Orrcsonttörés
Az arc csontjai közül az orr törése a leggyakoribb. A törés követeztében általában megsérül az orrüreget bélelő nyálkahártya is, ami orrvérzéshez vezet. A nyálkahártya és az egyéb lágyrészek gyorsan kialakuló duzzanata miatt néha a törést nehéz megtalálni. A törés általában az orrnyerget az egyik irányba félretolva az ellenoldali csontok benyomódásával jár.
Valószínű a törés, ha valakinek egy tompa sérülést követően fáj és vérzik az orra. A vizsgálatot az orvos rendszerint az orrnyereg tapintásával kezdi, szabálytalanságokat keresve az orr formájában, és a csontok kóros mozgékonyságát kutatva. Törött csontok esetében a tört végek egymáson elmozdulva jellegzetes ropogó hangot adnak. Az orvos a tapintás során megfigyeli, hogy a beteg jelez-e fokozott érzékenységet. A törés igazolásához röntgenképet kell készíteni.
Az orrtörés helyretételéhez a felnőtteket helyi érzéstelenítésben részesítik, míg a gyermekeket általában altatják. Az orrsövényben összegyűlt vért elvezetik, megelőzendő a fertőzést és a porc elhalását. A törött csontok elmozdulásának korrigálása után az orrot gézzel kitamponálják, kívülről pedig rögzítik. Az orrsövény töréseit nehéz összeilleszteni, ezért gyakran utólagos sebészi beavatkozásra van szükség.
2009-02-24 11:58:04