Agresszivitás
Az agresszivitás gyakran jelentkező, ellenséges, mások elleni szóbeli vagy tettleges támadásokban megnyilvánuló viselkedés.
Agresszív magatartást válthat ki tartósan feszült helyzet, amelyben az ember korlátozva érzi magát. Klasszikus példa rá a börtönbe zárt rabok gyakori kriminális viselkedése.
A mindennapi életből olyan példákat vehetünk, amelyekben a személyiség harmonikus kibontakozása akadályozott. Ezek alapja általában a túlzott elvárásban kereshető.
Manapság különösen vonatkozik munkahelyi elvárásokra, a teljesítmény mennyiségére és minőségére egyaránt. A fokozott munkahelyi terhelés felborítja az egyén életritmusát. Csökken a magánéletre szánt idő, leépülnek a közösségi kapcsolatok, háttérbe kerül a család.
A munkától leterhelt ember feszültsége általában a magánéletben robban. Azokkal agresszív, akik a nyugodt hátteret biztosíthatnák napi tevékenységéhez. Az agresszió mint a személyiség része, nevelés "eredménye" is.
A gyermekek körében a szorongóknál figyelhetők meg gyakori agresszív megnyilvánulások. A szorongás okát a felnőttkörnyezetben lehet keresni, a szülők közötti veszekedésekben, a családon belüli feszültségekben, vagy a rosszul rögzült nevelési módszerekben: túlzott szigorúságban, következetlenül megengedő, kényeztető attitűdökben, valamint a testi és érzelmi elhanyagolásban. Ilyen nevelési módszerek lehetnek az indokolatlan indulatkitörések mögött. Az agresszió tünetként is jelen van egyes betegségekben.
A központi idegrendszert ért sérülések és mérgezéses állapotok válthatnak ki indulatvezérelt megnyilvánulásokat.
Agresszívebbek az átlagembernél a fejlődésükben diszharmonikus önérvényesítő pszichopaták. Indulatkitörések kísérhetnek egyes pszichiátriai kórképeket is. Az agresszív megnyilvánulásokat célszerű hosszmetszetükben, folyamatukban látni.
Az egyes indulati reakciók mögött megkeresni a valódi okot. A hibás viselkedési minták így akár a gyermekek, akár a felnőttek körében az eredmény több reményével korrigálhatók.
2007-12-12 11:55:09