Amikor a dadogás okairól, oki elméleteiről beszélünk, több fő területet érintünk. Az elméletek egyik nagy csoportja személyiségbeli zavarokkal, érzelmi, alkalmazkodási zavarokkal, magatartási rendellenességekkel kapcsolja össze a dadogás problémakörét. A kutatók nem a tüneteket vizsgálják elsődlegesen, hanem a dadogó személyiségét. Az alábbiakban néhány megfigyelésről szeretnék szólni, melyek nem általánosíthatók, nem érvényesek minden dadogóra, és az említésre kerülő nehézségek nem vonzanak szükségszerűen dadogást.

A tiszta, jól artikulált beszéd számtalan munka elengedhetetlen része, de igen sok gyerek és felnőtt életét is megkönnyíti, mert a dadogás, selypítés, pöszeség komoly komplexusokat válthat ki.

A cikk első részében az értelmes beszéd megjelenése előtti időszakot tekintjük át, majd pedig az aktív beszéd fejlődését követhetjük végig egészen a serdülőkorig. Ezt követően a beszédfejlődést gátló tényezőket vesszük sorba, végül a témát néhány jó tanáccsal zárjuk.

A legújabb kutatások feltárták azt, hogy miért okoz nehézséget a diszlexiás gyermekek számára, hogy egy zajos szobában odafigyeljenek a beszédre.

Egy amerikai pszichiáter, dr. Gerald Maguire, aki maga is dadog, újfajta szempontból közelíti meg a népesség körülbelül egy százalékának életét megkeserítő jelenséget.