Új tanulmány a depresszió és a szívbetegség kapcsolatáról
ORLANDO - A depressziósok a jobb kedélyűekhez képest sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek szívbetegek, jelentették ki kutatók az American Heart Association orlandói konferenciáján.
Felmérések szerint, amelyekben mintegy 3000 férfi és 5000 nő vett részt, a depressziós férfiak megbetegedésének kockázata 70 százalékkal magasabb nem depressziós kortársaiknál. A nők esetében ez enyhébb depresszió esetén csupán 12 százalék volt, de a súlyosabb formáknál elérte a 78 százalékot, tudtuk meg a columbusi Ohio State University kutatójától, Amy K. Ferketich-től.
A kutatók már régóta tudják, hogy a szívinfarktusos betegek közül a depressziósak egészségi állapota sokkal kedvezőtlenebb, mint a többieké, mondta Ferketich. Bár néhány vizsgálat már kereste arra a választ, hogy vajon nem a depresszió teszi-e fogékonyabbá az embert a szívbetegségre, de ez az első olyan tanulmány, amelyben elegendő nő vett részt ahhoz, hogy nemek szerint is vizsgálni lehessen a kérdést.
A depresszió és a szívbetegségek kapcsolata akkor is jelentős maradt, amikor az adatokat korrigálták az egyéb szívegészségügyi tényezők, tehát az életkor, a testsúly, a vérnyomás és a dohányzás szempontjából.
A vizsgálat 10 éve alatt 187 férfit és 187 nőt kellet kórházba szállítani mellkasi fájdalmak, szívműtét vagy szívinfarktus gyanúja miatt.
A konferencián ismertettek egy másik tanulmányt is, amely szerint a barátságtalan, rossz modorú fiatal felnőtteknél sokkal nagyobb a valószínűsége az erek kalciumos lerakódásainak. Az ilyen kalcium-lerakódások a hipertóniához vagy szívbetegséghez vezető érelmeszesedés legkorábbi jelei. A vizsgált 376, 18-30 éves férfi és nő között a barátságtalanabbak - őket cinikus szemlélet és stressz hatására agresszió jellemzi - felénél 2,6-szor nagyobb volt a kalciumos lerakódások rizikója a szíverekben. A legkevésbé barátságos alanyoknál ez a szám elérte a 9-et is, és a lerakódás olyan mértékű volt, ami egyértelműen az atherosclerosis előszobájának tekinthető zsíros plakkok kialakulására utal, mondta a konferencián dr. Carlos Iribarren, a kaliforniai Kaiser Permanente kutatási részlegének munkatársa.
A kapcsolat itt is megmaradt a dohányzásból, iskolázottságból, testsúlyból és vérnyomásból eredő különbségek súlyozása után is. Dr. Iribarren arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel a csoport tagjai viszonylag fiatalok voltak, más nem igen okozhatta a kalcifikálódást.
A konferencia egy harmadik előadása szerint a szívbetegséget befolyásoló pszichoszociális tényezők hatása rassztól függően változó. Közel 2600 embert vizsgáltak meg, akik közül 200-nál lépett fel szívbetegség, de csak a latin-amerikai származásúaknál volt kimutatható összefüggés a dühös alaptermészet és a szív egészsége között. Az erős, úgynevezett A típusú személyiséggel rendelkező latin-amerikaiak kockázata nem volt magasabb, miközben az északi típusoknál az A típusú személyiség nagyobb rizikót eredményezett. Ez arra utal, hogy a düh megnyilvánulása rasszonként más-más fiziológiai következményekkel jár, tették hozzá a San Antonio-i kutatók.
Összességében az északi típusúak között egy kicsivel több dühre hajlamos embert és több A típusú személyiséget találtak, jelentette ki James P. Burke, a University of Texas Health Science Center kutatója.
"Ezeket a viselkedési rizikófaktorokat talán könnyebb megszüntetni, mint kezelni a magas vérnyomást vagy a koleszterinszintet," de a fenti tanulmányok mindegyike kiemeli, hogy a pszichoszociális tényezők a hagyományos rizikófaktoroktól - dohányzás, magas vérnyomás - függetlenül hatnak, mondta dr. Russell V. Luepker, a minneapolisi University of Minnesota School of Public Health epidemiológusa.
Megjelent: Medical Tribune News Service
2002-07-31 23:42:22