Hirdetés

Csoki-sztori

Csokoládé. Kevés étel van, ami több érzelmet vált ki, mint ez a csemege. Világszerte számos kultúra fogalmazza meg, hogy fogyasztása hűséget, egészséget, erőt, vagy éppen szerelmi vágyat ad. Régen csak a nemesség kiváltsága volt, mára már mindenki számára hozzáférhető gyógyszer. Hogyan szól a története?

csokoládé, afrodiziákum |

InforMed Hírek9   InforMed

Kétezer évvel ezelőtt fedezték fel, hogy a kakaófa gubója olyan magvakat tartalmaz, amiből csokoládé állítható elő. A dél-amerikai esőerdőkben termő kakaót tudásunk szerint először a Maja Birodalom lakói fogyasztották (Kr. u. 250-900 között). A porrá tört magvakat fűszerrel keverve készítették azt a csípős italt, aminek gyógyhatást tulajdonítottak.

A maják szerint a kakaógubó az élet és a termékenység jelképe volt. A gubó gyakran megjelent vallási ceremóniák során és esküvők alkalmával, ilyenkor az istenek eledeleként emlegették. A mexikói aztékok szerint a kakaófa gyümölcsének elfogyasztása bölcsességet és erőt ad, a termés tápláló és szerelmi vágyat fokozó hatással rendelkezik. Montezuma azték uralkodó naponta fogyasztott folyékony csokoládét, hogy növelje libidóját.

Európai először 1519-ben kóstolt csokoládét, amikor Montezuma megkínálta a spanyol Cortést és seregét a csípős itallal. A spanyol hódítók hazahozták a kakaóbabot, és cukorral és fűszerekkel keverték. A hóbortos ital elterjedt egész Európában, de évszázadokon át az elit itala maradt.

A francia királyi udvarban például híres volt a csokoládé a szerelmi vágyat fokozó hatásáról. A bódító anyag hatására sorra születtek az erotikus művészeti és irodalmi alkotások. Casanova, a hírhedt nőcsábító rendszeresen fogyasztott csokoládét a romantikus alkalmak előtt. A romantika tudománya a csokoládét a mai napig afrodiziákumként tartja számon.

Az első géppel előállított csokoládét 1780-ban, Barcelonában gyártották, ezzel megteremtve a tömeggyártás feltételeit. Később a technikai fejlődés lehetővé tette a sima, krémes, szilárd csokoládé termelését, amit enni is lehet – eddig ugyanis csak folyékony formában fogyasztották. Az első szilárd csokoládét az 1800-as évek elején Nagy-Britanniában állították elő. A tejcsokoládé 1875-ben, Svájcban jelent meg a kereskedelemben.

Egyre nőtt a csokoládé népszerűsége, jellemző, hogy például a második világháború alatt az USA kormánya kakaóbabot szállított az állomásozó egységekhez. Az amerikai katonák a mai napig kapnak csokoládét az ellátmány részeként, sőt a csemege még az űrbe is kijutott, az amerikai űrhajósokkal.

Valóban vágyfokozó? Nem igazán, bár a csokoládé történelem során végig így tartotta a köztudat. A csokoládéban kis mennyiségben egy feniletilamin (PEA) nevű vegyület található, ez az úgynevezett „szerelmi szer”, és ehhez társítanak fizikai energiát, hangulatot és figyelmet befolyásoló hatást is. Érzelmi eufória alatt kis mennyiségben PEA szabadul fel, ez a vérnyomás növekedéséhez és a szívverés gyorsulásához vezet. Nincs azonban arra utaló adat, hogy a táplálékkal bevitt PEA növeli az agyban található PEA mennyiségét – bár ennek az ellenkezőjére számtalan csokiimádó esküszik.

A csokoládé megtalálja helyét a gyógyításban is: a keserű csokoládé (szemben a tej- és fehér csokival) olyan, a teában, vörösborban, gyümölcsökben és zöldségekben is jelen lévőkhöz hasonló flavonoidokat tartalmaz, ami serkenti a vér áramlását az erekben, és a sejtek inzulinérzékenységének fokozásával csökkenti a cukorbetegség kockázatát. Vigyázzunk azonban: egy tábla csokiban rengeteg cukor és telített zsír van, ami könnyen hízáshoz vezethet! Az egészséges életmód csak kis adag csokoládé fogyasztását indokolja.

, kép: sxc.hu
csokoládé, afrodiziákum

2011-04-14 12:12:08

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop