztást javaslunk. Súlyosabb esetekben a beteget kórházban, hasonló módon kiválasztott antibiotikumokkal kezeljük 2-6 hétig. Infúziókra is szükség lehet a lázzal elvesztett folyadék optimális pótlása céljából. Minden súlyos fertőzés esetén keresni kell valamllyen vizeletelfolyást akadályozó elváltozást is.

Ezen rendszabályok betartása mellett a hólyaghurut és az akut pielonefritiszek legnagyobb része meggyógyul.

Komplikált húgyúti gyulladások (infekciók)

A húgyutakban levő vizelet szabad elfolyását akadályozó eltérés miatt, illetve urológiai vizsgálat (katéterezés, hólyagtükrözés) után alakulhatnak ki. Elsősorban férfiak megbetegedése. Előfordulása főleg 50 év felett nő, amikor a prosztata-megnagyobbodás elkezdődik. Gyakori az állandó katétert viselő betegek között is. Elsősorban bélbaktériumok okozzák.

Klinikai megjelenése a tünetek teljes hiányától a súlyos szepszisig terjedhet. A tünetmentes baktériumürítés főleg a katéteres betegekre jellemző. Az előzőekben említett aput hólyaghurut és az akut pielonefritisz tünetegyüttese is előfordulhat. Férfiaknál ráterjedhet a fertőzés a prosztatára is, ahol azután a baktérium megtelepszik, és meglehetősen nehezen irtható ki. Nagyon gyakori krónikus pielonefritisz létrejötte, amely tünetek nélkül is kialakulhat és súlyos vesekárosodáshoz, végül húgyvérűség kialakulásához vezethet.

A tünetek nélküli bakteriuriát csak úgy lehet észrevenni, ha megvizsgáljuk rendszeresen a betegek vizeletét. A pielonefritisz felismeréséhez a vizeletvizsgálaton kívül gyakran radiológiai jellegű képalkotó vizsgálatok is szükségesek, például hasi ultrahang vagy komputertomográfia, amelyek a vizelet szabad elfolyását megakadályozó eltérést és annak helyét is kimutatják.

A tünetek nélküli bakteriuriát állandó katéteres betegekben nem szükséges kezelni. A terheseknél és immunszuppresszív gyógykezelésben részesülő betegeknél (például transzplantáltaknál) azonban ez az állapot antibiotikus kezelést igényel.

Tünetekkel járó húgyúti infekciókban a megfelelő antibiotikus kezelés mellett teljes gyógyulás csak akkor remélhető, ha a vizeletelvezetést akadályozó eltérést is megszüntetjük. Az antibiotikus kezelés célja csak az lehet, hogy a heveny gyulladásos tüneteket megszüntessük, a súlyos szeptikus állapot kialakulását megelőzzük és a beteget optimális helyzetbe hozzuk, melyben a műtét elvégezhető. Fontos hangsúlyozni, hogy a gyógykezelés eredményességét az antibiotikum szedésének abbahagyása után 2-4 nap szünettel a vizelet ismételt bakteriológiai vizsgálatával ellenőrizni kell.

| vesemedence gyulladás, húgyúti fertőzés, hólyaghurut, felfázás, vesemedence gyulladás, pielonefritisz
2002-12-31 11:50:30


Nem segít a tőzegáfonya időseknél

Újabb népi gyógymódról bizonyították be, hogy hatástalan: a tőzegáfonya nem előzi meg és nem gyógyítja a húgyúti fertőzéseket az időseknél a JAMA amerikai orvos...


Húgyúti fertőzések

A húgyúti fertőzések gyakran visszatérő betegségek, főleg nőknél. A felnőtt nők mintegy 40-50 százaléka már szenvedett emiatt.


A hólyaghurut kezelése otthon

A tél - az influenza mellett - a felfázások szezonja is. Ha szokottnál jóval gyakrabban meg kell látogatnunk a mellékhelyiséget, fáj a hasunk, és ráadásul vizelés köz...


Hogyan előzzük meg a húgyúti fertőzéseket?

Élete során számtalan nő esik át valamilyen húgyúti fertőzésen. Az ilyen fertőzések - köztük a leggyakoribbal , a hólyaghuruttal - könnyen diagnosztizálhatók és...


Ételek és italok, amik segíthetnek a hólyaghurut megelőzésében

A nők anatómiailag érzékenyebbek a húgyúti fertőzésekre, mint a férfiak, de szerencsére van néhány olyan étel és ital, ami segíthet megelőzni a hólyaghurutot.


+ További hírek
+ További egészségpolitika
hirdetés
^