A szomorúság hatása az immunrendszerre
Egy szeretett személy elvesztésekor érzett szomorúságunknak komoly fizikai következményei is lehetnek, állítják a tudósok.
The New York Times Health News Service Medincorp | Carroll, L.
Ha bánatunk olyan erős, hogy éjjel és nappal folyamatosan lehangoló gondolatok jutnak eszünkbe, akkor immunrendszerünk legyengül, derül ki a Psychosomatic Medicine-ben megjelent cikkből.
A vizsgálat során a kutatók megfigyelték, hogy milyen hatással van a szomorúság okozta stressz egyes immunsejtekre. Ezek a sejtek az immunrendszerben a vírusok és a rákos betegségek ellen védekeznek.
A szomorúság hatásainak kielemézésre a kutatók 29 özvegyet vontak be a vizsgálatokba, akik néhány napot egy klinikán töltöttek. A vizsgálati időszak kezdetén kikérdezték őket, hogy mennyire és milyen gyakran szenvedtek társuk elvesztése óta szomorú gondolatoktól. Az alanyoktól vérmintákat is vettek, és megmérték a falósejtek számát.
Azoknak a szervezetében, akik éjjelente nehezen alszanak el, mert állandóan lehangoló gondolatok gyötrik őket, sokkal alacsonyabb a falósejtek száma, jelentette ki Martica Hall, a kutatómunka vezetője, a Pittsburgh Egyetem pszichiátriai intézetének munkatársa.
Hall feltételezései szerint az özvegyek immunrendszerének állapota feljavulhat, ha a bánat és a depresszió ellen orvosi terápiában részesülnek. A kutatónő tervei között szerepel egy másik program is, amelyben a résztvevők falósejtjeinek számát kezelés után is megmérnék.
A vizsgáltok újabb bizonyítékkal szolgálnak arra a feltevésre, amely szerint a stressz kihat az immunrendszerre, mondta Margaret Chesney, a San Francisco-i Kalifornia Egyetem (UCSF) professzora. A kutatók ezzel próbálják megmagyarázni, hogy sok embernél komoly stresszállapot után gyakran testi betegséget is ki lehet mutatni, például légúti fertőzéseket.
"A szorongás és a szomorú gondolatok mindenképpen arra utalnak, hogy az adott személynek segítségre van szüksége a stressz leküzdéséhez," jelentette ki Chesney. "Az ilyen gondolatok megjelenését sok minden előidézheti, egy közeli hozzátartozó elvesztése, anyagi problémák vagy a gyermeknevelés gondjai."
A szeretett személy elveszítése talán a legnehezebb, mondta Chesney. "Ezáltal az özvegy életének legfontosabb részét veszíti el, és ezt üresség követi. Az ilyen ember szinte minden reményét elveszíti."
A barátok és rokonok, akik megpróbálnak segíteni, nyugodtan beszéljenek a halottról, jelentette ki Chesney.
"Ha felidézzük, mitől volt szeretetreméltó az elveszített társ, akkor az utána maradt űr megtelik emlékekkel," tette hozzá.
Akadnak, akiknek úgy sikerül megbirkózniuk a helyzettel, hogy megpróbálnak valami pozitívumot találni benne - például életeket mentenek meg azáltal, hogy az elhunyt szerveit felajánlják transzplantációkhoz.
Vannak akik a gyászt inkább személyes módszerekkel próbálják enyhíteni.
"Ismertem egy asszonyt, aki elveszítette a férjét, aki gyakran orgonált otthon. Mindenki azt tanácsolta neki, hogy szabaduljon meg a hangszertől, mert túl fájdalmas lenne mindig ott látni férje kedvencét. Ám az asszony úgy döntött, ő maga is megtanul orgonálni, és ezzel sokkal könnyebben viselte gyászát," mondta a kutatónő.
Megjelent: Medical Tribune News Service
2002-07-31 19:49:14