Hirdetés

Az indulatkezelés problematikája

Bárkinél előfordulhat, hogy számára nehéz helyzetekben, különösen hosszú időn keresztül fennálló problémás helyzetekben indulatosan viselkedik, amit aztán később nemegyszer meg is bánhat. Ebben nincs semmi különös: természetesen bizonyos alapszemélyiség-vonások hajlamosítanak efféle indulatkitörésekre, amit nevezhetünk egyfajta - ugyan nem éppen optimális - problémamegoldási módnak.

indulatkezelés, kleptománia, dühroham, játékszenvedély |

Gyógy-ír   Kisalföld | Czingráberné Radics, J.

Valódi pszichés zavarról három esetben beszélhetünk:

elsőként akkor, amikor mindenfajta kiváltó ok nélkül az illető viselkedését ezek az indulatos megnyilvánulások uralják.

Másodsorban vannak olyan pszichiátriai zavarok - ezek már való impulzuskontroll-zavar diagnózisát jelentik -, melyeknél az érintettek képtelenek bizonyos késztetéseiken úrrá lenni („impulzusaikat uralni"). Megjegyzendő, hogy ezekhez az esetekhez szinte kivétel nélkül valamiféle személyiségzavar társul, talajukat képezve. Ezekben az esetekben gyakori, hogy rendszeres vagy időszakosan nagy mennyiségű alkohol fogyasztásához, droghasználathoz társul.

A harmadik csoportban csupán látszólagos az indulatok kezelésének gondja: itt egy elsődleges, valódi pszichiátriai betegség áll fenn (például depresszió, vagy éppen ellenkezője, a nagyfokú felhangoltsággal járó mániás állapot).

Vegyük végig részleteiben az említett eseteket. Ha elhúzódó fizikai, lelki megterhelés éri az idegrendszert - bizonytalan kimenetelű helyzetben kénytelen valaki élni, súlyosnak ítélt munkahelyi vagy otthoni gondjai, vagy komoly betegsége van -, előbb-utóbb felbomlik egyensúlya, úgynevezett homeosztázisa.

Ilyenkor fordul elő - az alaptermészettől függően - kirobbanó sírás, heves szóváltás, ordítozás, indulatkitörések, nagyfokú ingerlékenység, vagy netán tettlegesség. Ennek okaként tehát megnevezhető a kiváltó faktor, vagyis megvan az esetek többségében megérthető, és a probléma megszűntével elmúló fenntartó oka. Rövid, átmeneti ideig tartó fennállása szinte minden ember életében előfordul.

Amennyiben elhúzódik - azonkívül, hogy mind az érintettnek, mind a környezetének komoly megterhelést jelentenek -, megrontják az alkalmazkodást, állandósuló depressziós tünetek forrásává válhatnak.

Megoldásuk alapjában véve egyszerű: a kiváltó ok felszámolása - esetleg a felbomlott lelki harmóniának akár szakemberrel történő visszaállításával - önmagában eredményes lehet.

A második csoportra ugorva - amikor is a pszichiátriai nómenklatúra szerint valódi impulzuskontroll-zavarokról beszélhetünk - az alábbi helyzetekben beszélhetünk róluk.

Az időszakosan fennálló, indulatkitöréssel járó zavar esetében kiváltó ok nincs: az illető a legváratlanabb, indoklása szerint számára nemegyszer nem megfelelőnek ítélt szituációban produkálhat durva indulatkitörést.

Előfordulhat, hogy csak bizonyos személyek - gyakorta éppen a családtagok, vagy netán éppen ellenkezőleg, a családtagokon kívüli személyek - esnek áldozatul a dühöngésnek, csapkodásnak-vagdosásnak, káromkodásnak. Ez a fajta impulzuskontroll-zavar általában valamilyen személyiségzavar talaján szokott kialakulni. Még az is előfordulhat, hogy az illető tisztában lévén saját tüneteivel, ezeket manipulatív céllal használja fel: előre megmondva például családtagjainak, hogy nem fog dühöngeni, ha bizonyos dolgokat megtesznek neki. Ily módon a környezet inkább szenved a betegtől, mint a beteg saját magától.

Kleptománia és játékszenvedély

Az impulzuskontroll zavarának tekinthető a kleptománia (lopási kényszer), a pirománia (gyújtogatási kényszer), és a hajtépkedési kényszer (az ún. „trichotillománia").

Valamennyi esetben az érintettek erős késztetést éreznek arra, hogy kielégítve impulzusaikat, elkövessék a lopást, gyújtogassanak, kitépkedjék a hajukat. Ezzel analóg lehet a körömrágás is. Impulzusaik megvalósítása megkönnyebbülést, visszatartásuk súlyos feszültséget eredményez.

A kóros játékszenvedély napjaink komoly problémájává vált: az ebben szenvedők játéktermek rabjai, állandó, nagy tételben folyó kártyapartik résztvevői - és persze gyakori vesztesei. Akik aztán az újabb nyerés reményében tovább folytatják játékukat, akár hatalmas - anyagi és erkölcsi - veszteségek árán is. Az impulzuskontroll zavarai közé sorolhatóak azok is, akik veszélyes életet élnek, „játszanak az életükkel". Ha ezt munkájukban kihasználják - mint például a kaszkadőrök -, ez nem feltűnő, és számukra örömet okoz, de a veszélyes autóvezetők, magukat veszélyes élethelyzeteknek kitevők - mondván, nem félnek a haláltól - is ebbe a csoportba tartoznak. Azonkívül, hogy önmagukat is komoly, életveszélyes helyzeteknek teszik ki, másokra is veszélyt jelenthetnek.

Evési és szexuális kilengések, túlzások - melyről a későbbiekben részletesebben olvashatnak - is ebbe a kategóriába sorolhatók. A harmadik csoport esetében az impulzív megnyilvánulások csupán tünetei egy alapbetegségnek, mely nem feltétlenül pszichiátriai.

Belgyógyászati problémák - például keringészavarok, anyagcsere-betegségek, idegrendszeri, szervi eltérések - is utánozhatják a fenti tüneteket, panaszokat. Éppen ezért fontos a diagnózis felállítása előtt a részletes orvosi átvizsgálás is. Ez határozza meg a terápia további menetét.

indulatkezelés, kleptománia, dühroham, játékszenvedély

2007-12-13 11:08:38

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop