A bélrendszer féregszerű mozgását, a bélfal összehúzódását ellazulását automatikus módon működő idegsejtek, idegdúcok és rostok szabályozzák. A mechanizmus célja, hogy a tápanyagokat is tartalmazó emésztőnedvekkel keveredett béltartalmat a bélműködés továbbítsa. Ennek során az értékesíthető, átalakított és hasznosítható anyagok a bélbolyhok bonyolult működésével felszívódnak, a salakanyag pedig tovább passzálódik.

A béltartalom székletté formálása a vastagbélben történik, majd annak eltávolítása a végbélműködés utolsó fázisa lesz. Normális körülmények között szakaszos, periodikus, tudatos ingert kiváltó jelzés vezeti be a székletürítés folyamatát. A tudatos kontroll az idegrendszer, illetve az agyi reflex-funkciók fejlődésével alakul ki. Egészséges viszonyok mellett a székürítés naponta egy alkalommal következik be a csecsemőkor után, de két-három naponként jelentkező széklet sem mondható biztosan kórosnak. A reflexműködés kialakításával elérhető, hogy a nap azonos időpontjában következzen be a székelés. A béltartalom salakanyagának mennyisége, milyensége és az ürítés gyakorisága több tényezőtől függ.

Ilyenek:

• A táplálék összetétele, emészthetősége, folyadéktartalma határozza meg a normális vagy kóros székürítés mivoltát.
• Gyulladást okozó bélbetegségek hasmenést okoznak.
• Székrekedéshez vezetnek egyes pszichés zavarok, veleszületett organikus bélbeidegzési hibák, és szerzett bél, illetve végbél körüli betegségek.
• Táplálkozással, táplálékkal kapcsolatos zavarok okai:

Sajnos, manapság egyre gyakrabban fordul elő, hogy a gyermekek éheznek, és a kényszerű szomjazás is a széklet besűrűsödését, székrekedést okoz. A bélműködést jelentősen csökkentik egyes táplálékféleségek, például kakaó, csokoládé, banán, füge, mákos ételek. A szorulás mellett hasi görcsök, puffadás, rossz közérzet lehet jellemzője a bélműködés zavarának. Ilyenkor a széklet tömegesebb, keményebb, amely az ürítés során fájdalmat okozhat. A fájdalomtól való félelem a széklet visszatartását váltja ki. Fokozódhat a funkciózavar, ha a felhalmozódott bélsárrögök föltágítják a vastagbeleket. A pangó széklet erjedésnek indul, ezért híg, túlfolyásos "hasmenéses" bűzös ürülés észlelhető, a fehérnemű gyakran szennyezett lesz.

A bél nyálkahártyájának gyulladását kiváltó bakteriális kórokozók (bélfertőzések) vérhas, kolera, szalmonella, romló vagy romlott ételekben lévő baktériumok, vagy azok mérgező anyagai súlyos hasmenést okoznak, ezért jelentős folyadékveszteség következik be, és a szervezet kiszárad. Hasmenések során a 34 éves korú gyermekeknél a lazább nyálkahártya miatt előfordulhat a nyálkahártya előesés, amely riasztó képet mutat.

A székrekedést okozhatják például a túl korai és szigorú tisztaságra szoktatás, ilyenkor az ürítés akaratlagos vagy tudató módon gátolt. A dackorszakban is előfordulhat hasonló jelenség, ezzel kapcsolatban lehet még az a tény, hogy a fiatalabb testvérrel való foglalkozás féltékenységet vált ki és szorulást eredményez. Székrekedést okoznak különféle organikus kórképek. Ilyenek a bélmozgásért felelős beidegződési rendszer betegségei, például az idegsejtek fejletlensége vagy hiánya.

Ez súlyos kórfolyamat, amely már az újszülöttkorban is megnyilvánul. Amennyiben kisebb bélszakaszra terjed ki a beidegzési hiba, a későbbi életkorban a passzázs zavar makacs székszorulásra vezet. Ezen esetekben sebészi beavatkozás nem kerülhető el. A végbéltájék berepedése, sipolyjárat kialakulása, a környék gyulladásos folyamatai a fennálló betegségek időszakára a széklet visszatartását eredményezi.

A tartósabb székszorulás, a széklet felhalmozódása a vastagbelekben a vénás rendszer pangását okozhatja, és ezzel az aranyeres csomók létrejöttét segíti elő. Tehát, ha a szülő gyermekénél tartós székelési panaszokat tapasztal, vagy a szorulás igen jellemző tüneteit észleli, célszerű, ha igénybe veszi az orvosi, sebészorvosi segítséget, hogy a szükséges megoldás kellő időben történjen, így elkerülhetők a későbbi komoly következmények.