A tapasztalatok szerint az ilyen csoportok hatékonysága figyelemre méltó. Sok dohányos, alkoholista, drogos le tud szokni önsegítő csoportokban, a játékszenvedélyek rabjai is meg tudnak változni, ugyanígy a szexuális szenvedélyekkel küzdők is. Mivel e csoportokba a résztvevők leginkább az önkéntesség elve alapján kerülnek, a szenvedélybetegek jobban meg tudják őrizni autonómia-érzésüket. Nem kell okvetlen betegnek érezniük magukat (ekkor ugyanis passzívak maradhatnak), és a felelősségük is nagyobb az eredményekért.

Sajnos azonban legtöbbször, legalább átmenetileg, szükség van valami kezelésre. Az elvonási tünetek ugyanis erősen jelentkeznek, a szervezetet méregteleníteni kell, a szövődmények kezelésre szorulnak. Izgalomkereső viselkedési addikciók vagy játékszenvedély eseteiben a nyugtalanság olyan erős lehet, hogy a kezelés elkerülhetetlen. Túlevés vagy kóros önsoványítás eseteiben is szükség lehet gyógyításra. Az orvosi segítség gyakran csak a legfontosabb kezelésekre terjed ki, és a pszichoterápia felé irányítják tovább a gyógyulást igénylőket.