Hirdetés

Beszédbeli szokásaink

Beszédünk egy, a gesztussal és mimikával rokon kifejező mozgás, melyet öröklött és tanult tényezők alkotnak. Öröklött tényezők a hangadottság, a hallás fejlettsége, a beszédtempó, a fognövekedés, az artikulációs ügyetlenség; a beszéd minősége viszont attól függ, környezetünk milyen beszédmintát produkált, hiszen ez a beszéd tanulásának forrása. Beszédünk egy automatizmus (mint pl. a járás), ebben rejlik a beszédjavítás kettőssége: bár a beszédhiba javításához csak egy (helyes) mozdulat megtalálása szükséges, annak szokássá alakítása, vagyis a jól képzett hang beszédbe építése mégis hosszú időt és nagyfokú figyelmet követel. Ám a beszéd helyessége nem csak a pontos hangképzést rejti magában, s a "hibás" beszéd korrekciója nem feltétlenül logopédiai feladat.

logopédia |

Gyógy-ír   Kisalföld | Róth, M.

Gyakran keresnek meg bennünket a szülők, pedagógusok olyan gyermekekkel, akiknek beszédbeli pontatlansága nem igényel logopédiai kezelést. Például a gyermek beszédében elharapja a szóvégeket, nyelvtani jellegű hibákat ejt (szóvégi hangelhagyás, magánhangzó-torzítás, tájjellegű hanghibák, "suk-sükölés" stb.). Ezekben az esetekben a gyermek hangképzése megfelelő, hangjai általában léteznek tiszta formában is és képes a helyes hangok, szavak produkálására. A környezet rossz példája vagy figyelmetlensége miatt azonban rögzült a beszédben a torzítás. Itt beszédhiba helyett inkább rossz szokásról beszélhetünk. Megszüntetéséhez nem kell más, mint:

1. a helyes és helytelen beszédmód érzékeltetése, differenciálása;

2. a figyelem beszédre, a beszéd problémáira való állandó irányítása, a figyelem bensővé tétele;

3. a helyes beszédmód gyakorlása és ezzel párhuzamosan a mindennapi beszédbe való "bevezetése".

Ép beszédérzékkel általában mindenki ráérez a helyes ejtésmódra.

Fontos tisztáznunk még valamit: a logopédiai értelemben vett beszédhibák körébe tartoznak a helytelen képzésből eredő hangtorzítások, hangcserék, de a "tájjellegű" hangok, vagyis a tájszólás nem számít beszédhibának a szó szoros értelmében. De meg kell jegyezni azt is, hogy tájszólásnak nemcsak az egyértelmű hangferdítéseket nevezzük, hanem egy-egy hang árnyalatnyi eltéréssel történő ejtését is, pl. a nyitott vagy zárt "e" hangokat, vagy a nem erős pattintású, levegős (dunántúli) "t" hangokat. Ezeknek a hangoknak a korrekciója akkor válik szükségessé, ha az egyén beszédcentrikus, művészi beszédet igénylő pályát választ. A színművészeti főiskolákon a beszédtechnikai foglalkozások keretében kerítenek sort az esetleges ilyen jellegű korrekcióra. S bár nem számít beszédhibának, én mégis úgy érzem, az egyén felelőssége és igényessége eldönteni, milyen fokon akarja anyanyelvét felhasználni, milyen mértékben szeretné beszédét személyisége tükreként alkalmazni.

logopédia

2002-07-18 13:14:11

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop