Nagy általánosságban elmondható, hogy a vizeletelvezető rendszer "csatlakozási" helyein jellemzők a szűkületek, egyéb elváltozások: vesemedence - húgyvezeték határ, húgyvezeték - hólyag átmenet, húgyvezeték beszájazása, hólyag-húgycsőátmenet.

A szűkületek, elváltozások különböző súlyosságúak lehetnek, az egészen enyhe, csak megfigyelést, utánkövetést igénylőtől a súlyos, műtéte(ke)t igénylő elváltozás(ok)ig.

Hogyan derül fény az elváltozásra?

Élesen elkülöníthető az enyhe és a súlyos elváltozás zajlási sebessége. Az enyhe elváltozás általában csak az óvodás, kisiskolás korban derül ki olymódon, hogy a gyermeknek általában ismétlődő húgyúti fertőzése van, melyet először természetesen egyszerű, banális folyamatnak gondol a környezet.

Ha ez ismétlődik, akkor mindenképpen szakorvosi kivizsgálásra van szükség, mert ha az enyhe elváltozásokról tud a gyermekurológus, gyermeknephrológus, akkor a gyermek rendszeres ellenőrzésével, szükség szerint gyógyszeres kezeléssel megelőzhetők a vese súlyos betegségei. Ezek a gyermek életét "csak" hosszú távon veszélyeztetik, krónikus vesegyulladás kialakulásával, a vese működő állományának lassú elpusztulásával. Ilyenkor sokszor alkut köt a természettel a kezelőorvos és két rossz közül a kisebbiket választja: adott esetben rendszeresen hosszú gyógyszerszedésre kényszerül a gyermek. Az ilyen gyermeknek az esetek túlnyomó többségében egyáltalán nem kell másképpen élnie, mint más gyermekeknek, a rendszeres kontrollvizsgálatokat leszámítva.

Nagyon fontos tehát: ha a kisgyermeknek ismétlődő húgyúti fertőzése van mindenképpen szakorvosi kivizsgálás szükséges a húgyúti fejlődési rendellenesség kizárására.

A súlyos elváltozás - hála az egyre fejlődő vizsgálati módszereknek - már az esetek nagy többségében a terhesség alatt kiderül. A kismama ultrahangvizsgálatakor fény derülhet arra, hogy a gyermeknek húgyúti pangása, vizeletelválasztási zavara van. Ilyenkor már a szülés után hamarosan megtörténhet az újszülött kivizsgálása, mihamarabb eldönthető az elváltozás súlyossága, az esetleges szükséges műtéti beavatkozás(ok) időpontja tervezhető. Ezek a csecsemők is természetesen utánkövetést, rendszeres ellenőrzést igényelnek.

Mind az enyhe, mind a súlyos, akár operált gyermekekre is vonatkozik, hogy lázzal járó, bakteriális fertőzések esetén, beleértve a fül, mandula "szokványos" gyulladásait, mindig vizeletvizsgálatot is kell végezni, szükség szerint a vizelet baktérium-tenyésztésével. Ebből nagyon sok probléma és hiba adódik.

A vizeletben lévő kórokozók száma csak akkor 5 minősül kórosnak, ha a vizeletmintában 1 ml-ben 10 , azaz 100.000 kórokozó van. Ha ennél kevesebb van csak különleges esetekben szükséges a gyermeknek antibiotikumot szednie, de ezt az esetet is az egyéb klinikai tünetek, leletek döntik el együttesen értékelve a gyermek állapotával, betegségei jellegével.

Kislányoknál hiba és a húgyúti fertőzések gyakori forrása, hogy székelés, vagy vizelés után a gyermek és/vagy szülő megtörli toalettpapírral, de ezt rossz irányba teszi: hátulról előre, így a végbél körüli kórokozókat beletörli a hüvelybemenet és húgycső környékébe, ezért jön létre a felszálló húgyúti fertőzés. Tanítsuk meg a gyermeket a toalettpapír helyes használatára, hosszantartó, kellemetlen és felesleges vizsgálatsorozattól óvhatjuk meg gyermekünket.

A kisfiúknál is van hasonló fölösleges kivizsgáláshoz, antibiotikus kezeléshez vezető alaphelyzet. Ha a gyermek fitymazsákját nem tisztítják naponta és alaposan, enyhébb, súlyosabb gyulladás keletkezik, amely nem mindig jár feltűnő panaszokkal. A gyermek esetleg panaszkodik, hogy vizeléskor csípést érez, vizeletvizsgálat, -tenyésztés következik. Ilyenkor a gyermek vizel, kiöblíti a fitymazsákot és az onnan, kívülről a vizeletbe bekerülő baktériumokat tekintik úgy, mintha a vesében, hólyagban lennének és kezdik meg a fölösleges kezelést.