Hirdetés

A szenvedélyek lélektana és biológiája

Mint már szó volt róla, hozzászokás és szenvedély olyan kémiai anyaghoz vagy viselkedésformához alakul ki, amely "jó" hatást gyakorol a szervezetre vagy az élményvilágra, amely valami kielégülést ad, különleges lelkiállapotot idéz elő, vagy valamilyen űrt tölt be, illetve kellemetlen érzést, nyugtalanságot old.

szenvedély, biológia |

Szenvedélyeink 1995 ;   SubRosa Kiadó | Buda, B.

De ritka az olyan eset, amikor ez a hatás egyértelmű és jól magyarázható. Minden szernek összetett a hatása, és a szervezet különböző állapotaiban másként érvényesül. Néha az ismert hatások mellékhatásaihoz alakul ki könnyen hozzászokás. Az ember hihetetlenül leleményes, hogy megtalálja a hozzászokásra alkalmas anyagokat, amelyekkel legalábbis a visszaélésszerű használat terjed el.

Nagyon sok "népi" kábítószerről tudunk. Ezek használatát azonban a kultúrák elég jól szabályozták, a modern értelemben vett hozzászokás vagy szenvedély ritkán jön létre. Európában és Ázsiában ősidők óta ismerték a mákfőzet kábító, zsongító hatását ("mákony"), de komoly hozzászokásról nem tudunk, csak Kelet-Ázsiában jelentek meg az ópiumevők és ópiumszívók. Az ópiumbarlangok sajátos légköréről és az ópiumhoz hozzászokottak élményeiről plasztikus képet fest a múlt század elejéről Thomas De Quincey könyve, az Egy angol ópiumevő vallomásai. A kínai és általában a kelet-ázsiai ópiumtermelésnek és helyi ópiumkulturának egyébként nagy szerepe van a hatvanas évektől kezdve Nyugaton meginduló droghullámban. Hollandiában például kínai közvetítéssel terjedt el ekkor az ópium, majd a heroin.

Az ópium és a heroin eleinte tiszta tudatot, boldogságérzést, lebegő állapotot, különleges belső békét okoz, enyhe felhangoltsággal, passzivitással.. Ám amikor kezd kiürülni a szervezetből, megjelennek a hiánytünetek. A tolerancia fokozódása és az adagnövelés folytán különféle mellékhatások is jelentkeznek (székrekedés, izzadás, étvágytalanság, libidócsökkenés stb.). Aki nagyobb adag morfinszármazékot fogyaszt, semmilyen fájdalmat nem érez, frissnek érzi magát, nyugodtnak, elégedettnek, felszabadultnak. Sokak számára ez a hatás a fontos. Mások a kellemes kábulatot, a sajátos "feldobottságot" érzékelik.

A társas környezet szerepe. Sok függ a társas környezettől is. Vannak drogfogyasztó kis csoportok, amelyek egyes speciális hatásformákat kultiválnak. Az emberi környezettől függően van, aki átadja magát a szer élvezetének, van viszont, aki a drog hatása alatt különböző tevékenységekbe bonyolódik. Sokszor éppen az a szer használatának értelme, hogy megkönnyít bizonyos cselekvést. Máskor épp az a vonzó, hogy a szer felment mindenféle aktivitási kötelezettség alól.

A kémiai szerek ritkán adagolhatók pontosan, a piacon különféle keverékekben érhetők el. Gyakran maguk a közvetítők, a kereskedők vegyítik őket idegen anyagokkal (legtöbbször közönséges cukorral, vagy olyan közömbös anyaggal, amilyet például a gyógyszerek tablettázásához is használnak). A kialakult hatásban gyakran nehéz elkülöníteni az ún. placebohatást, vagyis a szerhasználó várakozásai és önbecsapásai miatt előálló belső változásokat a különböző kémiai keverékek és koncentrációk hatásairól.

A tapasztalt kábítószer-használó általában komoly ,anyagismeretre" tesz szert. Egy idő után már nehéz becsapni, ám sokszor kénytelen elfogadni a rossz "árut" is, ha nincs más, és ha a belső igény - többnyire az elvonási tünet - sürget.

Még szakembereknek is nagyon nehéz elkülöníteniük, mi a kémiai szer tiszta hatása, és mennyit számít az örömérzetben, felszabadultsági reakcióban az elvonási tünetek enyhítése vagy megszüntetése.

A "boldogságmolekula".

A nagy hozzászokási potenciállal rendelkező kémiai szerek esetében a hatást egyértelmű neurobiológiai mechanizmusok biztosítják. A morfiumszármazékok esetében az, hogy kémiai szerkezetükben hasonlítanak ahhoz az agyi hírvivő-molekulához, amely belső jutalmazási funkciókat tölt be, elégedettséget, jó közérzetet okoz ("boldogságmolekula", endorfin-endogén morfinszármazék). Ennek a molekulának meghatározott idegsejteken, sőt testi sejteken is olyan kémiai fogadóállomásai (receptorai) vannak, amelyekhez a morfinszármazékok kötődni tudnak. E kábítószerek bevétele tehát mintegy "meg nem érdemelt" jutalomtömeggel árasztja el a szervezetet Természetes, hogy ez lefékezi azokat az erőfeszítéseket, amelyek révén a személyiség eladdig igyekezett megszerezni magának belső jutalmait, örömeit.

A belső jutalmazó rendszerbe való beavatkozás miatt morfinszármazékok ismételt, a saját kezdeményezésre történő használata (merthogy e szerek orvosságok is lehetnek, és megvan a megfelelő orvosi javallatuk), már visszaélésnek minősül, hiszen nagyon hamar kialakul a hozzászokás, és akkor a viselkedés belső vezérlése "rövidzárlatossá" válik, minden leegyszerűsödik, a szer lassanként mindent pótol. A viselkedés a szer megszerzésére és bevételére szűkül be, mert ezzel nyomban bekövetkezik a "boldogság", a nagy nyugalom, annak illúziója, hogy minden nagyszerű.

Lelki öröm - hibás jutalmazási rendszer. Ez a "rövidzárlatos" mechanizmus minden szenvedély esetében érvényes, a viselkedési függőségek vagy addikciók esetében is. Az így elérhető öröm, bármiből ered is, olyan hibás jutalmazási rendszert alakít ki, amely mindent háttérbe szorít, minden korábbi értéket elhalványít.

Kisebb mértékben így van ez a dohányzással is. Az igazi dohányos nyugtalan, feszült, szorongó, amíg rá nem gyújthat, majd az első elszívott cigaretták élvezete megnyugtatja, feldobja. A rágyújtás és az első füstadagok leszívása utáni sóvár öröm és az arcon látható nagy kielégülés önmagában is fontos minta a környezet számára. A gyerekben például gyakran ez okoz vágyat, hogy ők is megismerjék ezt a "jót". Az alkoholfüggők is éreznek ilyen "csúcspontot", amikor az élvezet szinte látható az emberen. Később a legtöbben csak "rátöltenek". Az átélt szükséglet, a szer keresése, a mohó, minden figyelmet elfoglaló fogyasztás, a megkönnyebbülés és relaxáció már a létrejött hozzászokás jele.

A szerekhez kialakult kötődés eseteiben később a viszonyok összezavarodnak. Az elvonási tünetek és a mellékhatások megváltoztatják a képet. Vannak fázisok, amikor már a szer nem esik jól, mégis fogyasztani kell, mert a hiánytünetek erre kényszerítenek. A krónikus alkoholistának már nincs kedvenc itala. A hozzászokás "napfényes időszakaiban" még rendszerint jellegzetes ivási szokások vannak, egy vagy két italfajta adja a fogyasztás zömét. A későbbi szakaszokban már mindegy, mit iszik valaki, csak alkohol legyen ("csak ártson", ahogy a népnyelv mondja).

A viselkedési szenvedélyekben is megvan a sóvárgás, az erős kielégülési motiváció, élvezet és megnyugvás a cselekvési láncolatban. A játékszenvedély rabja huzamosan foglalkozik azzal, hogyan juthatna el a játékhoz, néha fondorlatosan bújik ki kötelezettségei alól. Szerez pénzt, majd nagy izgalommal készül a játékhoz, ahol azután élénk, felszabadult, vidám.

Nemegyszer szinte eufóriás, vagy mániásan felhangolt viselkedést figyelhetünk meg. A játék közben már semmi sem érdekli a szenvedélyes játékost. Ha beszél, izgalmát, feszültségét adja ki, a többi játékost buzdítja, teátrálisan bosszankodik, gesztikulál, kiabál. A lóversenyen és más fogadójátékok során mindennapos az ordítozás, a "nagy jelenet" - ez a játék egyik kielégülése.

Lényegében a sportesemények "fogyasztását" is ilyen mechanizmusok motiválják. Labdarúgó-mérkőzések és -versenyek látogatása is ezért lehet egyfajta hozzászokás, és jelentkezik néha szinte szenvedélyszerűen, mert a "fogadás" ott is lezajlik, "tét" ott is van, és a "drukkolás" ugyanazt a sajátos izgalmat váltja ki, mint amit a kártyaasztalnál, a játékautomatánál vagy a lóversenyen élhet át az ember. Egy-egy "menet" zajlik le, valamilyen eredményre számít az ember, arra "tesz", ha mást nem, érzelmi energiát. A játék folyamán a várakozás feszültsége eljut egy bizonyos csúcsig, majd hirtelen oldódik.

Az oldódás akkor is kellemes, ha valaki csalódik, ha veszít, mert egy már-már kellemetlen idegállapot szűnik meg. A játék izgalmának csúcspontján ugyanis a vegetatív idegrendszer "csúcsterhelésen" van, a szív erőteljesen ver, az erek kitágulnak, az izmok összehúzódnak, a figyelem már csak a játékra korlátozódik. A nyereség nagy öröm, kielégülés, de a veszteség után ott a vigasz: kezdődik az új játék, új lovak állnak a rajthoz, újra lehet keverni a kártyát, az automatába csak új érmét kell dobni, és kezdődik minden elölről. A hozzászokás szempontjából azok a játékok veszélyesek, amelyek hamar lezajlanak és sűrűn ismételhetők, tehát az izgalmat és az oldódást nagyon intenzív formában kapja a személyiség.

Az öröm és izgalom mértéke. Az intenzitás az élmény, a hatás szempontjából nagyon fontos tényező a hozzászokásban és a szenvedélyszerű kötődésben. Minél nagyobb az izgalom, minél erősebb a kémiai hatás, annál fontosabb a dolog a személyiség számára, annál jelentősebb helyet foglal el az élményvilágában.

A hozzászokás révén azonban az intenzitás idővel törvényszerűen csökken: vagy az említett tolerancia miatt, vagy pedig a megszokás, a megismerés általános mechanizmusán át. Ezért van, hogy mindig egyre nagyobb adagra van szükség a kémiai anyagokból, vagy mindig nagyobb tételekre a játékban, veszélyesebb helyzetekre az olyan szenvedélyekben, amelyekben a lelepleződéstől való félelem vagy a sikerért való izgulás a lényeges.

Az intenzitás a kémiai anyagok esetében a használati mód függvénye is. A szájon át (orálisan) történő fogyasztás esetén a felszívódás általában lassú, a lebomlás is elvesz a hatásból. Ilyenkor vagy a nagy mennyiségű, illetve a sűrűn ismételt fogyasztás növeli az intenzitást (az iszákosok egy része addig iszik, amíg "ki nem üti" magát), vagy a valamilyen más szerrel történő vegyítés. Nyugtatókat gyakran azért szednek alkoholfogyasztás mellett, hogy hamar kialakuljon a lerészegedés, és nagyon intenzív legyen az alkoholhatás.

Az orr nyálkahártyájáról és a tüdőből gyors a felszívódás, ezért sok kábítószert belélegeznek (a kokaint, a morfint, és a heroint). Leggyorsabban az injekciós alkalmazás hat, különösen, ha az injekciót vénába adják. Ezt különösen a heroinnal csinálják.

Az intenzitás keresése nyilvánul meg abban is, hogy a kémiai anyagot hozzászokásosan használók, amit csak lehet, oldatként,

A szenvedélyek lélektani hatótényezőit ugyan 1 lehet különíteni egymástól, de tudni kell, hogy többnyire sók tényező hat egyszerre egy-egy kémiai szer használata vagy egy-egy l függő viselkedésforma kapcsán, sőt ezek még egy emberben is különböző mértékben, "összetételben" érvényesülhetnek.

A főbb hatáselemek a következők:

  • Boldogságérzés- a morfin és a heroin fő hatása.
  • Szorongásoldás - az alkohol, a kokain, a marihuána, a hasis, a nikotin hatása.

Az alkoholról a pszichoanalitikus felfogás azt tartja, hogy az a "felettes én", vagyis az emberben rejlő belső "morális hatóság" oldószere, és így főleg azt a fajta szorongást oldja, amely a belső követelményekből, a lelkiismeret szavából, a teljesítmény miatti aggódásból ered. Ezért is szokták az alkoholt használni a lámpaláz, a vizsgadrukk, a versenyláz oldására ("célzóvíz").

De az alkohol szorongást oldhat szorongást keltő más lelki mechanizmusok befolyásolása révén. Például az alkohol oldja a társas visszacsatolásokból, visszajelzésekből származó szorongást, azáltal, hogy csökkenti az érzékenységet a visszajelzések iránt. Minden ember figyeli a többiek helyeslését, elfogadását, kritikáját, finom, apró jelzésekre is reagál. Sok embert ez tesz gátolttá, feszültté, s az alkohol már kis mennyiségben is csökkenti ezt a fajta feszültséget.

A nikotin a koncentrálóképesség javítása, a szellemi műveletek gyorsítása révén old szorongást. A dohányzó ember a rágyújtás után biztosabb önmagában, nem tart annyira a sikertelenségtől. A dohányzás szorongásoldó hatásában ismert mechanizmus, hogy a rágyújtással és a cigaretta (vagy különösen a pipa) szívásával kapcsolatos mozgások megkönnyítik a társas helyzeteket, a tárgyalásokat. Ez a leszokás után tűnik fel különösen a dohányosok körében. Sokáig nem tudnak mit kezdeni magukkal, nem tudják, hova tegyék a kezüket a társas együttlétekben.

A legtöbb olyan kémiai anyag hatás, amely a tudatot erősen befolyásolja, a szorongást is oldja, a figyelem elterelése; felszabadítása révén.

Gátlásoldás.

Itt a már említett, a társas visszajelzésekkel kapcsolatos érzékenység csökkentése a lényeg. A személyiség már nem törődik azzal, hogyan ítéli meg viselkedését a környezet, lazább, könnyedebb és gyakran ténylegesen sikeresebb is lesz. A leggyakoribb társas feladat az ember életében a kommunikáció, a beszélgetés, a kapcsolatkötés. Ennek során minden ember kedvező képet szeretne kelteni önmagáról, azt akarja, hogy elfogadják, értékeljék. Ezért különösen figyel rá, hogyan viselkedik. A kémiai szerek gyakran elsősorban a másik emberre gyakorolt benyomást szabályozni igyekvő belső viselkedési kontroll oldásával teremtik meg a hozzászokás, a szükséglet, majd pedig a függőség alapját.

Ilyen módon tesz például "beszédessé" az alkohol. Ezt figyelhetjük meg a kocsmákban, amelyeknek egészen jellegzetes "alaprajza" van: mindenki beszél, de igazán senki sem figyel a másikra. Valószínű, hogy az alkohol az ilyenfajta gátlásoldás révén vált már az emberiség ősi korszakaiban a különböző rítusok, szertartások, ünnepi alkalmak részévé. Ilyen okokból használják a népi kultúrák is a révületkeltő anyagokat, Mexikóban, Dél-Amerikában, Afrikában a különböző gombák kivonatait, vagy az Arábiai-félszigeten és környékén a khat-cserje leveleit, amelyeket a társas érintkezések során - főleg a férfiak - rágcsálnak.

A szerves oldószereknek, például a ragasztóanyagok oldószerének (amit a ,szipuzáshoz" használnak) is ilyen hatása van. Ez főként a fiatalok körében kedvelt "drog". Nem véletlenül, hiszen a fejlődő én számára serdülőkorban válik nagyon fontossá, hogy a másik ember fogadja el, figyeljen rá, szeresse, és ebben a korban a legerősebbek a kommunikációs gátlások. Emiatt van, hogy főleg társas helyzetben használják ezeket a szereket.

Kisebb mértékben e mechanizmus révén is hat a cannabis (a marihuána és a hasis hatóanyaga), az LSD, emiatt használják kábítószerként az amilnitritet. Ezt nevezik angol szlengben "popper"-nek. A "popper kapható" kiírást gyakran láthatjuk például holland nagyvárosok kávézóiban, bárjaiban.A kokainnak is gátlásoldó hatása van, emiatt gyakori a kokain társas használata.

A kommunikatív gátlásoldás fontos tényező a szexuális gátlások oldásában. Sok fiatal azért szokik rá bizonyos szerekre, mert ezek segítségével könnyebben közeledik a szexuális partnerhez, a gátlásoldás révén növekszik a szexuális teljesítőképesség, könnyebb az ellazulás. Némileg így is hat az alkohol, erősebben a kokain, sok emberben erőteljesen gátlásoldó az amil-nitrit stb. Az erős kábítószerek már nem gyakorolnak ilyenfajta hatást, a boldogságérzés, az eufória ugyanis mintegy feleslegessé teszi a szexuális kielégülés iránti vágyat. Jellegzetesen így hatnak az ópiumszármazékok, és kiváltképpen a heroin.

Örömérzet

Ezt tiszta formában a morfin és származékai nyújtják, de kisebb mértékben így hat a kokain is.

Révület, hallucinációk, a tudat kitágulása.

Sajátos hatás, még nem ismerjük pontosan. Valószínű, hogy ez a belső "utazás" a tudat sajátos átalakulása, az érzékelés kiélesedése, az ingerek újszerű felfogása, a különös képek, fényhatások, történetek vizionálása nagyon kellemes az ember számára, és utána általában hamar megjelenik a vágy az ismételt "útra kelésre".

Sok szakember szerint az újfajta élménymódok, a megszokott környezeti hatások új érzelmi és hangulati megélése bizonyos mértékig fejlesztő hatású is lehet - sőt éppenséggel "tudattágító" drogoknak nevezik az ilyen hatást kiváltó kábítószereket. Mások, mint például Timothy Leary vagy a cseh származású Stanislav Grof egyenesen az "ifjúsági szubkultúra" pozitív eszközének tekintik a drogokat, és a használat felszabadítását ajánlják. (Leary a drogok kultuszának terjesztése miatt Amerikában börtönbe is került.)

Élénkítés.

A nyugati civilizációk teljesítményorientált légkörében a fáradtság, álmosság, gyengeség nemkívánatos jelenségeknek számítanak, a "gyorsító drogok" éppen ezért tudnak hozzászokást, szenvedélyt kiváltani. Főleg az amfetamin és származékai ilyenek, de ilyen sok fogyasztószer, anyagcsere-gyorsító, éberséget fokozó anyag is.

Klasszikus élénkítőszer a koffein. A kávéhoz és a teához "kórosan" is hozzá lehet szokni, különösen, ha más kémiai anyagokkal párosítják ezeket. Az alkoholfogyasztásnak is van egy fázisa, amelyben az élénkség, a teherbírás, a belső késztetettség fokozódik. A társas ivásnak, vagy a munkakezdéskor, illetve, az esti programok, feladatok előtti ivásnak éppen ez a funkciója. E fázisnak azonban nagy szerepe van a hozzászokásban.

A fáradtságot oldja a kokacserje rágása is. Dél-Amerikában ilyen célú használata terjedt el a népi kultúrákban. Ennek nyomán figyeltek fel a kokainra, mint kémiai anyagra a múlt század második felében, majd sajátos érzéstelenítő és nyugtató hatása miatt kezdték gyártani. A kokainoldat egyébként - mint szemészeti érzéstelenítőszer - forradalmasította a szemsebészetet. A khat rágása is a oldja a fáradtságot, élénkít.

Az "igazi" élénkítő drog azonban az amfetamin, ezt Európában leginkább az Aktedron nevű gyógyszer révén ismerik. Az amfetaminszármazékokat tartalmazó fogyasztószereket (Gracidin, Pondex, Dezopimon stb.) és a neuraszténiára vagy a szervi eredetű legyengülésre adott ilyen kémiai alapú élénkítőszereket (Centedrin) sorra ki kellett vonni a forgalomból, olyan sok hozzászokás és függőség alakult ki velük kapcsolatosan, nagyon sok szövődménnyel együtt.

Számos ,designer" drogkeverék is elsősorban élénkítően hat. jellegzetes például az ún. ,Speedball" ("gyorsító golyó" vagy "labda"), a kokain és heroin keveréke, amelyet ha vénán át juttatnak a szervezetbe, nagyon gyorsan élénkséget vált ki, hosszú ideig könnyűvé és éberré teszi a fogyasztót. Van élénkítő hatása a nikotinnak is.

Izgalom.

Itt a veszélykeresés, veszély-átélés, különleges célok elérése, majd az utána bekövetkező jótékony "kioldódás", kielégülés, katarzis a cél. Ez főleg viselkedési függőségekben figyelhető meg. Számos szakember szerint a modern társadalomban az izgalom keresése alapvető szükséglet, bizonyos személyiségtípusokra ez a jellemző, de már függőségként jelenik meg bizonyos sportágakban vagy szórakozási formákban (magas hegyek megmászása, motorsportok, ejtőernyőzés stb.) Ilyenek a szerencsejátékok is.

Bizonyos viselkedésformák másodlagosan válnak szenvedéIlyé, ha a veszélykeresés "játszmája" kötődikhozzájuk. Ilyen például a kleptománia is, amikor a személyiség már nem tud lemondani a lopás izgalmáról. Sokszor leírták, hogy a kémek, az intellektuális bűnözők, a kommandósok, a kaszkadőrök és sok más, veszélyes foglalkozási ágat űzők között is sokan vannak, akik a kóros izgalomkeresésben találják a fő élvezetüket. Ilyenkor a kockázat, a veszély tétje a hajtóerő.

Ösztönkielégülés.

Ebben az esetben főleg bizonyos biológiai szükségletek és az ezek kielégítésével járó örömeffektusok válhatnak hozzászokás tárgyává, s vezethetnek már valamilyen okból veszélyes, ártalmas következményekhez. Így lehet például hozzászokni az evéshez. A bulimiás ember a jóllakás, a finom ízek élményéért eszik, ezzel egyidejűleg oldja az ösztönszerű belső feszültséget (például az éhség mardosó, kellemetlen érzését) is. Kielégít tehát egy alapvető, biológiai gyökerű késztetést. A falánkság önmagában is lehet szenvedély, de rendszerint más tényezők is társulnak hozzá. A túlevés vagy a nagy mennyiségű folyadékfelvétel például vegetatív izgalmat is okoz. Igen gyakori, hogy a "farkaséhség", a bulimia, az ún. anorexia nervosával társul. Ennek során - éppen a testsúly és a testkép védelme érdekében - a (többnyire fiatal felnőtt) beteg nem eszik, hánytatja magát vagy hashajtókat szed, és kórosan lefogy. Egy bizonyos pont után aztán már veszélyesen lecsökken a táplálékfelvétele képesség, a leromlott szervezetet bármilyen enyhe fertőzés súlyosan károsíthatja. Előfordul, hogy a leromlás feltartóztathatatlanul halad tovább, és a szövődményekbe akár bele is lehet halni. Az anorexiás beteg (itt már nyugodtan lehet betegségről beszélni) általában a falánksága és alkalmi bulimiás periódusai miatt próbál fogyni, és nagyon gyakran a tüneti javulás után falánkká is válik.

Ösztönkielégülés van a különféle szexuális függőségekben is. A szexualitás, különösen férfiak esetében, nagy erejű belső feszültségforrás és kielégülési lehetőség. Ha a szexuális viselkedés valamilyen fajtájához nagy izgalom társul - különösen a serdülő vagy a fiatal felnőtt korban -, az adott viselkedésmód rögződhet, hozzászokás alakulhat ki; és mint fő kielégülési módhoz, később a személyiség már ragaszkodik hozzá. Az állatviselkedéstan, az etológia elmélete szerint ún. bevésődés jöhet létre.

Az ösztönkielégülés rendszerint a veszélykeresés izgalmával is társul_ Ilyen módon jön létre a voyeurizmus, a leskelődési hajlam, az exhibicionizmus, a mutogatás, de tulajdonképpen így alakulnak ki azok a különleges szexuális késztetések is, amelyeket a szadizmus és a mazochizmus fogalmával fejezünk ki.

Vannak kényszeres "erőszakolók", akik mintegy hozzászoktak a szexuális kielégülés erőszakos megszerzéséhez. Függőségről akkor beszélünk, ha másfajta, így a normálisnak elfogadott szexuális kielégülés már nem érdekes, vagy egyenesen lehetetlen az illető számára, például azért, mert nem jön létre a kellő ingerülete állapot, férfiaknál a merevedés; és ha főleg ez a kielégülési mód jellemzi a személy nemi életét.

Gyakran van szenvedélyszerű elem a homoszexualitásban vagy az önkielégítésben is. Ez utóbbinál a tiltás tudata, az előbbi esetben a veszélytudat, a kóros izgalomkeresés (a partnerek váltogatása, a személytelen, sokféle veszéllyel, ártalommal fenyegető alkalmi partnerkapcsolat) sokban hozzájárul a szenvedélyszerű végkimenetelhez.

Utóhatások.

Nagyon sok szenvedélyformában fontos tényező a kémiai szerhasználat vagy a visszaélés jellegű viselkedés utáni nyugalom, lecsendesülés. a jó közérzet.

Fontos tényező lehet a szerhasználat utáni álmosság, érdektelenség, különösen .akkor, ha a személyiség számára éppen a külvilági hatások kikapcsolása, árnyékolása a fontos.

Nem specifikus hatások.

Ide azok a hatások tartoznak, amelyek csak másodlagosan vagy harmadlagosan kapcsolódnak magához a szenvedélyt kiváltó kémiai szerhez vagy viselkedésformához. Ilyen lehet egy közös élmény, a csoporthoz vagy közösséghez való tartozás. Sokan nem "belülről" igénylek az adott szert vagy viselkedési formát, hanem a csoport nyomására használják. Ez gyakran előfordul a szenvedély szocializációs előfázisaiban, ám később ebből is lehet valódi hozzászokás.

Néha a személyiség belső önépítkezéséhez van szükség mintára. A gyerek vagy serdülő például a felnőtt szerepeket keresve gyújt rá, esetleg a divatos életforma igenlését éli át a finom cigaretták fogyasztásában. Minden változatból kialakulhat hozzászokás, szenvedély.

szenvedély, biológia

2003-01-27 17:53:18

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop