Ijesztően hangzik, igaz? Pedig a bulimiában szenvedő betegeknél szinte mindennap így zajlik. A bulimia zavart étkezési szokás, hátterében pszichikai okokból betegesen növelt éhségérzet áll. Legtöbbször a 15-30 év közötti fiatal nőket érinti. A legnagyobb éhség közepette a páciensek óriási mennnyiségű, legtöbbször nagy kalóriaértékű táplálékot vesznek magukhoz, amelyet aztán a hízástól való félelmükben akaratlagosan kihánynak. Közülük soknak a pszichoterápia nyújthat segítséget, néha olyan gyógyszerekkel kiegészítve, melyek az agy megváltozott szerotonin-anyagcseréjét újra rendbe hozzák.

SZÉPSÉGIDEÁLOK ÁRNYÉKÁBAN

A bulimia legfőbb oka elsősorban társadalmunk szépségideáljában keresendő. Karcsúnál karcsúbb szépségek kápráztatnak el a tévé képernyőjén keresztül, vagy pillantanak ránk az újságok divathasábjairól. Nem csoda, hogy a fegyelmezett étkezés elsősorban a nők szemében a pozitív önértékelésért folyó küzdelem legfőbb színtere. Közben szinte előreprogramozott, hogy elvesztik önuralmukat, s bekerülnek az evési kényszer ördögi körébe. Mint ahogy a pszichikai betegségek esetében gyakorta előfordul, a betegek itt is szégyellik magukat. Olykor évtizedeken át titokban tartják betegségüket.

BULÉMIÁS TÜNETEK

A bulémiások szakadatlanul csak az evésre, s ezzel egyidejűleg a kalóriafelvétel elkerülésére gondolnak. Ebben két tényező játszik szerepet, melyek egyben az érintettek lelki szükségleteit jelentik. A roham menekülés az egyedüllét, a stressz, az elnyomottságérzés, az unalom, a belső űr, a düh és a szomorúság elől. A mohó zabálások azt az igényt elégítik ki, hogy az ember magával jót tegyen, s közben gondolatait elterelje lelki nyomorúságáról. A bulémiás betegek rendszerint csúnyának tartják magukat és kisebbségi érzésben szenvednek. Közülük az átlagosnál többen, még gyermekkorban szexuális zaklatások áldozatai lettek. Számukra lehetetlen belenyugodni abba, hogy az evés terén olykor-olykor kirúgjanak a hámból. A táplálékot újra ki kell adni! A bulimia, ellen-tétben az anorexiával (kóros lesoványodás) nem közvetlenül életveszélyes, azonban a szervezetet érintő súlyos mellékhatásokkal járhat. A szervezet ionháztartása felborul az állandó hányás és hasmenés miatt, ami szívritmuszavarhoz, sőt még szívmegálláshoz is vezethet.

VAN RÁ MEGOLDÁS?

Mint más hasonló jellegű betegségeknél, például alkoholizmus vagy rendszeres drogfogyasztás, a bulimia esetében is felvetődik a kérdés: hogyan kompenzáljuk a mértéktelen táplálékfogyasztást? Milyen életkörülmények kényszerítenek az efféle magatartásra? Mi a helyzet az emberi kapcsolatok, a hivatás, az életben betöltött szerep terén? Mennyire fogadják el önmagukat a betegek?

A viselkedésterápia - leegyszerűsítve - azon alapszik, hogy erre a betegségre általában rászokik az ember, következésképpen aktív módon újra le is szokhat róla. Egyénileg vagy csoportosan ilyenkor azt gyakoroltatják, hogy a feltálalt ételeket hogyan lehet élvezettel elfogyasztani. Mindenféle megbánás és hányás nélkül. A fontosabb technikák közé tartozik az is, hogy a többnyire már elvesztett éhség- és jóllakottságérzetet trenírozni kell. Ezenkívül meg kell szüntetni azokat a helyzeteket, amelyekben a rohamok felléphetnek, vagy ilyenkor evés nélkül kell kitartani, és más megajándékozó módszert kell kifejleszteni (például masszázs, szauna...)

Gyógyszerek is segíthetnek, legalábbis átmenetileg. Felmérések alapján az úgynevezett modern antidepresszánsok az éhségrohamok 60-70 százalékát enyhítették, vagy teljesen megszüntették.

Természetes segítség: Kitűnő feszültségoldó, hangulatjavító az orbáncfű, a kava-kava, a citromfű és levendula. Az utóbbiakkal illóolajos fürdőket, masszázst is végezhetünk. Az akupunktúra segíthet mérsékelni a kóros evési rohamokat, a kineziológia pedig megtanít oldani a stresszt. Feltétlen ügyeljünk a vitamin- és ásványianyag-pótlásra, mert ezzel is erősítjük az idegrendszert.

A túlterhelt, esetleg gyulladt gyomrot nyugtassuk, regeneráljuk a következő teakeverékkel: orbáncfű, hársfa, édesgyökér, gyömbér

ÉRDEKES

Már a gazdag rómaiak jártasak voltak abban, hogy a nagy lakmározások alkalmával élvezettel teletömték magukat, ezt követően pedig egy libatoll segítségével gondoskodtak a megkönnyebbülésről. Ezzel szemben a bulémiás emberek szenvednek a titkolózástól és úgy érzik, cselekedeteik rabjaivá váltak, az evés is lelkiismeret-furdalást, önmegvetést okoz.

A cikkben szereplő természetgyógyászati módszerek nem a tényeken alapuló orvostudomány eredményein nyugszanak és nem feltétlenül azonosak az InforMed szerkesztőségének álláspontjával.