A vizsgálat során 5500, endometriózissal élő brit, amerikai és ausztrál nő genomját hasonlították össze 10 ezer egészséges önkéntes genetikai állományával. A Nature Genetics című szakfolyóiratban megjelent tanulmány a kutatók szerint hatékonyabb kezelésekhez és diagnózishoz vezethet a jövőben.

A kutatásban az Oxfordi Egyetem, az ausztráliai Queenslandi Orvosi Kutatóintézet és a bostoni Harvard orvosi egyetem munkatársai vettek részt.

Az endometriózis során a méh belső felszínét borító nyálkahártya (endometrium) a méh üregén kívül is felbukkan. Az elváltozás a reproduktív korban lévő nők 6-10 százalékát érinti. Gyakori tünete a krónikus medencetáji fájdalom, de terméketlenséget is okozhat.

A genetikai elemzés során az 1-es és 7-es kromoszómáról állapították meg a kutatók, hogy alapvetően fontos szerepet játszanak a nőknél az állapot kialakulásának kockázatában. A 7-es kromoszóma részt vesz azon gének szabályozásában, melyek szerepet játszanak a méh kialakulásában.

Endometriózisnál a másutt felbukkanó csomók a méh nyálkahártyához hasonlóan reagálnak a női hormonokra a menstruációs ciklus során. Minden hónapban felépülnek, majd menstruációs vérzés formájában leválnak. Az endometriózis kiváltó okát még nem ismerjük pontosan, a mostani tanulmány azt az elméletet erősíti, hogy genetikai hajlam is állhat kialakulásának hátterében.