Hirdetés

Felfal és elemészt...

Manapság, különösen a jóléti államokban, ahol nem jelent problémát hozzájutni az ételhez, egyre többen küzdenek étkezési zavarokkal. A bulimiás és anorexiás tünetek hátterében számos, a betegség kialakulásáért felelős lelki tényező lappang.

|

Ideál - Reforméletmód magazin 2005 ;17(8):19-21   Celsus Kft. | Sziebig, T.

Étkezési zavarról abban az esetben beszélhetünk, ha valaki a táplálkozása felett elveszti az egészséges kontrollt. Ennek két leggyakoribb megnyilvánulási formája a bulimia (farkas éhség) és az anorexia (kóros soványság). Hivatalos adatok szerint az előbbi a tinédzserkor feletti népesség 8-10%-át, míg az utóbbi 1 -3%-át érinti, és 90%-ban a nők betegsége. Ám nem lehet megbecsülni azok számát, akik nem fordulnak szakemberhez problémájukkal, mert nem ismerik fel, tudat alatt tagadják, vagy szégyellik betegségüket.

MINDENT VAGY SEMMIT

BULIMIA esetében az étkezés feletti kontrollvesztés falási rohamok formájában jelentkezik. Az illető a munkahelyén és nyilvános helyeken látszólag jól érzi magát, és mikor hazaér, úgy oldja a benne felgyülemlett feszültséget, hogy belfalja a hűtő tartalmát. Ilyenkor képes egyszerre akár 8-10 ezer kalóriát is bevinni a szervezetébe, képtelen abbahagyni az evést. Ezek után bűntudata támad, és kihányja, amit megevett. A bulimiások gyakran az ön-hánytatás mellett rendszeresen szednek hashajtót, vízhajtót. A kompenzáló módszereket hetente többször, a hányást súlyos esetekben naponta többször alkalmazzák. Hányási technikájuk „kifinomult". Pontosan tudják, hogy milyen szilárdságú ételhez mennyi folyadékot kell inni, hogy könnyedén ki tudják hányni, és arra is figyelnek, hogy az étkezés után záros határidőn belül, még mielőtt elkezdene felszívódni az étel, megszabaduljanak tőle. Betegségü ket ügyesen titkolják környezetük előtt. Észrevétlenül tűnnek el az asztal mellől, és rövid idő alatt, halkan hánynak, így gyakran a közvetlen családtagok számára sem keltenek feltűnést. Mindemellett a bulimiások általában normál testalkatúak, tehát nem merül fel az étkezési zavar gyanúja.

ANOREXIA esetén a probléma hamarabb szembetűnővé válik, hiszen a kóros lesoványodásra felfigyel a környezet, csak éppen maguk az érintettek nem látják reálisan testképüket. Nem esznek, mert félnek attól, hogy meghíznak. Folyamatosan számolják a szervezetükbe kerülő kalóriaértéket (általában fejből tudják), amely kóros esetben naponta 500 kcal alatt marad. Ha mégis „túlzásba esnének", akkor a bulimiásokhoz hasonlóan meghánytatják magukat és hashajtóznak. A táplálékmegvonás dominál életükben. Az eléjük tett étel nagy részét otthagyják vagy kidobják, különböző kifogásokat keresve magyarázatképpen. Az anorexiások a folyamatos diéta mellett különféle zsírégető testmozgásokat is végeznek, gyakran naponta vesznek részt kardioedzéseken. Társadalmi megítélésük eleinte kedvező, mert mindenki elismeri, hogy milyen jó formában vannak, ezáltal sikeresebbnek érzik magukat, majd egész életük az étkezés körül kezd forogni, mert azt gondolják, a siker kulcsa az ételmegvonás. Egy idő után túlzottan kontrollálják étkezésüket, és betegesen lefogynak, de testképzavaruk miatt még ekkor is kövérnek látják magukat.

MI ÁLL A HÁTTÉRBEN?

Az étkezési zavarok mögött rejlő okokat évek óta kutatják a szakemberek. Többféle elmélet létezik, egy biztos: lelki probléma áll a háttérben. Dr. Hollósy Andrea pszichoterapeuta szerint a depressziós, lehangolt állapothoz különféle tünetek kapcsolódhatnak: ilyen a szorongás, a különböző fóbiák és a gondolati, cselekvési kényszerek. A kényszerekkel rokonít-hatók az evészavarok. A depressziós emberek nem szeretik önmagukat. A megvonás, a falá-si roham és az azt követő hányás önbüntetések.

Az étkezési zavarok másik komoly okának tartják a szakemberek, hogy az utóbbi évtizedekben a média rendkívül sovány és sikeres „ideális nő" képét vetíti a fiatal nők, lányok s még a Barbie babával játszó gyerekek elé is, akik könnyen párhuzamot vonnak e két jelző között: aki sovány, az sikeres és ettől persze boldog - gondolják. Csakhogy sokan áldozattá válnak az idillikus kép eléréséért folytatott küzdelemben. E pszichés ráhatás könnyen előidézhet testképzavart, vagyis az érintett kövérebbnek látja magát, mint amilyen, ezért bűntudata támad az evéstől. - A testképzavarból eredő túlsúlyfóbia többnyire hangulatzavaros állapotban alakul ki - mondta Hollósy doktornő.

Az étkezési rendellenességek kialakulásának hátterében meghatározó a szülő-gyerek kapcsolat is. Az anorexiásoknál sokszor ingerszegény a környezet, vagy a szülők túl szigorúak, és ez megfelelési kényszert eredményez. Emiatt a gyermek pszichésen nem akar felnőni, és ezt testi fejlődésének fékezése segítségével próbálja realizálni, ezért elutasítja a táplálékfelvételt, anorexiássá válik. Egyes kutatók szerint a bulimiások a falási rohamokkal tudat alatti szeretethiányukat akarják pótolni, illetve így próbálják áttételesen kielégíteni elfojtott szexuális és agresszív vágyaikat. A bulimia hátterében azonban nem csak hiányérzet állhat. Ha a szülő „túlszereti", „túltáplálja" gyermekét, akkor nem készteti arra, hogy kontrollt tanuljon, és hajlamossá válik a mértéktelenségre. A szakember szerint gyakran előfordul, hogy az étkezési zavar fogyókúrát követően alakul ki. Az anorexiások csak még egy és csak még egy kilót akarnak lefogyni, míg a bulimiásoknál ilyenkor jelentkezhetnek az első falási rohamok.

VESZÉLYES SZÖVŐDMÉNYEK

A táplálkozási zavarok következtében különböző testi szövődmények alakulhatnak ki, hiszen a betegekre jellemző magatartás rendkívüli mértékben megterheli a szervezetet.

Gyomor-bél rendszeri zavarok: gyakori az evés utáni teltség- és puffadtságérzés, székrekedés, hasi fájdalom. A hirtelen nagy mennyiségű étel befalása akár gyomorrepedést is okozhat. A hashajtók rendszeres szedése véres hasmenést, ödémát eredményezhet.

Szájüreg és fogak: hányáskor a gyomorból feljövő sav marja a fogzománcot és a fogínyt. Ezért gyakran elsőként a fogorvosok veszik észre a problémát. A hányástól sokszor megduzzad az állkapocs alatti nyálmirigy.

Szív-ér rendszeri szövődmények: a csökkent folyadékfelvétel következtében kiszáradás, az elektrolit-háztartás zavara és következményes mellkasi fájdalom, szívritmuszavar alakulhat ki. Előfordulhat lábikragörcs, vagy szívmegállás is, mert a kálium elvész a szervezetből.

Nőgyógyászati szövődmények: anorexia esetében gyakori a menstruáció elmaradása és a következményes meddőség. Bulimiánál sem ritka a szabálytalan menstruációs ciklus. Előfordulhat szülési komplikáció és magzatfejlődési rendellenesség.

Ortopédiai szövődmények: főleg az anorexiásoknál az ásványianyag- és vitaminhiány miatt gyakori a csontritkulás, és ebből adódóan csonttörések alakulhatnak ki.

Bőrgyógyászati szövődmények: a vízhiány miatt a bőr, a szájszélek szárazak, berepedezettek, fertőzésekre hajlamosabbak.

Más testi szövődményekhez is vezethetnek a táplálkozási zavarok: vérszegénység, pajzsmirigy-működési zavarok, veseelégtelenség stb.

Az anorexia súlyos esetben halálos lehet, hiszen az élettani funkciókat veszélyezteti. Egy bizonyos határon túl már csak infúzióval lehet életben tartani a beteget.

BETEGSÉG VAGY ÚRI NYAVALYA?

- A bulimia és az anorexia nagyon komoly betegségek, nem szabad félvállról venni őket! Éppoly nehéz kigyógyulni belőlük, mint az alkoholizmusból vagy más függőségből, ezért szakszerű kezelést, terápiát igényelnek, mely olykor több évig is eltart - mondja dr. Hollósy Andrea. - Szerencsés esetben a páciensek a valós problémájukkal mennek orvoshoz, ám ez nagyon ritka.

JÓ TUDNI! A betegek többnyire a táplálkozási zavarok következtében kialakult panaszok miatt keresik fel a különböző szakorvosokat, és mindvégig elhallgatják, eltitkolják alapproblémájukat. Hollósy doktornőtől megtudtuk, hogy a diagnosztizált étkezési zavart gyógyszerrel és pszichoterápiával együttesen lehet kezelni. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a behaviour (viselkedési) és a kognitív módszerek - melyek lehetnek egyéni, csoport- vagy családterápiák - a legalkalmasabbak a gyógyításra. A terápia elsődleges célja a tápláltsági állapot rendezése, normális étkezési szokások újratanulása, súlycsökkentő viselkedésformák megszüntetése és helyette egészséges, nem túlzott mértékű testedzési formák kialakítása, a testsúllyal való túlzott foglalkozás, aggódás megszüntetése. A módszerek kiválasztását a beteg állapota, a betegség kialakulásához vezető okok és a fenntartó tényezők határozzák meg.

JÓ TUDNI! Nagyon fontos, hogy aki tapasztalja magán az étkezési zavarok valamely tüneteit, forduljon orvoshoz, még akkor is, ha úgy érzi, nem beteg!

AZ ÉN TÖRTENETEM...

„Novembertől kezdve egyre étvágytalanabbnak tűnt a lányom. A lakásban ételmaradékokat találtam. Eleinte tagadta, hogy ő köpte volna ki vagy dugta volna el az ételt, de később beismerte. Otthoni ebédnél gyakorta arra hivatkozott, hogy az iskolában megkínálta valaki, és nem éhes. Egy ideig ezt elfogadtam. Aztán panaszkodni kezdett, hogy fáj a gyomra, mindig hideg volt a keze és a lába, sápadt volt. Háziorvoshoz vittem, aki alapos kivizsgálás után megállapította, hogy a gyermek anorexiás. Több kórházban kezelték már, de amint kikerült és pár kilót hízott, úgy megrémült, hogy újabb fogyókúrába kezdett: tornázott, hashajtózott stb... Az evéssel kapcsolatos problémái máig fennállnak, írja a kalóriákat, de egyre ritkábban találok ételmaradékot a szobájában, és már kevesebb alkalommal köpi ki az ételt. Ha rajtakapom, bűntudata van, megígéri, hogy többé nem fog előfordulni. Jelenleg 150 cm és 29 kg. A mélypont 27 kg volt. Bízom benne, hogy egyszer még meggyógyul ebből a rendkívül veszélyes és nehezen gyógyítható betegségből!"

„A betegségem öt éve kezdődött. Önértékelésem növelése érdekében fogyókúrázni kezdtem. Drasztikusan, életemben először eredményesen. 20 kg-ot fogytam két hónap alatt. 85-ről 65 kg lettem, 178 cm magas vagyok. A sikerélmény nem maradt el, úgy tűnt, hogy az egész világ hirtelen megszeretett. Kövér, kudarcos kislánykorom után mintha még anyám is jobban szeretett volna, bár megjegyezte: a leadott kilók visszajönnek a koplalás után. Így tovább koplaltam, bár már nem akartam fogyni, de nem mertem enni. Egyszer egy barátnőm mondta, hogy a manökenek ezt a problémájukat hányással oldják meg. Úgy tűnt, egy új világ nyílt meg előttem. Lassan eszméltem rá, hogy baj van, már nem én döntöm el, mikor hányok. Minden étkezésem fölött elvesztettem a kontrollt. Orvoshoz fordultam, aki megállapította: bulimiás vagyok. Naponta megfogadtam, nem hányok többet, sőt nem is eszem. Aztán mégis... Még egyszer, most utoljára eszem egy jót, hányok, aztán többet nem. De ha ma már egyszer hánytam, akkor a mai nap már nem számít, használjuk ki, majd holnap!... És beindult számomra az igazi pokol... Az egyetlen mód, ami segített, amikor azt mondtam magamnak, most még nem hányok, majd délután. Most még nem, majd holnap... Ez volt az egyetlen módszer, amivel hosszú hónapok próbálkozása után elértem, hogy egy hétig nem hánytam."

(Az idézett esetek Dr. Németh Attila „Pszichiátria másképpen" című könyvéből valók.)

Sziebig Tímea

2005-07-28 12:24:08

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop