Az esetek nagy részében a tipikus tünetek (többnyire a már említett rövid távúak) megléte egyértelmű diagnózist jelenthet, bármiféle vérvizsgálat nélkül.
Ritkán az ún. "korai menopauzával" találkozunk, melynek okai lehetnek öröklődés (40 éves kor körül abbamarad a rendszeres menstruáció), a petefészkek károsodása (pl. besugárzás miatt) vagy azok műtéti eltávolítása. 50 éves kor előtt végzett méheltávolítás kapcsán, amennyiben a petefészkek egészségesek, azokat célszerű meghagyni (annak ellenére, hogy a műtét miatt rendszerint a vérellátásuk károsodik és csökkenhet a működésük).

A változókorban lezajló élettani történések, az ösztrogénhiány következményei, a hormonpótlás jótékony hatása - mindezekről az október 18-i számban esett szó - inkább elméleti ismereteket adtak. Ebben a második részben a hormonpótlás gyakorlati tudnivalóinak bemutatása a cél. A témában jártas nőgyógyász és a beteg találkozásakor az első eldöntendő kérdés, hogy valóban hormonhiányos állapottal állunk-e szemben.

Az esetek nagy részében a tipikus tünetek (többnyire a már említett rövid távúak) megléte egyértelmű diagnózist jelenthet, bármiféle vérvizsgálat nélkül. Ritkán az ún. "korai menopauzával" találkozunk, melynek okai lehetnek öröklődés (40 éves kor körül abbamarad a rendszeres menstruáció), a petefészkek károsodása (pl. besugárzás miatt) vagy azok műtéti eltávolítása. 50 éves kor előtt végzett méheltávolítás kapcsán, amennyiben a petefészkek egészségesek, azokat célszerű meghagyni (annak ellenére, hogy a műtét miatt rendszerint a vérellátásuk károsodik és csökkenhet a működésük).

A hormonpótlás javallatai

Melyek a hormonpótlás elkezdésének javallatai?

• Súlyos változókori panaszok.
• Korai menopauza.
• Nagyfokú húgyúti és nemi szervi sorvadás.
• Csontritkulásra való hajlam, illetve már fennálló osteoporosis (csontsűrűségméréssel szűrhető).
• Kockázat az érelmeszesedésre és a szív- és érrendszeri betegségekre. Az utóbbi évek álláspontja az, hogy ha a beteg a kezelést kéri, még panaszmentes esetben is javasolt, ugyanis pontosan nem tudhatjuk, kinél mekkora a kockázata pl. a koszorúér-betegségnek.

Mikor kezdjük el?

Az ideális időpont a kezdésre a menopauza körüli időszak, illetve a már nem menstruálóknál minél korábban. Ismert tény, hogy rendszeres havivérzés mellett is felléphetnek már pl. a hőhullámok. A kezelés egyik problémaköre abból adódik, hogy ebben az időszakban a saját hormontermelés teljesen kiszámíthatatlan, az ösztrogénszint ingadozó, ezért a naponta ugyanakkora dózisban adott gyógyszereink néha nem érik el a kívánt hatást, néha a túladagolással összefüggő mellékhatások jelentkeznek (mellfeszülés, végtagok megduzzadása). A megoldás a tabletták elfelezése, a kisebb adagok alkalmazása lehet.

Mennyi ideig alkalmazzuk a hormonpótlást?

Az időtartam mindenekelőtt attól függ, hogy milyen okból kezdtük el a terápiát. Az átmeneti tünetek fellépte esetén az ajánlások szerint 3-5 éven át adandó. Ha túl korán abbahagyja a beteg - ez egyébként gyakran előfordul -, a panaszai visszatérhetnek. Tapasztalataink szerint a klimaxos problémák mindenféle gyógyszeres kezelés nélkül kb. 5-6 éven belül lényegesen enyhülhetnek, tehát első megközelítésben erre az időszakra szükséges a pótlást kiválasztani. Az időszak letelte után a beteggel megbeszélve a hosszú távú adás előnyeit és a lehetséges rizikóit, közösen döntünk. Figyelembe kell venni, hogy az osteoporosis megelőzésére legalább 10 éven át szükséges az ösztrogénpótlás, és az érelmeszesedésre is csak 5 éven túli adásnak bizonyított a kedvező hatása.

A hormonpótlás történhet a bőrön át adagolva is.

Milyen hormonokat adjunk?

Alapszabály, hogy kizárólag az ún. "természetes ösztrogéneket" használjuk. Ezek az emberi petefészekben eredetileg is termelődő hormonok. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy ide soroljuk a megegyező élettani hatású és terápiás értékű, terhes kancák vizeletéből nyert konjugált ösztrogéneket, illetve néhány növényi eredetű ösztrogént is (a szulfátokat).

Mind a fogamzásgátlás, mind a hormonpótlás az emberi szervezetbe bejuttatott ösztrogénhormonok hatása elvén valósul meg. Azonban döntő különbség a kettő között az, hogy a fogamzásgátlók "mesterséges ösztrogéneket" és nagy adagban tartalmaznak, így a petefészek-működést gátolják, elnyomják. A hormonpótló készítmények viszont kis dózisú természetes hormonnal kiegészítik vagy pótolják a kieső működést, ezért utóbbiak a teherbe esést nem képesek gátolni. A különböző típusú természetes ösztrogének közötti választás olykor nem egyszerű. A gyenge hormonnak számító ösztriol az enyhe klimaxos tünetekre, illetve a hüvelyi, húgyúti rendellenességekre jó hatású, nem okoz vérzési rendellenességeket, azonban az artériák meszesedése ellen alig hat, és az osteoporosist sem képes megelőzni. A leggyakrabban az ösztradiolt adjuk, mindig a lehető legkisebb dózissal kezdve a hormonpótlást.

Melyik útját válasszuk az ösztrogénbevitelnek?

A lehetséges alkalmazási módok:

1. szájon át tabletta formájában,.

2. bőrre ragasztható tapasz vagy kenhető gél alakban,.

3. bőr alá behelyezett ún. implantátum,.

4. izomba adott nagyobb adagú injekció,.

5. hüvelybe helyezhető krém, kúp, tabletta.

Az elsőként említett esetben a bevett gyógyszer bejut a bélcsatornába, a bélnyálkahártyában átalakul, felszívódik és rögtön bejut a májba anélkül, hogy a szervezet egyéb pontjára eljutna és ott jótékony hatását kifejtené a célszerveken. A májban további átalakulása és egy viszonylag nagy hányadának megsemmisülése (inaktívvá válása) történik, és csak ezt követően jut az ösztrogén az ún. nagy vérkörbe. Ez az ún. "elsőkör-" (first pass) jelenség számos következménnyel járhat: - megváltozik az eredeti hormon szerkezete, - hatása függ a bélből való felszívódástól, mely egyénenként különböző lehet, - az inaktiválódás miatt nagyobb mennyiséget kell bejuttatni, - egyéb gyógyszerek (pl. az epilepsziaellenes szerek) a májban történő lebomlást fokozhatják.

A másik négy beviteli módot összefoglalóan "parenterális" alkalmazásnak nevezzük. Ilyenkor a tápcsatorna és a máj első körben való kikapcsolásával a hormonok kerülő nélkül eljutnak a kívánt helyre. A gyakorlatban a tapaszt és a gélt (vagy zselét) részesítjük előnyben.

A gyógyszereket naponta egyszer kell bevenni, míg az utóbbiakat 1-4 napon át bőrre kell helyezni, ahonnét a felszívódás folyamatos. Ez az oka annak, hogy a vérben a hormonszint a parenterális alkalmazás esetében egyenletesebb, illetve ugyanakkora vérszint eléréséhez 10-30-szor kevesebb ösztrogént kell bejuttatni. Az 5. pontban megemlített hüvelyi alkalmazás helyi hatást fejt ki, csak hosszan tartó és főleg nagy adagban való alkalmazás okozhat jelentősebb mellékhatást.

Annak eldöntése, hogy tablettát, tapaszt, gélt stb. alkalmazunk, közösen az orvos és a beteg feladata. Mindegyik módszer orvosilag elfogadott, azonos értékű, egészséges májú páciensek esetében a tablettaszedés sem jár semmilyen hátránnyal. A hormonpótlás elfogadását alapvetően meghatározza, ha a hölgyek kívánságát megpróbáljuk figyelembe venni. Természetesen vannak speciális állapotok, amikor egyik vagy másik módszert kell előnyben részesíteni. Máj- és epebetegségekben, súlyos hipertóniában, az előzményben szereplő mélyvénás trombózis eseteiben célszerű a bőrön át való alkalmazás.