Az aztékok és mescalerók vallási szertartásainak évezredek óta kelléke, mielőtt templomukban bemutatták volna az áldozatot, szelleműzést végeztek, s csak ezután fogyasztottak a növényből. 1886-ban Luis Lewin német gyógyszerész határozta meg az alkaloidot, majd 10 évvel később Hefter izolálta tiszta formában.

A meszkalin által okozott tünetek gyakorlatilag azonosak az LSD által produkálttal, de enyhébbek. Vannak azonban csak a meszkalinra jellemző hatások: csukott és nyitott szemmel egyaránt tapasztalható, rendkívül színes és bonyolult, azték vagy indián jellegű, arra emlékeztető vizuális hallucinációk, vallásos-misztikus élmények, valamint kaleidoszkópszerű, erőteljesen színes hallucinációk.

Aldous Huxley, aki a meszkalinnal folytatott önkísérleteiről "Az érzékelés kapui" című könyvében számol be, szintén a színek megdöbbentő mértékű felerősödéséről, hallatlanul színes víziókról számol be.

William Burroughs, a "Meztelen ebéd" szerzője pedig meszkalin-intoxikációja során mindent peyot kaktusznak látott.

Hatás: 500 mg meszkalin hatása 2-3 óra alatt fejlődik ki és körülbelül 4-12 óra hosszan tart. 1000 mg ugyan még nem halálos dózis, de a mérgezés tipikus tünetei megfigyelhetők. Pszichikai függőség alakul ki.

1919 óta lehetséges laboratóriumi előállítása. A feketepiacon meszkalinként árult készítmények általában LSD-t vagy PCP-t fednek, ennek oka pedig az, hogy a meszkalin szintetizálása költséges, hosszadalmas, és laboratóriumot, komoly tudást követel. A meszkalint 1971-ben felvették a kábítószerlistára.

STP - derű, nyugalom, béke

Az STP a nevét egy üzemanyag és motorolaj-adalék (Scienfically Treated Petroleum) után kapta. A sevité-tranquillite-paix rövidítésből származik, ami derűt, nyugalmat, békét jelent.

Egy francia labor titkos terméke, 1963-ban szintetizálták, mint meszkalinszármazék került korlátozás alá.

A másik elnevezése DOM, illetve 2,5-dimetoxi-4-metil-amfetamin. Mint minden drog, tabletta formájában terjed, 1967-ben került közkézre.

Hatása: a meszkalinnál 80-szor erősebb hallucinogén. Kis mennyiség (8 mg) emelkedett hangulatot és látászavarokat okoz, 10-30 mg pedig 3-4 napig tartó tüneteket idéz elő. A metiléndioxi-szubsztitúciója az anyavegyület, az amfetamin pszichostimuláns hatását pszichedélikusra változtatja.

Hangulatváltozás és fokozott befelé fordulás jellemzi az embereket. Elterjedését kiszámíthatatlansága gátolja.

Egyéb hallucinogének

A hallucinogén drogok lehetnek szintetikusak és természetesek. A szintetikus hallucinogén drogok közé tartozik az LSD, a DMT (dimetil-triptamin), DET (dietil-triptamin), a PCP, számos amfetaminszármazék (pl. a DOM), a felsorolás nem teljes, mivel számos más drog létezik még, mely kisebb-nagyobb mértékben hallucinogén hatással is bír.

A természetes hallucinogén drogok közé sorolható a peyotl kaktusz, a Psylocibe gombafajok, egy Dél-Amerikában honos növény, a yage vagy ayahuasca (Banisteria capii), egy sor dél-amerikai virágos növény, számos indián törzs, ún. "szippantóporai".

Hallucinogén növények vannak még Afrikában is, pl. az Iboga-fajok. Az állatvilágban is vannak hallucinogén vegyületek: a varangyosbéka-fajták bőrváladéka pl. bufotenint tartalmaz, ami szintén hallucinogén vegyület. A hetvenes években tömegesen vándoroltak a fiatalok Texas, Kalifornia olyan területeire, ahol efféle varangyok éltek.

A sámánszertartásokhoz az életveszélyes mérgezést okozó légyölő galóca főzetét használták, a sámánok ezek segítségével léptek kapcsolatba a szellemvilággal, innen ered a "bolondgomba" vagy "varázsgomba" elnevezés is. Szintén hallucinációkat okoz az ázsiai és európai területeken elterjedt csattanó maszlag, melyet boszorkánykenőcsök készítésére használtak fel.